Szelíd, jóságos kép, Vili ilyen.
Összességében egy pozitív, kellemes képet látok, szimpátiát ébreszt a szereplő iránt.
Szigorúbban vizsgálva azonban úgy találom, hogy a képkivágás kicsit szűk, a mélységélesség is határon mozog, bár ekkora méretben nehéz megítélni, hogy a szemre került-e még, vagy a szemöldök síkjában ér véget, de innen nézve úgy tűnik, hogy sajnos a szem már éppen kicsúszik belőle. Kellemes a kép tónusvilága szerintem, a ff konverzió jól sikerült. A test-, fejtartás instruált modellre utal, a világítás viszont ehhez képest pontatlannak tűnik, ez alapján inkább spontán képnek gondolnám. A kettő határán mozog nálam a kép, mindenesetre érezni, hogy a modell megnyílt a fotós előtt, és erről a fotósnak sikerült is egy majdnem tökéletes képet készíteni, azért ezt nagy dolognak tartom.
Összességében egy pozitív, kellemes képet látok, szimpátiát ébreszt a szereplő iránt. (Borsay Márti)
Márti, köszönöm az értékelést, a cél a személyesség volt, ezért is szűk a kivágat. Folyamatos kontaktus volt, de klasszikus értelemben nem volt instruálás, inkább azt szerettem volna elérni, hogy a modell kizökkenhessen a portréfotózás kellemetlenségéből, a tudatos összeszedettségből.