hogyan

Amit az előző képhez írtam, valamelyest itt is igaz. Színpad, de nincs cselekvés, sem utalás rá, mi lehetett előtte, mi lehet utána, nem érzem, hogy a gesztusok valahonnan valahová tartanának. A tónus, a formák mind jók, tehát nem ezzel van problémám, hanem a kimondással. Ki kell mondani, mit akarok mutatni, hangosan magadnak. Ez segíthet. És egy ismétlés esetleg? (hegyi)

Putto II/115 - Út

Heti feladatnak szánom az utat, amin mindenki végigmegy, amit mindenkinek végig kell járnia. Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb. Vannak egyenes és járhatóbb utak, és vannak kanyargós, döcögős, nehéz utak. Olykor választhatunk, de van, hogy eldől merre is kell mennünk. Tehát a heti feladat "Az Út". Egész nyugodtan asszociáljatok szabadon!

érzem

Az a helyzet János, hogy ki kell gyere a színházból, a színpadiasságból. A meggylé, a teátrális szívhez kapás elgyengíti mindazt az üzenetet, ami esetlegesen az arcon megjelenik. Azon kell gondolkodj, hogy mindaz a fájdalom amit átélsz, mit mutat egy képen akkor, amikor az a pillanat, amit mutatsz, bele fagy egy expozícióba. Azt gondolom, hogy nem paralel, nem párhuzamos gesztusok fogják megoldani ezt a kérdést, magyarán ahogy káosszal nem ábrázoljuk a káoszt, úgy a veszteséget, fájdalmat sem meggylével fogod tudni megmutatni a világnak. És talán ebben az esetben, ennél a képnél kifejezetten jó, hogy ennyit késtem az elemzéssel, mert így most, ha azt mondom, kérek egy ismétlést, talán kellő távolságban vagy már az eseménytől, nem befolyásol olyan erősen annak primér volta. Tehát kérek egy ismétlést. (hegyi)