És tudod, hogy mennyi olyan helyzet van, amit meg akarok fotózni magammal, mert pl hátam, fejem hátulról, profilom én általában nem látom. Igen, nagyon más tud ez a két dolog lenni, részint mert nagyon nehéz megtartani, vagy visszahozni valamit a spontaneitásból, a civilségből az önképek esetén.

Mennyire más így Zsolt arca, mint amikor magát fotózza. Èrdekes, hogy mi az, amit magunkból tudunk mutatni egy fényképezõgéppel, és mi az, amit más tud mutatni rólunk.

Igen, minden további nélkül lehet ilyen a pillanat, benne van az arckifejezésben, de az nagyon jó, hogy a kiváltó ok mégis a háttérben marad, eljelentéktelenedik, tehát nem az általad közvetített üzenet, hanem Te magad vagy a fontos rajta.

Azt hiszem ez egy nem vidám bambulós csüggedős csipetnyi rémületes volt.

Nekem egy mély gyermeki rácsodálkozást vagy megilletődést varázsol elő a deres szemöldökök alól ez a fotó, és bár sok minden lehet a megbámult valami, amit Zsolt néz, szerintem mégis nagyon kedves és érzékeny a megfogott pillanat. Talán mert hogy annyira a mélyére látni.