Lámpafény

Nagyon érdekes az a fénytani helyzet, amit megfigyelt Tamás. Ez egy sötétedéshez közeli állapot, amikor elindulnak az utcai megvilágítások, és ezek adnak egy aranyló sárga fényt, miközben az ég kékjéből, a naplemente utáni állapotból adódóan ezek a nagyon kékes-lilás fények kezdenek bejönni, s ez a kettő együtt egy érdekes színkontrasztú képet ad. Ezzel abszolút egyetértek, de azt nem teljesen értem, hogy mit keres itt ez az autó, vagy ő milyen szereplője ennek a mesének. Erre várnék még magyarázatot. Maga az, ami színben itt megtörténik, nagyon izgalmas, én valahogy próbálnám formailag is úgy összehozni, hogy érthetőbb legyen. Mert most nem tudom, hogy ez autóreklám akar lenni, vagy van valami különleges oka ennek a kocsinak, hogy ott van, de ő a főszereplő. Ha ő a főszereplő, akkor azt el tudnám képzelni, hogy a helyzetjelző be van kapcsolva, vagy az utastér-lámpa, hogy éljen ez az egész. Mert most ez az autó ott úgy el van aludva. Ismétlés. (hegyi)

Játszótér

Attól tartok, hogy itt valami más is történt a képpel, nem csak annyi, hogy rávakuzott Tamás erre az esti játszótérre. Mintha itt valami utólagos technikai bindzsizés is történt volna, és ez nagyon nem tett neki jót. Ez nem csak Tamásnak szól, hanem mindenkinek, aki a fotosoppal, vagy bármi képszerkesztő szoftverrel közelebbi kapcsolatba kerül, hogy ezek tele vannak szórva minden lehetőségekkel, effektekkel, de ezeket nem a fotográfusoknak találják ki. Ezek az effektek arra szolgálnak, hogy otthon a családnak látványos dolgokat hozzanak az emberek létre. Ezek fotográfusilag szinte alkalmatlanok a használatra. Ilyen szolarizáció, satöbbi, mű ügyek, imitálnak valamit, ami olyan, mintha, de ez csak olyan, mintha. Hogy miről beszélek? Ezalatt a vár alatt megjelenő fáknál, házfalnál, tégláknál valami egészen furcsa dolog történik. Lehet, hogy én látom rosszul, és az csak valami fényeffekt, nem tudom, de nekem ott valami nem stimmel. Maga az ötlet egyébként jó, de ha nem nagy kérés, akkor érdemes ezt a játszóteret újra fölkeresni éjjel. Még azt is tudnám javasolni, hogy ha van segítsége, akkor tegye föl a gépet állványra, és nem biztos, hogy ez a teljesen pofánvakuzás lesz a jó megoldás, hanem próbáljon fényekkel, zseblámpákkal játszani. Most ennyit tudok erre mondani, ezt visszaadnám ismétlésre, lehet, hogy jót tesz ennek a játszótérnek például az, ha leesett a hó, mert más fényviszonyokat ad. Ismétlés. (hegyi)

Telihold

Telihold a decsi nyugdíjasházban.

Az izgalmas ezen a képen, hogy úgy hoz egy hangulatot, ami a csendre, a magányra, sokmindenre rímelhet, hogy mindezt a világítás teszi jól értelmezhetővé. Ha megfigyeljük a képet, akkor egyrészt látunk egy fő fényt, amit a hold felhők mögé burkolózó fénye ad, és ez tükröződik az alumínium asztalon, másrészt, ahhoz, hogy a kép meseisége is működhessen, látunk a képen egy sárgásabb fényt, amit az utcalámpák adnak. Így az előtér és háttér viszonya egy folyamatos, dinamikus mozgásban van tartva. Miközben nyugalom van, és csend, eközött a két hangulat között ingadozik az ember. Ez az, ami nem hagy minket nyugodni, és nem hagy minket békésen szemlélődni. Érdekes próba lenne, hogy mi van akkor, ha csak ez a kékes holdfény, és ennek a tükröződése látszana a képen. Ez talán egyszerűbb üzenet lenne. Én kifejezetten örülök annak, hogy itt nem csak sziluettek vannak, hanem konkrét formák is megjelennek a tűzfallal, a kis utcával, az utcalámpákkal, a fenyővel. Ez az egész olyan hatást kelt, mintha lenne egy színpadrész, ahol ez a történet elindul, és lenne egy páholy, ahonnan mi ezt nézzük. Nagyon tetszik, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Az út

Ez nekem egy abszolút rendben lévő kép,nagyon izgalmas az, hogy Tamás mindig talál ilyen furcsa helyeket, ahol a Hegyinek fölteszi a leckét, hogy ez most függőleges, vagy vízszintes, vagy milyen. Nyilvánvaló, hogy ez a dombos helyzet az, ami azt hozza, hogy ez most dől bal felé, miközben valószínűleg nem dől. Szeretem ezt a képet, talán annyit mondanék, hogy nekem kicsit a képnek a bal oldala sok. Ott az egészet tömegében megállítja a ház, az a nagy tízemeletes ház, és ami utána történik, az már azon a részen nem annyira izgalmas. Egyetlen oka van, hogy szeretted volna átlósan kihozni ezt az utat, de ezt akkor is ki lehet hozni, ha egy kicsit kevésbé nagy látószögűvel exponálsz, akkor a tér is megmarad jobban, kevésbé torzul be. (hegyi)
értékelés:

Egy pohár sör

Egy pohár sör, a decsi nyugdíjasházban.

Ez érdekes, hogy a Hétfő délután leckébe tette Tamás. El tudom fogadni, bár valahol nekem ez a kép, ha már van ilyen leckénk, hogy Magány, jobban szól a magányról. Izgalmas a struktúra, az építészeti formák megfigyelése, a perspektíva használata, nagyon szépek az ívek, szóval teljesen rendben van a kompozíció. A mélységélesség is oké. Mit mondjak még erről a képről? Ez egy jó kép. Ha nagyon akarod, akkor még mondok annyit, hogy tökéletes a kiválasztás ezzel a zölddel meg ezzel a sárgával, mert nagyon fád színek. Az nem baj, hogy az a kis piros belóg, de a kékkel van egy kis bajom. Nem tudom te mit gondolsz erről, az engem zavar, hogy az a kék szelet ott elkezdődik. Mi lenne, ha az ott nem lenne? Mit szólsz? De a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Őcsényi feszület

Ezek nagyon nehéz helyzetek, én maximálisan respektálom azt az igyekezetet, hogy Tamás valamit, amit ott a térben figyelt meg, megpróbált két dimenzióban ábrázolni. Amikor találkozunk egy ilyen szürreális helyzettel, hogy a benzinkútnál van egy feszület, akkor körbe tudjuk járni, és a fejünkben meg az orrunkban van az, hogy benzinkútnál vagyunk, egyébként magát a tárgyat járjuk körül, és a fejünkben rendezzük ezt egy közös képpé: hogy a benzinkúton van a pléh-kereszt. Aztán, ha ezt valakinek elmeséljük, akkor hozzátesszük, hogy "amikor arra jársz, majd nézd meg, mert ott van a kettes kútoszlop mellett". Egyébként ezt egy képre ráapplikálni úgy, hogy az jól érthetően ott legyen minden manifesztumával, nem egyszerű dolog. Ezt most azért mondom el, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy amit mondani fogok, mint elemzés, arra most rögtön mondhatja Tamás, hogy menjek a fenébe, mert ezt én se tudtam volna ennél jobban megoldani, és valószínűleg igaza lenne. Annyit teszek csak hozzá, hogy talán-talán ha egy pici lépést még hátrébb ment volna, akkor az a sárga zászló-tartó oszlop talán kikerült volna a képből, eltakarná a faoszlop, és azt a fehér autót sem ártott volna megvárni, míg elmegy onnan. Utána, kicsit nyitva a kompozíción, rákerülhetett volna a lába ennek a figurának. Mindezek mellett nagyon tetszik a kép. Ennél a képnél is érződik, hogy valamit szeretne kezdeni Tamás a Hétfő délután leckével. Szerintem ez ennél a képnél egészen jól sikerült, mert ez a kép élményben hoz valamit abból, ami a hétfők őrülete. (hegyi)
értékelés:

Aratás

Domján Peti imádná ezt a képet, szerintem, ha látja, akkor imádja is. Ő ilyen kombájn-mániás. Én ezt nagyon kedvelem, ez egy szörnyeteg-gép, ahogy így matat a fűben. Olyan mint egy nagy hajnyíró. Egy picit a tér kevés körülötte. Biztos, hogy ez a gép megy másik irányba is. Már úgy értem, hogy egyszer csak véget ér itt a föld, és megfordul, megy a másik irányba vissza. Ha jól sejtem, ezek így szoktak dolgozni. Érdemes lett volna megvárni azt, amikor ez megfordul, és elindul vissza, mert akkor nem ellenfényben van. Az ellenfény most segítene a pornak, ami mögötte porzik, de azt ő saját maga takarja el. Sem a kis matató nyírógép-részeit nem látni jól, sem a port. Valamelyikről le kell mondani ebből a beállításból, de akkor mondjunk le a porról, mert így saját maga takarja ki saját magát. Egy másik elképzelésem az, hogy ha megvárjuk, amig megfordul, lehet egy olyan nézőpontot keresni, amikor látom is a kis nyírószerszámait, és egy olyan félprofilos állapotból fényképezem, ahonnan a mögötte lévő fölvert port is jól lehet fotózni. Szívem szerint ezt most visszaadnám ismétlésre, dehát lehet, hogy ezek a betakarítási munkák végetértek, ezért nehéz erre mit mondani. Mégis azt mondom, hogy visszaadom, lesz még ilyen, érdemes erre odafigyelni, hogy ha ilyen munkaszituációt veszek, akkor a konkrétság is fontos lehet, meg a líra is. A kettő között nem jó lenni. (hegyi)

Kézfogás Fridával

Frida Kahlo Törött oszlop című képét használtam föl.

Egy olyan képpárt kapunk, még ha egy képre is van ez applikálva, amiben egy kapcsolódást vagy kapcsolatkeresést érzékelünk. Nyilvánvaló, hogy ez azért izgalmas, mert akárhogyis nézem, mind a két kép visszatekintés. Sejtésem szerint a jobb oldali képen Tamást látjuk, ahogy ebben a jógaülésben van. Lehet, hogy nagyon mondvacsinált a képi párhuzam értelmezése, ugyanakkor én azt érzem ebben, hogy a lényeg nem csak abban mutatkozik meg, hogy a két kép egymás mellé kerül, hanem, hogy a két kép most kerül egymás mellé. Ez egy háromszög, és ennek a harmadik csúcsa maga Tamás, az alkotó, a mostani helyzetében, amikor átértékeli a saját útját. Nekem ebben benne van az is, hogy egy kicsit fölülről nézi a fiatalkori saját magát, aki a külsőségeket és a meditációnak az ilyen fajta megnyilvánulási formáját tartotta esetleg elsődlegesnek, és a párhuzamot ma vonja meg azzal, hogy ezt a két képet egymás mellé, egymásba applikálja. Azt nem tudom teljesen ebből a képből biztosan kijelenteni, hogy pont Frida Kahlo képe az, ami erre alkalmas. Ehhez alapvetően ismerni kell Frida Kahlo életét. Róla annyit mindenféleképpen szükségesnek tartok elmondani, hogy egyrészt van magyar vonatkozása, mert a nagyszülei magyarok voltak, másrészt fontos az, hogy a mexikói festészetnek egy nagyon meghatározó alakja lett úgy, hogy az ő elhivatottsága a festészet iránt egy balesetnek köszönhető. Ő eleve sérülésekkel született, és az a fajta férfias vonal, amit ő képviselt az öltözködésében, megjelenésében, és akár a viselkedésében, tulajdonképpen ennek a sérülésnek a kompenzálása volt. Utána egy elég súlyos baleset érte. Ez a 20-as évek, tehát egy 18-20 év körüli lányról beszélünk, akit egy közlekedési baleset ért, ennek következtében az időben nem kezelt sérülései miatt ő nagyon sokáig feküdt gipszágyban, fűzőkkel, stb. Ennek óriási hatása van a művészetére, mert ő ágyban fekve tükörből festette legfőképp saját magát. Ezen a képen is fűzők szerepelnek. Ez a törött oszlop is elsősorban az ő gerincére utal, ami ennél a balesetnél megsérült. A fűzők is egyértelműen jelen vannak, ugyanakkor az is látszik, hogy minebből egy szabadulni vágyás jön elő. A dinamikája ennek a képnek ebben mérhető. Látszik az is, hogy a 20-as évekről beszélünk, amikor Dali és Picasso is a maga szürreális világát megalkotta, de teljesen más a két világ tapasztalati szintje. Abban a pillanatban, amikor valaki a saját nyomorúságán, bezártságán, fogvatartottságán keresztül szűr egy élményt, akkor máris értelmezhetőbbé válnak ezek a szimbólumok. Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert fontos, hogy egy ilyen párhuzamnál értelmezzük ezt a helyzetet. Itt azt is hozzá kell tenni, hogy Frida Kahlonak egy nagyon neves festő a férje, később, akit Diego Riviera-nak hívnak, és ez is befolyásolta Frida alkotói hozzáállását. Az ő életének a kerete mindenféleképpen a sérült ember önértékelése, önképe. Ez az élete végén vissza is tér, mert akkor már le is vágták a lábát, tehát volt egy bizonyos életszakasz, amikor a lehetőségeihez mérten szabadon tudott élni, de ez a szabadság is csak időlegesnek tűnt, miközben egy nagyon dinamikus és aktív emberről beszélünk. Akit ezt bővebben érdekel, annak javaslom a Frida című filmet megnézni. Nagyon jó életrajzi játékfilm, én nagyon fontosnak tartom, hogy ilyenekkel legyünk tisztában. Visszatérve a képelemzéshez: azt a fajta párhuzamot én értem, és elfogadom, ami arról szól, hogy van egy kényszerű helyzet, ami Frida képén látszik, és van egy önként vállalt aszkézis, ami Tamás képén látszik. Ezt a fajta ellentétpárt értem, de azt gondolom, hogy Tamás megállt egy pontnál, és megelégedett azzal, hogy a párhuzamfelállításig eljutott, de ez még csak az előszobája a végeredménynek. Én most arra szeretném Tamást sarkallni, hogy ha ő szereti ezeket a festészeti párhuzamokat, akkor ne elégedjen meg azzal, hogy fotosoppal egymás mellé tesz két képet. Ebből el lehet indulni, de akkor tessék venni azt az ecsetet, ami lehet akár a fotosop ecsete, és tessék ezt egyenrangú szintre emelni. Nem kell megijedni, ha már egyszer hozzá merünk nyúlni valakinek a festményéhez, és elkezdünk ezzel dolgozni, akkor ott ne álljunk meg félúton. Mert most ott érzem ennek a dolognak a különbségeit, hogy a két dolog csak össze van maszatolva egymás mellé, ennek a kompozíciónak a saját alkotás része nincsen fölemelve arra a szintre, ahol ez el kellene helyezkedjen ahhoz, hogy ez a fajta párhuzam művészi szinten is elinduljon. Én most nagyon profán dolgokat mondok: meg kell találni Tamásnak formailag is azokat a megoldásokat, amivel adott esetben ő tényleg azonosulni tud Fridával. Én arra bíztatnám őt, hogy merje a saját képeit is akár roncsolni, festeni, átalakítani, módosítani. Ne álljunk meg ennél a szintnél, lépjünk kicsit följebb. A kézfogás rész ügyes, és jó megoldás, de a többivel nem értek annyira egyet. Kicsit sprődnek tartom ezt a fekete-fehéret, ebbe színekkel bele lehetett volna nyúlni, akár kézi festéssel is. Nem azt mondom, hogy össze kell festeni, és átvenni azt a fridai vonalat, amit ő képvisel, hanem egy akár grafittis, mai világba is be lehetett volna ezt hozni. Most én itt inkább a formai egyezést látom, mint az eszmeit. Nem tudom, hogy haragszik-e Tamás azért, ha ezt visszaadnám továbbgondolásra. Nem ismétlésre elsősorban, hanem továbbgondolásra, persze csak akkor, ha egyetért azzal, amiket itt elmondtam neki. Van egy másik út is, hogy a forma marad a maga naturális fotóformája, de akkor a tartalomhoz kell a mostani Tamást megkeresni, és érzelmileg kerülni közel Kahlohoz, avagy akár ellenpontba is, opponálni őt. Hogy a kettő közül melyiket választja Tamás, az az ő döntése, de félúton le álljon meg. (hegyi)

Irányjelzők

Humoros kép, és a humorosságának az a fűszere, hogy van egy elég szomorú felhangja is ennek: a pusztulás, a gondozatlanság, de mégis formailag megvan ez a játékosság, ahogy ezek az oszlopok billegnek ebben a térben, és nagyon idegenül is hatnak, a természeti környezetből nagyon erősen kipöckölődnek. Én ennek azért örülök, hogy Tamás ezt észrevette, mert ennek a képnek a finomsága pont abból van, hogy viszonylag jellegtelen fás vidéket sikerült találni, ami keretezi ezeket az ember által idepakolt útjelzőket, és látszik az is, hogy itt a természet is megtette a hatását, az idő, az ember gondatlansága, és ez úgy szép lassan az enyészeté lesz. Hogy ez 22-es lecke, Hétfő délután, azzal nem biztos, hogy tudok mire menni, nem tudom, hogy Tamásnak a hétfő délutánjaihoz ez mennyiben kapcsolódik. Lehet, hogy az Eltűnő világ leckében tartanám ezt inkább jó megoldásnak, pontosabban abból a filozófiai alapvetésből kiindulva, amit az előbb ecseteltem. Úgyhogy én ezt a leckét, mint leckemegoldást visszaadom, mint kép, kedvelem, és nem is nagyon tudok semmibe belekötni, megadom rá a három csillagot, ugyanakkor a leckemegoldásra várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

A Sárköz csendje

Nagyon szeretem azt, hogy Tamás ilyen finomságokkal dolgozik. Ez a kép így is abszolút rendben van, még amellett is, hogy a madarat kevésbé tartom fontosnak a kompozíció szempontjából, mint a traktort. Én lehet, hogy annyit még vártam volna, hogy a traktor menjen még tovább, ha jól látom, a földek még tartanak, amit ő éppen megművel. Nem tudom meddig, mert csalóka a pespektíva. Ha a fatörzs és a traktor teste közötti távolságot veszem, akkor még egyszer annyit kellett volna megtennie előrefelé, hogy egy kicsit szerencsésebb helyen legyen. De nagyon szeretem, ezek csak apróságok. Az nagyon fontos, hogy Tamás ilyen pillanatot talált magának, hogy észrevette ezt, megállt, elkészítette ezt a fényképet, és nem haladt tovább. Ilyen helyzeteket az ember lát az autóból, csak ezeket fel is kell tudni dolgozni. Ott meg kell állni, és azt kell tudni mondani magamnak, hogy hiába sietek haza, vagy a munkába, de annyit mindenképpen megteszek, hogy kiszállok a kocsiból. Azoknak, akik fényképekkel vagy filmezéssel foglalkoznak, javasolom, hogy bármilyen utazást terveznek, egy fél órát minimum adjanak hozzá az útidőhöz, és kalkulálják bele azt, hogy esetleg valahol kedvük szottyan félreállni a kocsival, és készíteni egy fényképet. Hogy ne az legyen, hogy azért nem állok félre, és azért nem készítem el a képet, mert nincs időm. (hegyi)
értékelés:

Hőelosztó

Az egész olyan, mint egy horrorfilmjelenet. Egy ilyen alacsony költségvetésű horrorfilmre gondolok. Hogy ez régi volt orosz laktanya, vagy mi a fene akar lenni, azt nem tudom, de nem is fontos. Az, ami az izgalmas, hogy egy ilyen modernkori hieroglifa bontakozik ki ezekkel a csempékkel, vagy olyan, mint egy tetrisz játék, miközben itt nagyon is valós helyzetről van szó. Nem tudom ismeritek-e azt az újkori dilit, amikor elektrotechnikus egyetemisták azzal őrültködnek, hogy a villanyhálózatot buherálják, és a kolesznak az ablakaiban a fényeket vezérlik, hogy melyik szobában van felgyújtva a lámpa, melyikben nincs. Mint egy mátrix-kijelző, egy óriási nagy képernyőt kapnak, és ezen mindenféle üzenetek meg mozgások tudnak megjelenni. Interneten lehet ilyen videókat találni. Erről a képről nekem ez is eszembe jut, meg ez a horrorisztikus hangulat. Ennek az az oka, hogy itt történik egy olyan megvilágítás ennél az épületnél, valószínűleg egy autóval állhatott oda Tamás az épülethez, aminek a fénye ezen a csempén visszatükröződik, ami ezt a fajta élményt erősíti. Nem tudok belekötni, én elfogadom ezt 13-as leckébe, mint megoldás, de nem egy nagyon szerethető kép. Mindemellett én valamit hiányolok a kép előteréből. Ha itt van egy eldobott kisgyerek babakocsi, vagy egy macifül, akkor ez a horror-élmény mégerősebb, és akkor az tíz pont. (hegyi)
értékelés:

Kadarka

Nagyon-nagyon szép a kép, gyönyörűek az ívek, egészen költői szépsége van annak a ritmusnak, amit itt látunk ezzel az S ívvel, ami itt ez a sáros út, és ami utána, érdekes módon, folytatódik a domboldalban is. Nagyon jó a kiválasztás, talán a képet én még szűkebbre vágtam volna a két oldalánál, de a kép maga gyönyörű. Az, hogy ez nem az Őszhöz került beküldésre, hanem az Utazás és hazatérés leckébe, az egy további lépés. Ha ez így van, akkor Tamásnak kellene magyarázatot adnia arra, hogy ez miből következik, hogy ez valakinek az útjának a kezdete vagy a vége. Hogy elindultam, vagy megérkeztem? Az út önmagában nem magyarázata ennek. A döntésnél a határozottságot az adja meg, ahova a fényképezőgépet elhelyezem. Ha az út és az utazás érdekes, akkor az úthoz és az utazáshoz közeli pontra helyezem a fényképezőgépet. Erről egy picit hiányzik Tamás, nem biztos, hogy szó szerint ő, bár ezt is el tudnám képzelni, hogy hosszabb expozícióval ő befut ide a képbe, és ezt az egész költői szépségű nyugalmat fölrobbantja. Valami mindenféleképpen hiányérzetet ad, amiért én nem tudom ezt a 17-es leckéhez olyan könnyedén értelmezni. Tehát egyrészt várom Tamás segítségét, másrészt pedig én erre most adok kettő csillagot, de nem érzem megoldva a leckét. (hegyi)
értékelés:

A technika diadala!

Mivel magam is vásároltam digitális fényképezőgépet, méghozzá nem is a legolcsóbb fajtából, és bír az is meglepetéseket okozni ezekben a fotográfiai helyzetekben, amiket itt Tamás is demonstrál nekünk, én tudom, hogy miről beszél. A duma nekem sok. Értem én, hogy rá kell erősíteni arra, amit esetleg az átlagnéző nem biztos, hogy teljesen ért, ettől még megmaradtunk a szakmai szintnél, mert kell hogy tudja a delikvens, hogy mi az, hogy féltónus. Ez csak lászólagos segítség, hogy ez a szöveg odakerült. Egyrészt az a bajom, hogy ha tudod azt, hogy a féltónusoknál ilyen problémával találkozol a gépednél, akkor ezt tudod reprodukálni. Ha tudod reprodukálni, akkor nem egy talált képet kell odatenni mögé, mert ez egy talált kép a háttérben. Ha azt nézem, hogy ezt a képet miért fényképezted le, akkor nem tudok rájönni. Lehet, hogy ott voltunk, és fontos volt megmutatni, hogy ebben a házikóban töltöttük a nyarat, de egyéb indoka nincs. Én értem a viccet, és ez nem is rossz irány, de akkor tessék valamilyen jellegzetesebb képpel kezdeni. Ha jellegzetesebb a kép, akkor az már adni fogja azt, hogy mennyit és milyen dumát kell ráírni. Nem biztos, hogy ennyit és ezt. A csiricsáré tarka-barka betűk megint gyengítik az üzenet erejét. Ezt visszaadom ismétlésre, kicsit gondold át. Ha ez az üzenet fontos számodra, akkor találd meg a formát, mert ez jelen pillanatban nem az. (hegyi)

Táj-Kép

Figyelem ezt a képet, és ebben nekem vannak olyan momentumok, amik nagyon izgalmasak lettek volna, és nem teljesen értem, hogy Tamás miért nem ezekkel foglalkozott. Most, amit látunk, egy helyzet lefotografálása. Megálltunk a kék autóval, közben berohantunk, hogy hátha van még kukorica leszedni egyet, hazavinni, aztán ezt látjuk, hogy a kiskertnél ez hogy van bekerítve. Miközben ott egy madárijesztő, és ha azzal kezdenék el foglalkozni, akkor lehet, hogy az egy izgalmasabb kompozíciót hozhatna. Megint az a problémám, hogy kapok egy képet, és nem tudom, hogy mire akart kimenni a fuvar. Hogy itt most arra futunk ki, hogy az autó és a táj viszonya? Bizonytalan vagyok, és ez a képből adódik. Nem látom, hogy mit akart mondani Tamás. Ott voltak ezek a műanyag szalagok, ezek nagyon jók, nagy kontrasztot tudnak adni a növényzettel. Ott egy madárijesztő, ott vannak azok a virágok, amik a térben vannak, ebbe a helyzetbe bele lehet bújni, és nagyon izgalmas képeket lehetne létrehozni. Most mintha féltél volna, hogy jön a csősz, vagy valami mintha megzavart volna annál, hogy továbbmenj ezen az úton, ahol tovább kellett volna menni, mert ez most nem a végcél. Legalábbis nekem. Szeretném, ha Tamás elmondaná, hogy mi történt. Ezt most visszaadnám ismétlésre, miközben tudom, hogy a kép maga nem ismételhető, de ezzel most nem tudok hirtelen mit kezdeni, segítséget kérek. (hegyi)

Komplementer

Nagyon izgalmas ez a látvány, maga az, hogy ez a kék és a sárga ilyen határozottan jelenik meg. Gondolom ez valamilyen bevásárlóközpontnak a bejárata. Ami nekem ebben egy picit problematikus, az az, hogy a képen mégis, minden határozottsága mellett, mellékes szerepre kárhoztatódik, mert a kép bal oldala nagyon nyitott. Ott megyünk kifele a képből, ott elfuthatnánk a parkba, vagy befuthatna valaki onnan a képbe, tehát figyelünk, és várunk, hogy jó, jó Tamás, értjük, de mi fog ott történni, ki fog belépni onnan a képbe. Valószínűleg senki, de azzal, hogy nyitva hagytad azt a részét a képnek, ezt az élményt erősíted. Lehet, hogy máshonnan kellett volna ezt a fényképet megcsinálni. Pontosan azért, hogy erősebb legyen ez a színjáték. Az nem magyarázat, hogy azt mondod, hogy na de igen, de ha beállok oda szembe, akkor benne leszek a tükröződésben. És akkor mi van? Semmi baj, legyél benne, még plussz élményeket esetleg hozzá is tudnál adni ehhez a képhez. Azt is lehetne mondani, hogy akkor egyszer csak a biztonsági őr kirohan, és elkezd engem kergetni. Ilyenkor oda kell állítani valahová egy kislányt vagy egy kisfiút, vagy valakit, aki kéznél van, és azt mondom, hogy én őt fényképeztem, nem ezt. Még ez is megoldható helyzet. Tehát ez a fajta szín játék erősebben is kijöhetett volna. Ráadásul azt nem teljesen értem, hogy miért van ehhez ekkora körítés hagyva. A tetőtérből, a padozatból, az oldalfalból olyan sok mindent kapunk plusszban, ami a térelrendezéshez nem szükséges. Ollóval ebből jócskán lehetne körbevágni. Erősödne az, amit most látunk. Egy csillagot tudok adni rá, a meglátás jó, és azt kérem Tamást, hogy ezzel még foglalkozzon, ismételje meg ezt a feladatot. (hegyi)
értékelés: