Születésnapodra
Miért a hónap képe:

Több jó képet is találtam az elmúlt hónap képei között, és nehéz is volt a választás. Mégis Borsay Márti Születésnapodra c. képét választom a hónap képének. Azért választom ezt a képet, mert számomra jól tükrözi a mai magyar valóságot. A sötét erdő jól szimbolizálja a kilátástalanságot, azt a helyzetet, amelyből nem találunk kiutat. Ám ez a helyzet szerintem nem jönne át a terített asztal nélkül, vagyis úgy kellett oda az az asztal, mint egy falat kenyér. Mert nekem az üres terített asztal abban a környezetben arról mesél, hogy hiába akarunk fejlődni, nincs rá lehetőség, nem tudunk terülj-terülj asztalkámat varázsolni. És az már egy másik kérdés, hogy Márti mit akart kifejezni ezzel a képpel. (Mácsai Ferenc)

Hozzászólások

Köszönöm, kíváncsi vagyok, megpróbálom! De ha élőben nem megy, akkor majd felvételről mindenképp meghallgatom.

Márti, a holnapi (kedd) adásomhoz, ami extra adag lesz, ezt választottam. Köszi, ha tudsz, gyere hallgatni.

Igen, ez az utóbbi időszak egyik legtartalmasabb képe, és gyanítom mindenki másképp értelmezi azt, beleértve a pillanatnyi lelkiállapotát, környezetét, hangulatát is.

Nekem pl. az erdő misztériuma van meg, az asztal a központ, az az oltár, amit valami érdekes, szeretettel hívó égi fény világít meg. Elsőre az asztal, majd a lapja felett lebegő fnom ködösség hat rám, arra koncentrálok, az erdő itt csak a templom, de a lélek az asztal körül keresendő.

Az asztal más értelemben bennem az élet forrása, ott eszünk, onnan merítünk energiát, megújjulást. Manapság sokszor gyorsétkezünk, így ez a jelentése egyre inkább háttérbe szorul. De úgy hiszem, hogy az asztalt idővel meg fogják tölteni, ez az üresség csak egy tompán koppanó hangú, hosszúra nyúlt pillanat. Múló álom...

Gratulálok! Pazar kép, jó döntés. :)

Zsolt, amit írsz, igen, ez érint meg benne engem is. És nem azért, mert konkrétuma lenne, hanem mert sugározza e fotó, átérzem mélyen.

Gratulálok Mártinak, ez igazi mácsais választás volt :)

Feri értelmezése sajátos - nekem ez sokkal személyesebb, drámaibb, valahogy nem a szürrealitása az, ami hat rám, hanem az elveszettsége, a hiány, a magányosság, a csakazértis, a rettegéseink, a kis szűkölő félelmeink, az elcseszett kapcsolataink. Gratulálok, nagyon jó.

Gratulálok Márti, és igazán jó döntés is volt!

(((És azt gondolom - tiszteletben tartva Feri véleményét - hogy a mai valóságnál sokkal egyetemesebb ez a fotó, számomra sokkal több rétege van, azokból persze egy párhuzam, képi metafora lehet az indoklásban említettek is. De a személyességében is érzek valamit. Például beugrott egy Balla Demeter fotó, amelyen lepelben áll a kertben egy lepellel takart oszlopnál, koccintásra emelt pohárral - valahogy ez a fotó nekem annak tartalmi ellentéte, és valahogy így nyer értelmet nekem az a sajnálom is... De nem tudom, csak kívülállóként ilyen benyomásaim vannak, magam kis kunyhójából ez a kilátás... )))

Ide csak azt szeretném jegyezni, hogy nagyon megérint engem is ez a fotó.

Sajnálom, de azért boldog szülinapot kívánok!

Köszönöm Márti, és ugye ajándék képet nem illik elemezni, mindenesetre nagyon beletaláltál most a hangulatba.

Új hozzászólás