Munkák | Látszótér

Szűrés

Földiekkel játszó...

Első ránézésre az az érzésem támad ettől a képtől, mint amikor a Discovery tévécsatornán délutánonként szoktam látni ilyen viharvadászokat, és akkor így mennek az úton, mindenféle ufó-szerkezetekkel fel van szerelve az autójuk, és aztán nagyon hirtelen ott találják magukat a vihar közepében, és kiugrálnak, felvételeket készítenek, méréseket végeznek, az egész nagyon dinamikus és nagyon macsó. Valamiért nekem ennél a képnél ez ugrik be, és mielőtt még bárki belekötne ebbe a horizontba, azt kell mondjam, hogy ennél a képnél tökéletesen jól működik az a három villanydrót, ami ezt az egészet visszabillenti. Ha ez egy teljesen szabályos horizonttal elkészült kép lenne, akkor engem nem is annyira izgatna. A dinamikája, és ez a történet amit én elmeséltem azért jön belőlem elő, mert pontosan az a minimális információ, hogy az egy autó-visszapillantótükör, és ez a dőlő horizont, elégséges ahhoz, hogy az utazás közbeni helyzetet és a rácsodálkozást szemléltesse. Nem is nagyon kívánok ennél többet mondani, én szeretem ezt a képet. (hegyi)
értékelés:

Hogy is van ez?

Álom, édes álom

Szenvedély

Mindenkinek van egy szenvedélye...

Színek

Egyszerű aquarellek

Itt is Katalin szorgalmiba küldte be ezt a kis munkát, makro felvételt, ahol a hozzáfűzött szöveg is nagyon primeren fogalmaz, nem akar többet mondani, mint amennyit vállal evvel az alkotó, mégis azt szeretném mondani, hogy fontos lenne az önbizalma, mert ritmikai játékban és ritmikai képletben ez egy nagyon jó és nagyon izgalmas vállalkozás. Különösen a kép elejében, első, hozzánk legközelebb eső traktusában az életlenül látható sárga színű, aranysárga színű ceruzahegy, majd a mellette olajzöld másik ceruza, amely billenti a képet balra és közben a szép, szivárványszerű háttér, a rózsaszín, a mályva, a türkizkék, világoszöld, ezek pedig mind visszabillentik ezt a formát. És ettől egy nagyon jó és nagyon izgalmas, szinte azt lehetne mondani vonalvibráció jön létre az erősen megvilágított felületek és a háttér sötétben tartottsága miatt. Ez egy nagyon jó kis házi feladat. Közös döntéssel emeltük bele a rezonancia leckébe és három disznó. (szőke)
értékelés:

Szoba

Egy kedves ismerősöm naalijának részlete

A szobarészlet, ahol talán egy kis tálaló, mögötte borospohár látszik és egy japán esernyő és valamilyen állólámpa rúdja, egy posztó, takaró egy asztalt fedve, picit kaotikus annyira, amennyire az ember intim terei, belső terei is azoknak tűnnek. A talán fémfelület, vagy a tálalónál elhelyezett kis mécses sokszorozza meg magát a borospohár felületén és ezek a ragyogások, ezek uralják elsősorban a vöröses-barnás tónusban tartott képet, amelynek van egy nagyon jó belső hangulata. Hozzá kell tennünk, hogy a mi önös döntésünk volt az, hogy a szorgalmiból Katalin képét a csend leckére emeltük át, mert úgy gondoltuk, hogy fontos, hogy a kép itt a házi feladatok sorában legyen látható. És az érzelmi megközelítése ennek a témakörnek véleményem szerint nagyon jó. Természetesen azt szeretnénk lelkesíteni evvel a képpel is a Katalinban, hogy ásson mélyebbre ezekben a történetekben és egy picit a kompozícióval, a kompozíciós renddel többet kellene foglalkozni. Ennél a képnél elsősorban a bal alsó sarok és az ott található üres tér a többi formavilághoz képest az, amivel egy picit többet kellett volna foglalkozni, amely helyrerántaná a kompozíciós billentést, de ettől függetlenül a kép szerethető, mert a személyessége ott van ebben az üzenetben. Kettő disznóra értékelem ezt a képet és várom a további feladatokat. (szőke)
értékelés:

Szieszta

Dömper a kiscicám éen nyugalmi állapotban

Egy úgynevezett házi macskát, vidékiesebben szólva cicát látunk. Egyértelmű, hogy a kamera olyan közelségbe merészkedett, természetesen értem ezalatt az operatőrt is, ahol az állatok, a házi állatok intim szférájába kerülünk be. Ezáltal manifesztálódik az állat, az állat figyelme. Azt is jelenti, hogy valószínűleg a fotós olyan kapcsolatrendszerben van ezzel a kis állattal, amely lehetővé teszi számára az ilyen közeli és szemérmes megfigyelést is. Mert általában az állatok csak úgy, idegen fotósokat nem nagyon szoktak ilyen közel engedni egymáshoz. Például mondjuk az elektronika miatt is, mert akár a lovak, akár a macskák, kutyák tökéletesen érzékelik ezeknek a berendezéseknek az elektromos rezgéseit és nem nagyon szeretik. Tehát azt mindenféleképp el kell mondani, hogy az úgynevezett instruációs szintje a képnek, amelyet a fotós hoz létre az jól működik. Kellő helyzetet teremt, közel mászik, fekszik, bújik a kisállatához, amíg eljut egy olyan pontra, ahol az exponálást létre tudja hozni. Ezáltal ez a kis állat valójában manifesztálódik és egy nagy oroszlánná válik, poszterszerűvé. Ez az egyik erőssége ennek a képnek a pici, belső parányi világ felerősítése. És ettől válik az egész üzenetrendszerében nem a házi kedvenc kategóriájává, hanem az emberi üzenetté. Majdhogynem azt tudom mondani, hogy Varga Katalinná. Anélkül, hogy ismernénk őt, tudnánk róla, a kép mégis azt sugallja, hogy ez a pihenés, ez a kettős együttlét a fotóssal tulajdonképpen egy tükröződése, egy tükröztetése, egy érzelmi tükröztetése magának a fotográfusnak. Tehát mi erre a képre megadjuk a három disznót, de azért azt nagyon kérnénk elsősorban a makro és közeli felvételeknél ugyanúgy ügyeljünk az élességre. Itt a cica tekintetében a szemek nagyon fontosak lennének. Vagy a szemre, vagy az orra fontos lenne élességet állítani. (szőke)
értékelés:

Korlátok nélkül

Ezt egy állásinterjú előtt készítettem, egy törött fényreklámból türöződik vissza a képem és a végtelen... :)

A kép elsődleges erénye, hogy formajátékra épít. Az alkotó, a fotós észreveszi a tükröződésben a kettős látványt, a felületen lévő színeket, motívumjeleket és ebbe helyezi bele a sziluettes szignót, a fényképész formáját. A torzulások nagyon jól segítenek, hogy tulajdonképpen a pop-art hangulatvilágában megjelenjenek különböző színkapcsolódások. Itt elsősorban ez a rózsaszínes, vöröses tónus az uralkodó és ehhez kapcsolódóan a városi kultúra határozott színei, mint ez az okkeres sárga a jobbalsó sarokban, vagy az A betű fordított formája. Talán egy picit kellett volna még kompozícióban balra csúsztatni a látványt. Elsősorban azért, mert a képnek az iránya inkább ezeknek a formajátékoknak a kapcsolódásaira épül és nem elsősorban egy figurális, egy dokumentatív történetet látunk. De kezdő bemutatkozásnak jó íz és Varga Katalinnak várjuk a további képeit. Ez egy háromdisznós. (szőke)
értékelés: