Nagyon szeretjük ezt a képet, amin az alkotó egy viszonylag egyszerű eszközzel, a kamera és a test közös elforgatásával hoz létre mozgásélményt, ami által a háttér, ez a szőnyegminta elfordul a tengely körül. És ez a szőnyeg háttér az, ami hangsúlyt kap, hiszen az élesség is ott a legerősebb, és a ruha ezekkel a kis nyuszifülekkel, amit a forgás emelt így fel, a személyességet erősíti. Itt megintcsak szeretnék visszautalni a plakátművészetre, hogy az acélszürke és a vörös kapcsolata az, ami elsősorban a 20-as évekbeli plakátművészetben csúcsosodik ki, folyamatosan dinamizálást és vibrációt kvázi figyelemfelkeltést hoz létre. Mivel színvilágában csak ezt a színpárt láthatjuk, színeiben ez a bizonyos extatikus, érzéki, de feszültebb hangulatvilág van jelen tónusaiban. Formavilágában is ez a figyelő nyuszi, ami akárha hunyorítva nézzük, mintha egy színházi emberforma is lehetne, ez jól illeszkedik, és azt is jónak tartom, hogy forgással, mozgással dolgozik a Katalin. Tehát ez egy háromdisznós kép a vágy kategóriában, mert igenis ott van benne az érzékiség, a szexualitás. (szőke)
értékelés:
Nekem ez egy érdekes tanulmány, de nem látom benne a vágy leckét. Talán mert nem tudok (és soha nem is akartam) táncolni.
Viszont erősen felidézi Szőke talp leckés képét. Szineiben, nézőpontjában, a test-absztrakció felhasználásában egyaránt.