Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

Cabo, Fisterra. Spanyolország

Cabo, Fisterra. Spanyolorszag. Europa legnyugatibb pontja. Ez a bronz es rez otvozetbol keszitett bakancs a szimboluma az El Camino vegso allomasanak, Cabo (portugal), Fisterra (spanyol) nevu falunak. Sok-sok eve minden evben vegig gyalogolom a French way-t az az a Francia utat s a Via de La Platat amit magyarul " Ezust ut"-nak nevezunk. A Francia ut Saint jean pied de port-bol indul ami Franciaorszag teruleten helyezkedik el a Spanyol hatartol 20-30 km-re. Ez az ut Santiago de Compostellaban vegzodik mint minden El Camino-s ut. Az Ezust ut pedig Sevillabol indul s szinten Santiago de Compostella-ba vegzodik. Ennek a ket utnak a vegig gyaloglasa ketto es fel honapig tart szamomra.

S egy rovid leiras az El Caminorol:

Jakab-legenda 813-ban akkor éledt újra, amikor egy Pelagius nevű remete látomása szerint valami „ragyogó fény” vagy egy csillag beragyogta a mező egyik elhagyatott pontját, ahol Szt. Jakab és két követőjének méltatlanul elhanyagolt nyugvóhelyére bukkantak. A csillag Szt. Jakab csillaga, és a szavakból: Szt Jakab=Sant Iago, mező=compos, csillag=stela adódik a hely neve: Santiago de Compostela. Padron püspöke, Theodomirus élt az alkalommal, és „tanúsította” az apostol sírjának felfedezését, így Szt. Jakab legendája tökéletes időzítéssel kelt életre ahhoz, hogy élen járjon Spanyolország kereszténységhez való visszahódításában. Szt. Jakab a csaták valamennyi döntő pillanatában megjelent és megfordította az ütközet kimenetelét. Ezért ábrázolják Jakabot, mint a mór-ölőt, azaz Santiago Matamoros-ként.
Az első, zarándokokhoz köthető írásos emlék 950-ből származik, majd 1072-ben eltörölték azt a vámot, amikor a zarándoknak akkor kellett fizetniük, amikor Galíciába beléptek. A Camino legjelentősebb támogatója II. Calixtus pápa volt, aki bevezette a compostelai Szent Év kiváltságát (minden év, amikor Szt. Jakab ünnepe, július 25-e vasárnapra esik, vagy az évszám két nullára végződik). Ebből az időből származik a francia Aymeric Picaud pap öt kötetes könyve, melyet zarándokútjáról írt, s ma Codex Calixtinus néven ismerjük, mert a művét a pápának ajánlotta. Több lovagrend is alakult a zarándokok szolgálatára: elősegítették az útvonalra eső nagyobb települések/városok fejlődését, de a kisebbekben is zarándokszállásokat (hospital) létesítettek, s jelentős volt a munkájuk az út kiépítésében, a hidak felépítésében is.
Az utolsó két évszázad elvilágiasodása Spanyolországot sem kímélte meg, mára a vallását gyakorló spanyolok csak a társadalom 20 százalékát alkotják. Ezzel ellentétben a Camino zarándokainak száma igen magasra szökött, az utóbbi tíz évben a tízszeresére nőtt.
(forrás)

Még mielőtt nagyon mélyen belemennék, azt mondom, hogy ez egy képsornak lehet majd maximum, jobb híján egy átvezető képe, önmagában nekem ez kevés. Nagyon remélem, hogy kapni fogok tőled sorozatokat akkor, amikor aktívan nekiállsz az utadnak. Most én azt gondolom erről az egészről, hogy egyrészt ez a dőlő horizont nekem még akkor sem nagyon érthető, ha a cipő az, ami most ezt visszahúzza. Az a helyzet, hogy ezt a cipőt valaki megalkotta, mint szobor, és ennek van egy jelentése, egy valós és egy átvitt üzenete, nyilvánvaló, hogy érzelmileg is sokan kötődnek hozzá, kultikus hellyé vált tőle ez a pont, és ehhez ez egy nagyon jó helyzet. Tegyük hozzá azt, hogy ezekben van egy pici... majdnem azt mondtam, hogy giccs, de nem igazán jó kifejezés, és most nem is találok ennél jobb szót, ezért inkább körülírom. Arra gondolok, hogy ezeket az élményeket az ember persze belül viszi el, meg belül éli meg, és én olyan kedvesen, elnézően tudok mosolyogni ezeken a főképp a turistáknak szóló üzeneteken, hogy az ember végigcsinál egy ilyen utat, megéli, amit keres, amiért megy, mire odaér ehhez, már árkon bokron túl van, nincs szüksége az ilyen fajta manifesztációra. Vagy nem így. Ha meg nem csináltam végig az utat, akkor meg ez a cipő sem fog nekem túl sokat mondani, maximum közhelyet. Ezt gondolom magáról erről az egészről. Ez nem jelenti azt, hogy nem megfotózható, de ahhoz, hogy ez megfotózható legyen, ahhoz ez így önmagában kevés. Az, hogy ott van ez a műtárgy, és azt lefotózzuk egy nagyon kemény fényben, ami a tengernek is köszönhető, hát, én azt gondolom, hogy kevés a boldogsághoz. Ezt szituációba kell helyezni, másképp nem érdekes. Ezt minden turista lefotózza, és ez most annál nem sikerült jobbra. Keresd azt, amitől a tiéd lesz a kép. Keresd azt, amitől ez a te megoldásoddá válik. (hegyi)

Monochrome világ

A lelassulo hetvege pillanata. Mikor a postas is megenged maganak egy pillantnyi "ejtozest". A pillanat mikor erzed, erezzuk a valtas pillanatat a (kinek tobbe, kinek kevesbe) stresszes het elmulasat. A szempillantas idonyi alatt atcsuszasat a kotetlenseg, felszabadulltsag erzesevel jaro hetvegebe.

Az van, hogy ez egy nagyon jó megfigyelés. Tulajdonképpen szerethető is a kép, bár mindent megtettél annak érdekében, hogy legyen egy elidegenítő hatása ennek a furcsa kontrasztos szituációnak, amit itt alkalmazol. Én elfogadom, ha neked ez a fajta világ tetszik, akkor használd, de nekem egy kicsit sok. Szerethetőbb lenne, ha lenne benne egy kis puhaság. Most pont azt a középtónust vetted ki, és ettől lett egy ilyen meszes jellege az egésznek. Az érdekes az, hogy amióta nézem ezt a képet, vagy alul takargatom a kezemmel, hogy mi lenne, ha nem lenne előterünk, vagy megpróbálom elképzelni, hogy milyen lenne, ha ez fekvő lenne, vagy mi lenne, ha még kapnék belőle ott, ahol a gyalogosok jönnek, tehát, hogy biztos innen jó-e ez lefotózni. Miközben nagyon szeretem, hogy a háttérben tükröződsz, jó ez az ember is, aki a főszereplőd lett, jól mesél. Lehet, hogy az a bajom, hogy oldalirányban kevés. Én elfogadom azt, hogy ez így készült, látom a kezedről, hogy álló felvétel, és hát, akkor ennyi van, de talán jót tett volna neki, ha érdekes módon főképp jobb oldalon többet kapnánk, és akkor bár dekomponáltabbak lennénk, de a tömegelhelyezés valahogy masszívabb lenne nekem. Mindennek ellenére, amit elmondtam, én ezt egy érdekes és izgalmas ügynek tartom, és én megadom rá a 3 csillagot. A leckemegoldásra egy kicsit még várok. (hegyi)
értékelés:

Önarckép tükörben

Ezt az onarckepet az ebredezo Angol tavasz elso napsugarai segitsegevel keszitettem. Egy tukrot segitsegul veve.

Az az érdekes ebben a képben, hogy ugyanazt a határozottságot érzem rajta, mint az előző képednél. Valószínűnek tartom, hogy ez nem egy olyan egyszerű történet a háttérben, hogy az ember csak úgy odatesz könnyű kézmozdulatokkal valamit, mert én azt gondolom, hogy van ebben valamiféle megharcoltság, de ez jó, ez kell. Amire érdemes lenne majd odafigyelni, az az, hogy nem árt, ha egy picit többet kapunk a tekintetből. Tehát, van egy tónusrendünk, ami nagyon érdekes, ehhez képest a fény eléggé kemény. Abszolút értem azt, hogy ez kell ahhoz, hogy az ember érezze azt, hogy ez egy reggel, vagy hogy tényleg egy olyan helyzet, amikor hosszú idő után először néz – ahogy írod - az angol tavaszi fénybe, de nem tudom nélkülözni a szemeket. Valami minimális módon legalább nem ártana, ha ott lenne, ugyanis most olyan mély árkokat, és olyan mély feketéket kezdesz el a szemednél alkalmazni, ami ijesztő. Eleve kemények egy kicsit a fények, eleve markáns rajzokat hoz az arcon, és a szem adná meg azt, ami ezt az egészet értelmezné, akár abban az értelemben, hogy a tekintettel visszahozzunk ebből a keménységből, akár abban, hogy erre még ráteszünk egy lapáttal. Mindenesetre jó lenne, ha bele tudnánk kapaszkodni. Az ötlet jó, tetszik, tehát az irány abszolút rendben van, úgyhogy én megadom erre a 3 csillagot, és ez egy jó leckemegoldás, de ezek mellett kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Blue water world

Enfield, UK. Hilly Fields Park. A parkot atszelo kispatak visszatukrozodeset kihasznalva keszulitettem ezt az "arc nelkuli" onportret.

Kedves Róbert, köszöntünk a Látszótéren! Jó a kezdés, mert határozott, energikus, és azt lehet érezni a képből, hogy van egy véleményed a világról, és van egy esztétikai elképzelésed is róla. Érdekes a kompozíció, jó az, hogy ez az egész ebben a kékes, esti időt idéző színvilágban van tartva, miközben valamilyen zöldesség becsúszik a kép sarkában, és ez azért tetszik, mert visszahoz a valóságból valamit. Egyrészt nem csak a meseszerű, álomszerű világot hozza, hanem ad egy kapaszkodót abba, hogy azért mi itt vagyunk a jelenben. Másrészt jót tesz a színvilágának is, és nem baj az, hogy egy kicsit megfűszerezzük egy ilyen megoldással a képet. Örülök ennek, jó a kezdés, tetszik. Megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés: