Az a helyzet, hogy nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt ez a kép elkészült. Persze, fontos az, hogy eljön az az idő, amikor már ki lehet ülni a parkba, lehet nézelődni, életkortól és vehemenciától függően vagy padon, vagy hasalva a fűben, de ezt én most nem látom hogy annyira speciális helyzet lenne, hogy fényképre kívánkozna. Nagyon idegen számomra az a színvilág, ami itt létrejön, és nagyon idegennek hat az az élességi szint, amit itt használsz. Gondolom, hogy utólag itt még valami be lett állítva, hogy még a fűszálakat is meg lehessen számolni, de ez nagyon a kép lírája ellen dolgozik. El kell dönteni, hogy most mérnöki fotót készítek, mert az a fontos, hogy rekonstruálni lehessen egy helyzetet, vagy az érzelmeimmel próbálok egy hatást elérni, ez most itt nem nagyon működik, ez a fajta képi világ leveti magáról ezt a színt és élesség viszonyt. Itt most megjegyzem, hogy a digitális fotónak ha van problematikája, akkor pontosan a sterilitása az, ami kiöl mindenféle érzelmet a képről. Rá lehet erre játszani, de akkor ezt az irányt föl kell tudni vállalni, képileg ez azt jelenti, hogy eldönteni, hogy melyik eszközét erősítem ennek, hogy a színvilágba megyek el egy nagyon strukturális, furcsa, kopogós világba, vagy pedig az élességgel játszom, azzal, hogy kivasalok mindent két dimenziósra, és még rá is húzok, szóval el kell dönteni, hogy mi az, ami engem ebben izgat. Most ez annyira steríllé válik, hogy nem tud az érzelmeimre hatni a kép. Még egy dolog jut eszembe: Antonioninak a Nagyítás c. filmje. Lehet, hogy én vagyok a buta, és valamit nem veszek észre, hogy valamelyik padon egy zsebtolvaj éppen valakinek elcsente a táskáját, vagy hogy mi történik ott hátul a villanyoszlopnál. Szóval lehet, hogy valamit kellene tudni megfigyelni, csak az a baj, hogy ha megnézzük, akkor ennek a képnek, ebben a formában körülbelül a 10 százaléka az, ami ezeket az információkat tartalmazza, a többi része ehhez képest egy helyzetnek az ábrázolása vagy térbe helyezése, magyarán az előterünk viszonylag nagy, de nem túl érdekes, a felső régió, ahol a fák ábrázolódnak elég kusza és zavaros, a hátterünk a hídpillérrel szintén egy olyan kérdés, ami nem biztos, hogy értelmezhető ebben a formában. Itt is azt mondom, hogy a formai jegyeiben is túl sok minden van bekapcsolva, elindítva. Jó lenne ezt értelmezni, István, hogy mit szeretnénk. Nem tudok rá csillagot adni. (hegyi)