második lecke ismétlés

második lecke ismétlés

Nagyon örülök annak, hogy a kérésemre jött egy kép, és kipróbáltad, hogy milyen lenne akkor, ha a haj nem dolgozna ellene a fénynek. Annak is örülök, hogy jóval kevésbé kiégettek a részletek a képen. Itt már megfelelő a bőrtónus, és egy két csúcsfénytől eltekintve rendben van a világítása annak az oldalnak, ami fényben van. A kérdés az, hogy ábrázolhatjuk-e az ürességet, a semmit a semmivel. Magyarán, hogy kell-e valamennyi derítés azon az oldalon, ahol úgymond most árnyékot mutatsz, és én azt gondolom, hogy mindenféleképpen jó lenne, ha lenne, mert a test térbeliségét is kell tudni ábrázolni. Ha hozol azon az oldalon is valamennyi minimális formát, az nem fogja elvenni azt az erőt, ami ahhoz kell, hogy ez a fény és árnyék, a személyiség kettőssége, vagy a hangulatunk kettősége ábrázolásra kerüljön, de mégis ez a dolog helyre kerülne. A gondolat jó, ugyanakkor az is egy érdekes kérdés, hogy mit akarunk közvetíteni ezzel a nagyon zaklatott formával, ami a háttérben van, a tapéta ritmusával, ami nem baj, de talán az lenne az izgalmas, ha meg akarom tartani ezt a nagyon kontrasztos előteret, hogy a hátteret nem engedem ennyire bebukni. A háttér is ugyanúgy viselkedik, mint az előtér, ettől nekem ez egy rosszul világított fotóvá válik és nem koncepcióvá. Ezen kellene elgondolkodni. Erre én most mindenféleképpen adnék neked egy csillagot, mert megcsináltad az ismétlés, de dolgozzunk még ezzel, légy szíves. Várnék még egy ismétlést, vagy egy továbblépést. (hegyi)
értékelés:

Harmadik lecke

Harmadik lecke

A háromból ez az, ami képileg rendezettebb, itt is problémám a civil jelenlét, mert emiatt nem képes elhitetni az érzelmeket a munkád. A farmer túl szokványos, miközben a helyzet maga egy filmes kiragadott pillanat. A felső pedig olyan sötét, hogy formában bebukik és emiatt elnyomódik a test. A gesztus jó lenne, érteni is vélem, de nem passzol a ruha ehhez a szituációhoz. Hé, Viki, ez nem szociofotó helyzet. (hegyi)
értékelés:

Második lecke

Második lecke

Mint azt a kommentben írtam, a haj most ellene dolgozik a fényeknek és a tömegelhelyezésnek, de ez csak egy a gondok közül. Miért ábrázolod magad kicsinek? Ugyanis az, ahogy a test most lecsúszik, az a gyerek szempontjait erősíti. És a fények... durván ki vannak égve, ezt érdemes lett volna belül tartani a tónusterjedelmen, mert így vadul szétverik a flekkek az egészet, ahol a fény kiégette a képet. Most akkora ugrások vannak a tónusban, olyan átfogás, ami a nézőnek ordít, miközben nincs ennek érthető indoka a gesztus szintjén. (hegyi)

Első lecke

Első lecke

Értem én, hogy ez egy hármas dolog, de ez így nekem nem elég jó. A kanapé frankó, a ruházat civil. Ez bajos. Ahogy az is, ahogy épp esetlegesen vágódik a test. Tudom, hogy ez nem egyszerű, de ezen még kellene molyolni, ugyanis a dolog most olyan, mintha előjátszottad volna rendezőként a szereplődnek, hogy majd ő mit csináljon kb. a kamera előtt, de hát itt te volnál a szereplő, ahhoz viszont ha nem szocio a téma, akkor kell, hogy te a ruháddal és jelenléteddel alkalmazkodj ahhoz a világhoz, amit megmutatsz. (hegyi)

tenger

tenger

Érdekes optikai csalódás áldozatai vagyunk ennek a képnek kapcsán, ugyanis a horizont rendben van, de attól, hogy a jobb oldala ennyivel sötétebb, olyan érzetet kelt, mintha dőlne. Lehet ezt ilyenkor korrigálni egy picit visszadöntve a horizontot. De ez igazán nem lényeges, mert a kép minden tekintetben teljesíti a leckét - esztétikus, érdekes, jók a tónusai, elhiszem, érzem, még akkor is, ha picit hideg ez az egész, de hát ott a vizek is azok gondolom, ahol a kép készült. Szóval gratulálok, mert egy jó stílusú képet készítettél, sallangmentesen. (hegyi)
értékelés:    

ház

ház

Azt gondolom Viki, hogy ez egy igen korrekt és jó hangulatú kép, de azzal, hogy a csendbe teszed, a kategória határait feszegeted, miközben én ezt nem érzem, hogy csend lenne. Ez egy tök jó épített környezet kép, egyszerű, tiszta, jó a színvilága, egyedi, közöl vele, szóval minden oké, de a csendbe nekem ez csinált dolog lenne. Szóval egy csillag így, mert bár a kép oké, de a besorolást nem érzem. (hegyi)
értékelés:

a szobámban menő vagyok

a szobámban menő vagyok

Viki, nem tudom, hogy vagyunk-e olyan viszonyban, hogy azt mondhassam neked, hogy te nem menő vagy, hanem bolond, vagy legalábbis valamilyen debilitás mindenféleképpen látszik, főleg az első képen. Miért kell magunkat idiótának ábrázolni, azzal nem nagyon vagyok tisztában. Főképpen a második kép viszonylatában. Tudom, van egy ilyen divat, főképp lányok körében, hogy a szép lányok készítenek magukról egy szép képet és mellétesznek egy idiótát is, de hogy ez mire jó, számomra rejtély maradt. (hegyi)

mama a konyhában

mama a konyhában

Az a helyzet Viki, hogy ezzel nekem van problémám, mégpedig az, hogy most a mama valamit csinál valahol, én elhiszem azt, hogy ez egy konyha, mert ott van egy füles edény, meg ott a szagelszívó is, azt, hogy ő most ott mit csinál, azt nem tudom, valamilyen eszköz lóg a zsinóron, és lehet, hogy az egy kutya, de az is lehet, hogy valami más, de lehet, hogy a kutyapórázt dugta be a sütőbe, nem tudom... Közben nyílik egy tér felfelé, de nincsen kihasználva, így kihagyott ziccer lett belőle. Ellenpontja lehetne a lépcső az asztalnak és a széknek, és ezt jó érezted, de nem ennyiben, és nem így, akkor egy kicsit távolabb kellene menni. Szóval, én azt gondolom, hogy ennek most van egy olyan hatása, mintha az IKEA katalógusba belegyalogolt volna valaki. Nem érzem azt, hogy ez egy életkép lenne, valahogy ez a megfigyelés most nem pontos. Miért pont ott áll, miért pont így? Ha őt elfogadom, hogy tömegelhelyezés szempontjából jó helyen van, akkor mi az a vacak ott a földön. Nem tudom, na, ez így most, ebben a formában nekem nem száz százalékosan tisztázott. Én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

5.nap

5.nap

Az 1nap/1kép/Norvégia projekt 5. napján követtem el az önarcképeket. A sorozat korábbi/utóbbi részei a tumblremen.

Na, hát, ez már egy jobban sikerült helyzet, bár itt is érdekes nekem, lehet, hogy ez az utómunkádnak a hatása, hogy ilyen furcsán vagy körbevagdosva. Nem tudom, mindenesetre az érdekes, hogy miért akarod ezt ennyire drasztikusan leemelni a képről a modellt, tehát az emberi formát miért akarod ennyire kihúzni ebből a történetből, miközben ez az egész illik egymáshoz, tehát a harmónia megvolna. Egy picit most soknak érzem ezt az utómunkát, még egyszer mondom, hogy nem tudom, hogy hogyan, milyen metódussal zajlott ez a körberajzolás, vagy ez az egész, de most nekem ez egy picit sok. Ha egy hajszálnyival kevesebb lenne ugyanis, akkor is érezném azt a fajta dinamikát, amit létrehoztál, de kevésbé lenne az egész esztétikailag problémás, mert az ennyire elmeszelt arc nekem már sok a jóból. Ahhoz, hogy a varázslat megtörténjen, és érezzem azt, hogy te ott, mint egy csodahelyzetben vagy, és egészen hihetetlen, hogy ott lehetsz, hát, ahhoz nekem ebből kevesebb is elég lenne. (hegyi)
értékelés:

hei

hei

Megérkeztem Norvégiába, minden tuti.

Nagyon érdekes ez a kép, és elsősorban azért - és itt most nem összehasonlításképpen mondom, hanem érdekességként, hogy a világítás itt is hasonló helyzetet hoz létre, mint az előzőnél -, mintha egy vetített kép, vagy poszter elé állt volna oda valaki. Tehát annyira különválik a kép két része, a háttér és az előtért, a modell és a háttér, hogy teljesen más érzetet kelt bennem, elmozdult a valóságosságból. A másik, ami furcsa nekem ebben az egészben, nem tudom máshogy megfogalmazni, de az, hogy csinálod ezt a nagy örömöt, közben meg a fenét van az, már úgy elképzelem, hogy a következő lépésnél a földhöz csapod a kamerát. Nagyon nehéz kérdés az embernek önmagát fotóznia, és abban bizonyos érzelmeket rögzíteni, úgy, hogy azok ne legyenek mesterkéltek. Talán ezért készül kevés olyan önportré, ami szélsőséges érzelmeket mutat, akár örömet, vagy bánatot, és ennek a hihetősége nagyon rizikós. Itt most ez nekem nem hozza ezt, körülbelül olyan, hogy elmentem valamelyik áruházba, ahol volt egy ilyen nagyobb kiállított poszter, és akkor ott előtte csináltam magamról egy vidám képet, hogy én elmentem nyaralni, aztán közben a francokat, mert nem volt rá lehetőség. Most nem állt össze ez nekem egy dologgá, miközben a tónusrend, meg az egész hangulat működik. (hegyi)

liget

liget

Sajnos nem lett a legélesebb a kép, így csak szorgalmiba küldeném. A ligetben csináltam a düreres főzés után.

tilos maraton 2014

A Látszóteres csapat főz a Tilos Rádió maratonján, Szentmihályi lecsót.

hátsó ablak

hátsó ablak

Ezt látom a konyhából.

Ha hozzáveszem a fim sávos tónushibáit, akkor ez végül is kompenzált kép, már ami a tömegelhelyezést illeti. Így most önmagában tetszetős, nem mondom, hogy letekeri a fejem, de végtére hát, megvan, mondjuk. Vagyis a hiba biztos az én készülékemben, de valahogy a dolog súlya nekem nem átütő. (hegyi)
értékelés: