Csillár a borban

Csillár a borban

A keretezést elmondtam, nem térek újból vissza rá, mindegy, hogy fehér vagy fekete, akkor is idegen. Amit a képen látunk megint egy jó ritmusjáték. Hogy ebben mennyi az utólagos beleavatkozás, vagy mennyi az, ami a valóságban is megtörtént, én nem firtatom, fogadjuk el, hogy ez a valóságban is így meg lett pörgetve. Szerintem az ötlet maga jó, bár a formákkal van némi problémám, mégpedig az, hogy a fülét ennek a csészének meghagytam volna, azért, mert egészségesen ki is mozgatta volna a középpontból ezt az egészet, és egy jó tömegjátékot és egy jó ritmust hozott volna bele. Most megint azt mondom, hogy ezzel a központi, centrális szerkesztéssel valahogy az ízét csökkented ennek az egésznek, a fűszerét veszed el. Olyan, mintha tartanál attól, hogy erőteljesebben fogalmazz. Ami pedig a problémám, hogy nem nagyon értem, hogy ez most miért pont a Barátság leckébe lett beküldve, kicsit olyan érzésem van, mintha találomra választottál volna leckéket így az első beküldéseidnél. Ez nem probléma, csak mondom, hogy azért tessék elolvasni a leckeleírást, érdemes ahhoz kapcsolódni, legalább az első körben. Első három leckét kérem, erre pedig egy csillagot adok, mert egyébként a kép többet érne, de a leckéhez nem nagyon érzem, hogy köze volna. (hegyi)
értékelés:

Meleg délután

Meleg délután

Ugyanazzal kezdem, mint az előző képnél is: a keretezést felejtsük el, ráadásul itt nagyon furcsa is a dolog, mert itt elindul egy plusz keret is, még egy fehér csík is bejátszik az élesítés miatt, ez nem való ide. Én ezt művinek gondolom, ezt nem tartom jó iránynak, hogy ezt bekapcsoljuk a képszerkesztésbe, beszéljen a kép magáért. Amit a képen látunk az egy szép ritmus, még azt is mondhatnám, hogy egy erotikus ritmus. Viszont az nincs eldöntve, hogy mi érdekel téged inkább: a valóság, tehát a domboldal, a napsugár, ez az egész sziluettes játék, vagy pedig a tükröződése ennek, a líraisága, az erotikája, merthogy ez akármennyire is furcsa, de ez egy nagyon erotikus kép ezekkel a lankákkal. Melyik része izgat téged jobban? Ez most azért nincs eldöntve, mert nagyjából ugyanannyit hagytál fönt meg lent. Ha nem érdekel az aranyhíd, ha nem fontos számodra az a csillogás, ami a tükröződésben van, akkor abból nyugodtan el lehet hagyni, és akkor beszéljük az égről meg a partszakaszról, akár le is takarhatod. Ha a kezeddel kitakarod, akkor tulajdonképpen egy nagyon nyugalmas és jó hangulatú képet kapunk. Ha pedig érdekel, és ennyire meg is roncsoltad ezt, akkor ebből lényegesen több kellene, legalább még egyszer ennyi. Most egy kicsit bizonytalannak, bátortalannak érzem ezt a döntést. (hegyi)
értékelés:

Álom a körhintán

Álom a körhintán

Az irány jó, a keretezést felejtsük el. Erről többször beszéltem, de új tagnak ezt újból elmondom: az ilyen keretezéssel az a baj, hogy imitál, úgy csinál mintha ez egy paszpartu vagy képkeret lenne, de nem az, hanem ez egy fekete gyászkeret. Olyan, mintha rosszul vágtad volna körbe, és megmaradt volna a képszerkesztő háttere. Valamit próbál itt mutatni, de miért van ilyen gyászos keretbe hozva? Mit akarsz ezzel mondani? Valaki meghalt? Mi az oka ennek azon kívül, hogy esztétikailag azért problémás, mert a képbe úgy avatkozol bele, hogy tulajdonképpen nem a képet, hanem a képnek a különállását hangsúlyozod a háttértől. Nyilván, ahány ház, annyi szokás, több helyre feltöltjük a képeket, de van, ahol sötét a háttér, van, ahol világos, ahol fehér, itt nálunk most éppen egy szürkés-raszteres valami, de maga a webszerkesztő megoldja azt, hogy a kép elkülönüljön a háttértől, nem kell erre még ráerősíteni. Én ezt gondolom, a kép harmóniájához nem ad hozzá.
   Ha a képről beszélek, akkor ez egy jól megoldott Mozgás lecke lehetne, az Évszakokhoz nekem kissé kevésbé kapcsolódik, de az élmény megvan, akár a körhinta élménye, akár a mozgásé, akár az, amikor az ember elbambul egy ilyen után, és figyeli a környezetét. Szóval sok élményt fel tud bennem újra idézni, és ez egy jó dolog, nagyon szépek a színei és a tónusai is a képnek. Egyébként a keretezésen kívül a kép többi részével egyetértek, úgyhogy ez most egy kettő csillagos lecke. (hegyi)
értékelés:

Ződség

Ződség

Nem vagyok híve az ilyen szelektív színezéseknek, vagy színtelenítéseknek, mindegy, hogy honnan közelítjük meg. Ha a zöldséget hagytad csak zölden, akkor maga az alap, a tál a bal alsó sarokban miért maradt zöld, akkor az lenne a logikus, hogy annak is szürkének kellene lennie. Én inkább arról beszélnék, hogy függetlenül attól, hogy ez milyen színben van, hogy milyen ez a ritmus - egyébként a megközelítés nem lenne rossz, ha ez egy ételfotó, és meghagyjuk a színeket. Így most nekem ez egy furcsa játék, aminek az értelmét nem nagyon látom. Nincsen megragadva egy olyan koordináta pont, amihez képest ez az üzenet elindulna. Mondom egyszerűen: miért zöld? Miért pont a zöldséget vetted ebből ki, és miért pont ez az, ami ebben neked izgalmas? Miért pont egy ebéd részletéből veszed ezt ki? Utálod a rántott gombát, vagy esetleg a zöldség az, ami ebben téged irritál? Nekem a MIÉRT kérdéses, hogy mi az indoka annak, hogy ez a kép ebben a formában készül el. Ha erre nem tudok indokot, akkor ez egy öncélú megoldás. Ha azt mondod, hogy ez egy gyakorlat a photoshopoláshoz, akkor rendben van, bár nem nagyon tudok olyan helyzetet mondani, ahol érvényes lenne ez a fajta szelektív színezés, de ha már ezzel elkezdünk játszani, akkor azt mondom, hogy a többit pedig fesd lilára, és maszatold össze az egész képet vele. Akkor azt mondom, hogy létrehoztál valamilyen színdinamikát, de a szürkével ez a zöld nekem nem egy jól megfejthető üzenet. Most én ezzel nem tudok mit csinálni. Itt is hadd tegyem hozzá: első három lecke, várjuk arra a megoldást, erre én most nem tudok mit mondani. Makrovilágnak se nagyon értem, a színezést se értem, miért pont ételfotóval játszunk. Azt is mondhatnám, amit anyám mondott gyerekkoromban, amikor valamit nem akartam megenni, hogy „Gyerek, ne játsszál az étellel!”. Persze ez marhaság, mert az ember bármit megtehet, ha van indoka - itt most ezt nem látom. (hegyi)

Kilátás a korlátra?

Kilátás a korlátra?

Köszöntünk a Látszótéren, kedves Giuseppe, most rögtön az elején elmondom, hogy nagyon várnám tőled az első három leckére a megoldást, ugyanis azzal kezdünk, az a belépő. Az azért is fontos, mert ezzel mutatkozunk be a többieknek, és az önismereti úton is egy fontos lépcső. Mindenképpen az lenne a kérésem, hogy ezek után a bevezetők után jussunk el az első három leckéig.
   Amit most látok a képen az egy nagyon szép és jó tónusban tartott kép, tulajdonképpen egy nagyon jó ritmus. A problémafelvetést is abszolút értem, ami ezzel a korláttal létrejött. Abban nem vagyok biztos, hogy ez mennyire evidens a néződnek. Itt tömegeket, formákat hasonlítasz össze a kupolával, ezeket a gombokat a korláton, és ez egy jó összehasonlítás, ugyanakkor ahhoz viszont túl bőbeszédű a kép, vagyis túl sok minden van rajta ahhoz, hogy ez az összehasonlítás evidens legyen. Nem voltam ott a helyszínen, ezért nem tudom megmondani, hogy mennyire lehetséges megoldás az, hogy ezt a másik oldalról fotózzuk meg, tehát a korlát másik feléről, és egy szűkebb kompozíciót hagyjunk, de az irány jó. (hegyi)
értékelés: