A problémám megint az egy kicsit, mint ami volt az előző portrédnál, hogy fekvő képet adsz, amikor álló képnek kellene lennie. Tessék azt a fényképezőt elforgatni, ha portrézunk, nem kötelezően kell mindig kényelmesre venni a figurát, mert úgy könnyebb megnyomni az exponáló gombot. Hiányzik ennek a figurának a testéből. Ha fekvőt akarsz csinálni, akkor viszont értelmezhetőbbnek kell lennie a környezetnek. Bármelyik irányba el lehet indulni, de valamelyiket vállaljuk fel. Egyébként maga a kép, mint portré tökéletesen működik, ez egy jó kép egy melósról, benne van az arcában minden. Odaadta magát neked, a gondolatai, az érzelmei tökéletesen átjönnek, ezzel semmi baj nincs, csak annyi, hogy ugye, hozzátenni nem tudunk, tehát vágjunk akkor belőle, tehát az oldalából elkezdünk vágni szűkebbre, és akkor az egésznek a feszültsége megjön, vagy tessék megpróbálni megismételni. Jó lenne egy kicsit az álló formátummal, hogy mit ad az neked. Azt mondom most neked, hogy az első három leckéből a második leckére tessék visszamenni, és mutatni magadról egy portrét álló formátumban. (hegyi)
értékelés:
A karakter, az elgondolás teljesen jó, ami nekem bibis, az a műanyagon zavaróan megcsillanó fény, valamint a környezet. Mert, hogy mi ellen véd? Valahogy a háttér környezet olyan "semleges", akár családi ház folyósólya is lehet, villanyórákkal..
Pedig a karakter, a ruha, a haja, a tekintet, a kipirosodott bőr, szóval tökjó lenne, csak a környezet kizökkent engem a melóból.. Remélem érted mire akarok kilyukadni! :)
Persze, sejtem, mire gondoltál. Köszi, hogy leírtad. Nekem tetszett a műanyag álarcon a fény. Azt gondoltam jót tesz a térbeliségének, reméltem nem zavar az arcban.
A háttérrel már csak PS-ben tudnék valamit kezdeni, újra nem fotózható sajnos.