Hát igazán, nem is tudom, hogy mi ide a jó szó, meghatottál! Ez az, meghatottál!

Az október 8-i VÁMPÍR & TSA, AVAGY AZ IGAZI KRIPTOZOOLÓGUSOK című műsoromhoz ezt a képet szeretném ajánlóképként :D
Köszönöm v--v

:)) Nekem átjön az öröm jól, azért is, mert az önfeledt örömben semmi nem precíz :) Az elmosódás mozgalmassá teszi, mintha feldobálnád a gyermek-nézőt :) A szád és a szemed nagyon vidám, azok üzennek, bőröd is egészen üdén rózsás, nem egy beteg ember benyomását kelti. Hogy technikailag ez hogyan ítéltetik meg, nem tudom, még nem alakult ki bennem az a stabilitás, hogy az árnyalatokhoz bátran tudnék szólni (értsd, hol a határa technikailag egy jó képnek). Hajlamos vagyok hinni, hogy elég ha szól hozzám, és elindít, de erre pár példát tapasztaltam itt, hogy ez a megközelítés komoly csapda is lehet... Maradva az első benyomásnál, nekem megvan itt a vidámság érzete, és én is jobban érzem magam ahogy nézem, mosolyoghatnékom lesz tőle.

Nekem erről valami olyasmi jut eszembe, hogy "ha megtalállak, neked annyi"...

Gergő, a te asszociációs utadról én és a kép nem tehetünk. :)

Nekem ez olyan "eufórikus WC-n ülős", például "Jajj de jó, hogy elmúlt az aranyerem!"...vagy valami ilyesmi. Val'szeg a kép aljának kuszasága miatt. Szerintem a Stigma c. jobb volt.