Ezt egy állásinterjú előtt készítettem, egy törött fényreklámból türöződik vissza a képem és a végtelen... :)

A kép elsődleges erénye, hogy formajátékra épít. Az alkotó, a fotós észreveszi a tükröződésben a kettős látványt, a felületen lévő színeket, motívumjeleket és ebbe helyezi bele a sziluettes szignót, a fényképész formáját. A torzulások nagyon jól segítenek, hogy tulajdonképpen a pop-art hangulatvilágában megjelenjenek különböző színkapcsolódások. Itt elsősorban ez a rózsaszínes, vöröses tónus az uralkodó és ehhez kapcsolódóan a városi kultúra határozott színei, mint ez az okkeres sárga a jobbalsó sarokban, vagy az A betű fordított formája. Talán egy picit kellett volna még kompozícióban balra csúsztatni a látványt. Elsősorban azért, mert a képnek az iránya inkább ezeknek a formajátékoknak a kapcsolódásaira épül és nem elsősorban egy figurális, egy dokumentatív történetet látunk. De kezdő bemutatkozásnak jó íz és Varga Katalinnak várjuk a további képeit. Ez egy háromdisznós. (szőke)
értékelés: