Régi élményt hoz vissza ez a kép, gyerekkorom története, hogy szalad a kép a mamánál a tévén, ütni kell a tetejét, hogy megálljon. De valahogy a színélmény visz el mindent, nem tudok belekapaszkodni a formákba, így nehezen tudok mit mondani, zavarban vagyok. Értem, hogy miért tetszik neked, de ez most számomra néző számára megmarad a fotós játékának, valahogy nem tudok belekapaszkodni? (hegyi)

A szín egy dolog, pompás, de persze veszélyes is, mert elcsábít, de az, amit formailag érzel, az nagyon saját, nagyon a tiéd. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne a szín is fontos, de csínján bánj vele, mert a két üzenetsáv konkurálhat egymással, és ha túl sokat teszel a szín szépségére, elveszítheted a drámát a formában. Mondom, csábító így, de próbáld meg 20%-kal visszavenni a szaturációt, kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla. A zizgő madarak fantasztikusak, ha megvan, hogy hogy csináltad, mikor, hol, érdemes ezt állványról is kipróbálni, hogy a bemozdulás ne dolgozzon ellened. (hegyi)

Szép ez, izgalmas, küzdelmes. Lehet azonban, hogy furcsa lesz amit mondok, de ennél a képnél most azt érzem, pedig sokszor megnéztem a képet, hogy a Polaroid nem illik hozzá. Nem akarok szentségtörő lenni, de azt gondolom, legalábbis számomra, hogy a Polaroid erőssége nem a tájképben van. És ez akkor is igaz, még egyszer mondom és hangsúlyozom: szerintem, ha a cél a szubjektív közlés volt, és nem a primer tájképfestés. Mert akárhogy is nézem, de elviszi a figyelmem a sérülés, a hiba, az esetlegesség, amit a Polaroidnak tulajdonítok. De tegyük ezt most félre, mert a kép képhatáron belüli üzenete nagyon is pontos, szerethető. A legfontosabb célt, hogy ott szeretnék veled lenni, ott a dombtetőn, bármi is várjon kerítés mögött, ezt a célt a kép eléri, sőt. Tudom hogy most a bevezetőmmel, látszólagos ellentmondásba fogok keveredni, de van egy kohéziója egy esztétikája a képnek, sőt még azt is mondhatom, hogy felismerhető a szerzőisége is. Szóval lehet, hogy ez a Polaroid dolog csak az én fejlövésem. (hegyi)

Érdekes, hogy ez a kép mennyi lehetőséget rejt és fel is fedezted azt, hogy milyen fura izgalmas a színvilága, de a fények elvittek, és így felcserélődött az előtered és a háttér fontossága. Magyarán hátul a fény, az az izgalmas, és emiatt oda figyelek és nem oda, ahol a kompozíciód van. Ezt utómunkában is lehet egyensúlyozni, a labor erre való, mert nem minden adódik készen kézre. Ráadásul az a fránya terítő is élesen hajtódik, az sem segít igazán. Benne van az, ami képpé emelheti, tehát megint azt mondom, hogy a megfigyelés jó, de a fények és a komponálás nem pontos. (hegyi)

Az egy dolog, hogy jó a humora a képnek, de mindezt ráadásul teljesen jó esztétikai formába csomagolta Zsuzsa. Ritka eset, hogy ne tudnék semmit hozzátenni, de hát most mit mondjak még, ha ez így ahogy van jó? Köszönet, hajrá! (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet jó, de a kivitelezés nekem bajos, egyrészt azért, mert didaktikus, másrészt azért, mert pontatlan a képkivágás. Vagyis úgy mondhatnám ezt másképp, hogy billegünk. Mert vagy az lenne a jó, ha laza lenne az egész és akkor nem baj, hogy mennyi van a fejekből, mi mekkora és hol vágódik, illesztődik a két kép, vagy lenne mérnökien precíz a forma és beleköthetetlen, és akkor arra mint vivőhullám rá tudna a kép tartalmi része ülni, de így most nekem egyrészt túl van magyarázva valami, másrészt ez így ráül az egészre és nem engedi a kreativitásod szárnyalni. Félre ne értsd, ez objektíve egy jó ötlet és tetszetős is, de a te szinteden azt hiszem te ezen már túl vagy. (hegyi)

Olyan ez, mint egy ilyen montázstechnika, vagy egy kollázs, amibe beleapplikáltad a saját jelenlétedet, miközben valószínű, hogy ez egy valós hely, helyszín, vagy legalábbis ezt feltételezem. A 3. leckére vegyük úgy, hogy egy érdekes próbálkozás, én ezt áttenném az 1. leckébe, mert se arc, se test nincs rajta, azért a 3. lecke másról szól. Hadd tegyem itt hozzá, hogy jó lenne, ha legalább az elején abba az irányba mozdulnánk el, hogy ábrázoljuk azt a testet. Mindig a kitérőket keressük, mindig azt, hogy hogy lehet kibújni egy feladat alól, akkor tulajdonképpen bár magát a kreativitásunkat illusztrálhatjuk ezzel, de a lecke nincs megoldva. Nem véletlenül az a lecke, ami. Most ezt nem azért mondom, mert ez a kép rossz lenne, hanem azért mondom, hogy ha van egy témafeladvány, akkor azt a témát kell megoldani. Ez akkor is érdekes, ha pályázat van, és oda be akarsz valamit küldeni, fontos hogy arra küld, amire azt kiírták. A leckéket én megpróbáltam eléggé körülírni, ráadásul azért ez az első 3 lecke nem annyira kérdéses, hogy miről akar szólni. Ne akarjuk megúszni az egész alakos portrét. Ha továbbmegyek, akkor maga a kép izgalmas, jók a fények, jók ezek a ritmusok. Nekem egy dolog hiányzik ebből, mégpedig az, hogy számomra nincs eldöntve az, hogy az ablak a kép jobb oldali határán van, onnan a fény bejön, és hogy ez az ablak milyen szerepet kap. Nem rendezett ennek a viszonya. Most vagy tegyem rá, de akkor kell belőle még többet adni, én egyébként ezt az irányt tartanám a jónak, vagy pedig hagyjam le, csak a fényt hagyjam meg belőle, mondjuk, akkor nekem önmagában lehet, hogy ez kevés lenne. A döntés a tiéd, de most így, ebben a megoldásban azok a formák, amik elindulnak az ablakkal, azok nincsenek jól vágva, és befejezve. Ahhoz, hogy ez értelmezhető, konkrét, és határozott jelenléttel bírjon, többet kellene adni az ablakszárnyból, merthogy ott van egy olyan rész, ami a külvilágból már elindul - valamilyen indák is belógnak ott, tehát valószínű, hogy ez egy elhagyott épület lehet -, akkor tessék azt eldönteni, hogy oda mit rakok, vagy hogyan kezdem el használni. Magyarul, ahogy be tudtad lakni ezt a szemben lévő ablakocskát, úgy be kell tudni lakni ezt a részt is. Nem hagyhatjuk ki. Azt nagyon jól észrevetted, hogy ez kell ahhoz, hogy ez a kép működjön, tehát, hogy kell oda az az oldalfal, de akkor tessék ebből többet adni. Erre én most azért adok 1 csillagot, mert a leckebesorolást megúsztuk, a leckemegoldás meg nem száz százalékos. (hegyi)
értékelés: