Feladatmegoldás

Mesebringa

Ez egy jó kép, és azért jó kép, mert ugye ez az egész környezet, minden ami statikus ebben a elhúzott helyzetben és a sárkánygyíklány, aki itt alakot vált és kipörög egy másik térbe, ez a habitus igenis ott van Mesevirág létezésében, ott van a szélviharszerű jelenléte, és úgy gondolom, hogy ehhez a mozgás házi feladathoz Camilla nagyon is jól dolgozott együtt a partnerrel, a modellel és ez a kép nagyon is közvetíti azt, amit személyesen is, ha találkozik az ember Mesevirággal, akkor megélhet, amikor az ember fején ül a királynő, és éppen az orrát akarja szétműteni, hogy megtudja, hogy mi van bent. Úgyhogy ez a kép egy jó kép, három disznó. (szőke)
értékelés:

Esti ünnep
Az ünnep csak egy pillanat

Egyet, még mielőtt a Zsolt elkezdené: Én láttam a Gerlei-féle Erdélyt, vagy nem tudom Csángó vagy Székely területeket, és ez csak az én magánvéleményem, hogy nem egyszerű dolog nagyvárosokat valahogy beszippantani és alkotóként azt közvetíteni, mert én azt mondom, hogy erősebbek azok az alkotások amelyeket a Gábor ott készített.
   - Egyszerűbb dolga van ott - mondja Hegyi.
   - Hát hogyne, egyszerűbbek a rekvizítumok, egyszerűbbek a jelzések, de letisztultabbak is. Ezek a képek ugyanúgy zaklatottak, mint ahogy az a környezet, ahol most gondolom dolgozik, vagy tanul, vagy nem tudom.
   - Én most talán először fogok az Andrásnak ellentmondani, de megtanultam, hogy erősnek kell lenni. Én ezt a képet ugyanis szeretem, ugyanis azért szeretem, pontosan azért, mert a Gábornak - és nagyon jól mondja az András, ahhoz a világhoz képest amit ő kedvel ehhez a falusi akármihez azt mondom, hogy erdélyi világhoz, ehhez a világhoz képest ő belecsöppent ebbe a nagyvárosi létbe, ráadásul külföldön van, idegen nyelven beszélnek körülötte és ráadásul ünnepi hangulat is van - szóval ez biztos, hogy egy sokkoló helyzet és ezt ő, ami ebből létrejött, ezt ő alkotásra fordította ezt az energiát, vagy ezt az impulzust és én ezt nagyon fontosnak tartom, egy. Kettő, azt is gondolom, hogy ráadásul ez a kép egészen jól tükrözi azt a helyzetet, amikor a nagyvárosi forgatagban egyszer csak ott van az a két alak, akik ennek az egésznek a főszereplői. Mondhatnánk, hogy ez a kapucnis, fehér kapucnis alak ott egy kicsit zavaró, meg sok mindenbe bele lehet kötni, és mégis azt mondom, hogy könnyű Erdélyben jó témát találni, könnyű Erdélyben elmenni és azt mondani, na most teszek egy fotós sétát, hát ott tálcán kínálják, hát az olyan, mint egy színpad, tálcán kínálnak neked mindent, nagyvárosban csináld meg ezt.
   - Jó, jó ezt a Zsolt adta most ezt a három disznót, én akkor sem vagyok ettől a képtől elájulva, megvan a három disznó, de ezt a Zsolt adta. (szőke-hegyi)
értékelés:

Mell

Hát Bara, mikor láttam a képet és mondjuk megkérdezték volna tőlem, hogy na akkor ki küldte be a házi feladatot, nem biztos, hogy talált volna a saccolásom, mert csak saccolni tudtam volna, de hogy épített környezetre érkezik meg a mell egy olyan alkotótól akinek nagyon szeretem a képeit és nagyon is egy nőies személynek gondolom, hát megint csak nekem egy elég meglepő állapot ez, mert azt látom, hogy nem is kevés iróniája van a Barának, ráadásul én nem tudom, melyik szobrász építette ezt a mellet itt a képen, de, szóval nagyon sok mindent fölvet...
   Sőt én láttam az András arcát akkor, amikor ezzel a helyzettel először szembesült – nevet Zsolt.
   …úgyhogy, hát nem nagyon tudok vitatkozni, mert hát figyelj, ez van, ez van. Hát három disznó…
   - Te, a Laci mennyit simogathatta ezt, hogy mikor kész volt, hogy hmmm, hmmm, cici.
   - Na jó, úgyis levakoltatom… (szőke-hegyi)
értékelés:

Fehér sapka s láthatatlan köpeny

Én nagyon szeretem ezt a képet pontosan azért, ahogy ezt már elmondtuk, akár lehetnének ezek divatfotók is. A divatfotóknál vannak ilyen enyhén manipulált, vagy enyhén kitalált pózokban, valamilyen tárgyat reklámozandó, de beszéljünk úgy róla, minthogyha nem is azért ülne ott az a lány, meg nem is azért állna ott az a fiú, hogy a kabátját, vagy a cipőkét meg akarod venni, van ebben is egy pici ilyen. Ugyanakkor ez csak a beállítás és mégis csak azt mondom, hogy mindemellett igenis kapunk Camilláról is egy lenyomatot és kapunk Camilláról is egy egyfajta üzenetet, egy látleletet az ő lelki állapotairól, az ő attitűdjeiről, ahogy a világhoz hozzááll, vagy ahogy viszonyul a világ kérdéseihez. Tehát én ezt nagyon fontosnak tartom abban a sorozatban, amit ő már mutatott. Ez megint egy lépcső. Tehát hogyha az ő megérkezését veszem, akkor amikor a tükrös képeket küldte és az is egy ilyen sorozatként érkezett hozzánk, ahhoz képest most egy lépéssel közelebb kerültünk hozzá és nagyon remélem, hogy ezeket a lépéseket folytatjuk és lesz még egy lépés és akkor megint kapunk képeket. Ezek a fontos dolgok, amikor minthogyha egy nyelvet tanulnánk és a nyelvtani szabályokat, de nem csak a nyelvtani szabályokat, hanem azt a környezetet, azt a családot, vagy azt az asztaltársaságot is figyeljük, ahová bekerülhetünk és nem csak a nyelvvel birkózunk, mondjuk egy idegen helyen, és én örülök annak, hogy Camilla próbálgatja ezeket a szavakat és, és küldi nekünk ezeket az üzeneteket. Ez három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Majdnem egészalakos
Egy csomó lépcsőfok van még előttem.

Ez egy egész lakos portré a Gerlei Gábor-féle szemérmességgel, ahol mint oly sokszor az Estiskolán, itt is egy jó döntéssel torzított tükröződéseket használ az alkotó. Sokszor megemlítettük már ezeknél a fajta fotóknál, André Kertész sorozatát, az Estiklopédiában találhattok ide vonatkozó megjegyzéseket. Én úgy gondolom, hogy jó az, ahogy a Gábor vizsgálja magát a világban, és azok az erős képei, amikor ezekben ő valamilyen módon meg is jelenik, tehát amikor úgy készíti el akár az erdei, akár a nagyvárosokban exponált munkájait, rácsodálkozásait, hogy valamilyen módon abban jelen van, az mindig erőteljesebb úgy érzem, mint mikor egyszerűen csak egy kompozíciós rendben valamilyen jelenséget rögzít. Mivel ennek a képnek a Gábor a fontos kulcsmondata, így nem gond az sem, hogy esetleg ez az angol nyelven írt megállító tábla, vagy információs tábla, vagy akár ez a furcsa, torz gömböc, ez félig-meddig lemarad a képről, és valahol, ahova a középpontba hajtana bennünket az optika és a szem, ott egy ilyen fekete kockát látunk, így evvel a kuszasággal, ami a nagyvárosokat jellemzi, itt ebben a megfogalmazásban nincs gond, három disznó. (szőke)
értékelés:

Hideg van

Egyrészt látunk egy fotográfiát, aminek az egyik sajátsága, hogy van valamilyen technikai játék. Valószínűsítem, hogy ez egy szendvics negatív, vagy egy szendvics fotográfia, ami több réteget tartalmaz, látunk egy polaroid képnek felfogható keretrészt, amit az alkotó úgymond szabadon kezel és képalkotó elemként kezel és nem keretként. Látunk firkákat, amik valószínű ezen a rétegen vagy még másik rétegen vannak, ezek olyanok minthogyha egy gyerekrajznak lennének a részletei, és látjuk magát a fő kompozíciót, ami egy gyermekjátszótérnek lehet talán valamilyen alkatrésze, ahol egy kisgyerek, hát úgy tűnik nekem minthogyha már egy picit megfáradt volna ebben a játékban, és éppen nyugalmat keres azzal, hogy - legalábbis a kéztartás erre utal -, nyugalmat keres abban, hogy kidugja a két kezét ezeken a lyukakon és a szemével is kinéz. Jónak tartom a kompozíciót. Azt kell, hogy mondjam, hogyha nem boncolgatnám így szerteszét ezt a képet, akkor el is tudom fogadni erre, hogy hideg van, arra is, hogy hétfő délután. Azért azt a fajta kohéziós erőt nem biztos hogy most képviselik ezek a firkák, talán épp azzal, hogy verbálisan ez a hideg van, ez megjelenik a képen is, nekem ez olyan furcsa, mint néző mondom és nem mint elemző, zavarba vagyok hozva azáltal, hogy itt ez a sok réteg, hogy ez a sok közlési csatorna egyszerre van jelen és nagyjából egy erővel próbál nekem üzenni, hogy most akkor én döntsem el, hogy mire figyeljek, most én döntsem el, hogy nekem ebben a történetben mi a fontos? Tehát ezért egy picit bátortalan vagyok ezzel az elemzéssel most. Én azt mondom, hogyha a Bara egyetért vele akkor én most erre egy disznót adok elfogadva úgy, hogy ez hétfő délután, elfogadva a címét is és mindent elfogadva, de úgy hogy ez most olyan nagyon nem tudott hozzám kerülni, miközben egyébként hogyha maga az alapkoncepciót, vagy az alapkompozíciót nézzük, egy nagyon izgalmas kiindulási alap ez a négy karika. Picit minthogyha sok lenne most nekem ez a manipulálás. (szőke-hegyi)
értékelés:

Mesevirág 2.

Az út, az odavezető út van egy ilyen felújított vagy új vagy nem tudom én modern épületben, talán a lakásajtó előtt látható kislány, aki ennek a képnek a középpontjában van, a korlátok, a lépcső és minden oda tart, még a kör, még a hullahopp karika is, minden Mesevirágot erősíti, és mint ilyen, azt gondolom, hogy aránylag elég jól van megoldva. Azért azt hozzátenném, hogyha egy picit valamelyik irányban elmozdulsz, akár a vastraverzek felé, akár a fehér felület felé, ettől még ugyanúgy megtartod középpontban Mesevirágot. A bal és a jobb oldal egy picit billeg, ennek az arányait, hogyha valamerre fölerősíted, akkor az egyensúly jobban létrejön. Most az a baj, hogy túl szimmetrikusan, középen van Mesevirág és a két oldal egy kicsit harcol egymással. Tehát most ebben a helyzetben, amit látunk, a bal oldali felületre, a fehér felületre vagy egy kép kívánkozna, vagy valamit kéne kezdeni a jobb oldali vastraverz formákkal. Ez azért van, mert szerintem, ha egy picit elmozdítottad volna a kamerát, akkor nem kell változtatni a környezeten, hanem ez az egyensúly probléma megváltozna. Ez most két disznó. (szőke)
értékelés:

Álompár

Az itt látható képnél először is annak is örülök, hogy Bara megint kísérletezik és most kipróbált egy olyan képet, amelynél ha nem láttam volna az alkotó kézjegyét, feliratát, hogy Bara képe, nyilván zavarban lennék, mert nem biztos, hogy az jutott volna elsőre eszembe, hogy Bara egyik fényképe érkezett meg. És ez jó szerintem, hogy kitámadások vannak, kilovaglások vannak és megpróbálunk más-más stílust, és én annak is örülök, hogy egyszerűen csak küldesz egy olyan képet, ahol nem akarsz semmi különlegeset, semmi bonyolultat létrehozni, hanem csak egy picit valahol leheveredni, leguggolni. Nem akar nagyon sokat emelni ez a kép, nem akar nagyon sokat markolni. Talán annyi, hogyha ezeket a ritmusokat használja, nézi az ember, akkor ez az alsó kis lándzsaszerű levélke nyilván a kamera pici elmozgatásával akár még jobban szerepet kaphatna ebben a barnás, vöröses tónusú rendszerben. Én azt gondolom, hogy azért a kettő disznó megvan.
Utóirat. A vágy kategóriában ugyanakkor mégiscsak örülnék, hogyha nem lenne ennyire szemérmes a megközelítésed a feladattal kapcsolatban. Tehát várnék még oda képet, ha tudsz csinálni. (szőke)
értékelés:

London
Panoráma

Jó az, ahogy a Gábor megtalálta ezt a régi holmit idéző helyzetet, amiket így pörgettünk, korai fotográfiai eljárást, amikor még nincs mozgókép és hogy ilyen kis darabkákra van így szétszedve a tükröződés miatt a látvány. Ez egy mozi, ez egy színház, ez egy anzix, és mint ilyen pontosan azért, mert Londont megfogalmazni így bátor vállalkozás, én ezt jónak tartom és a színháziasság az pont a síkra redukáltság miatt jön létre. Én ezt egy jó munkának tartom, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Otthon

Az a világ, ahova most érkezünk, Camillánál, ahol ugyanakkor azt mondom, hogy nem olyan látványos, nem olyan biztonságos talajon járunk, de az a bizonyos belső világ, amit a Zsolt már egyszer a az Ötödik Sally-vel itt talán jelzett is, hogy most beérkeztünk abba a belső birodalomba, ahol a tükör által homályosan ezeket a bizonyos visszatekintéseket, vagy beletekintéseket látjuk, ezek a képek nem azért fontosak, nem a formavilág miatt, nem azért fontos, amiért láthatjuk itt elmosódott sziluettben a tükröződés előtt ansittben az emberi alakot, hanem azért, mert olyan történés nyomokat látunk egy privát kultúrából, amelyben az identitáskeresés az nagyon őszintén van feldolgozva véleményem szerint, bár ez a sapka ez még mindig itt van. És ez a sapka egy olyanfajta kézjegy, amely valószínűleg most hosszú ideig hozzá fog tartozni ezekhez az üzenetekhez. Három disznó (szőke)
értékelés:

Zene
Felemel, elvarázsol

Nekem ezzel a képpel van bajom. Az a bajom, hogy van egy leirat, és én hülye elolvastam, hogy - zene felemel, elvarázsol -, még itt van az is, hogy ünnep, aztán látok egy mit tudom én a Sugárnál az Örs vezér téren egy aluljáróban készült kép, lehet hogy nem ott készült, mert a feliratokat nem lehet elolvasni, de az biztos, hogy látok valami ilyet, hogy szerencsétlen utcazenészek állnak ott a Lidl-nél és akkor nyomják a zenéjüket és azt nagyon komolyan mondom, hogy én Párizsban voltam ilyen helyzetben, amikor voltak ilyen utcazenészek és tényleg leesett az állunk. Talán egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy talán Párizs az egyetlen hely, ahol ezt úgy tudják művelni, ezt az utcazenélést, hogy egyik zenész is a másikat, hogy mondjam, csodálattal nézi. Volt egy néni, aki azon a sokhúroson játszott, és ment a basszusgitáros, a másik csávó, az meg egy jazz zenész volt, és leállt nézni a nénit, és dobott a néninek pénzt a másik utcazenész. Egészen elképesztő volt, de itt ennél ezt nem érzem. Ünnep, ismétlés Gábor - kéri az osztályfőnök. (szőke-hegyi)

Konnektor

Azt hittem, a Domján Péter küldte be ezt a képet, ezt nagyon komolyan mondom, amikor megláttam. De ez tök jó! - mondja András – hogy Bara péteresedik. Igen, kipróbáljátok egymás munkáját, tehát ez nagyon tetszik - mondja Hegyi. - Mariann camillásodik… - mosolyog András. De, hát ez azt jelenti, hogy a Barának is van humora!! - örvend András – Hát őrületes humora van!!
Nem csak ezt jelenti – állapítja meg Zsolt – Tudod mi volt az érdekes? Az volt az érdekes, amikor az első estiskolás kiállítás volt a Művészetek Völgyében és akik nézték a kiállítást, nem értették, hogy ez most egy alkotónak többféle képe, több alkotó, de hogyhogy egyformát csinál? Na persze, de lecke van, de mégiscsak van valami közös vonal és ez az érdekes, hogy egymás gondolatait továbbfűzve, azért ez a kép mégiscsak barás, ahhoz képest, hogy mondhatnánk, azt hogy Domján Péter is ilyet csinál, meg a Berecz Pista is csinált ilyet, stencilezett arcokról képeket, de mindegyik más. A Domján Péter Domján Péter-es, a Berecz bereczes ez meg medvegyes és én ennek nagyon örülök, hogy ugyanazokkal a dolgokkal el tudtok kezdeni játszani, olyan ez kicsit mint amikor az énekkarban egyszer csak az egyik szólista mond el egy dalt, egyszer csak a másik.
Lalalalala-lalalalala - teszi át András hangi megjelenítésbe Zsolt vizuálását. Három disznó (szőke–hegyi)
értékelés:

Ying-Yang 2.

Elemzés az Ankh 1-nél, 3 malac. (szőke)
értékelés:

Ankh 2.

Elemzés az előző képnél, erre is megvan a 3 malac. (szőke)
értékelés:

Ankh 1.

Ki az az Ankh? Nem tudom - mondja Zsolt - most akkor én beszélek, mielőtt elemzel. Elmondom, hogy a Tilos rádióban az Andrásnak van egy szokása, hogy hallgató 423 válassz nevet, magyar nevet válassz, amit ki tudok mondani. Én most azt mondom nektek, hogy lehet, hogy az én műveltségem kevés ehhez, hogy a felkiáltójelet vagy az Ankh 1-et tudjam értelmezni, de nekem azért az egy fontos dolog lenne, hogy annyiban segítsetek már engem, hogy ne érezzem már magam annyira egyedül… nem tudom, hogy mi az, hogy Ankh 1. Lehetne azt is odaírni, hogy formáció 1, lehetne azt is odaírni nekem, hogy mit tudom én… közben megnéztük a Wikipédiában, hogy mit jelent az, hogy Ankh és most már tudom, hogy mi az, hogy Ankh. A fiatalember, akinek nincsen vezetékneve csak keresztneve van, az is használta ezt, az a zenész. Most már értem, értem én, ez egy formai megfeleltetés akar talán lenni, de nem tudom, jó én itt most bezárom a magam kis nyökögését.
A képen az látható - mondja András - hogy egy kisördög fölfelé néz a szemével és megint ebben a csíkos sapiban van. Mi szeretjük ezt a csíkos sapit. Jól van megoldva a dolog, mert jól van komponálva, jól van vágva, nincs levágva a kéz, nincsenek a formák megmetszve, dinamikájában is jó a kompozíció, talán én mondjuk egy fél centit levágtam volna a jobb oldalról még, és akkor még jobban húzása van ennek a dekomponáltságnak, de én ezt nagyon szeretem ezt a képet. Pontosan azért szeretem, mert egy olyan, mondhatjuk színháznak, hogy egy színházi beállítást látunk, de ugyanakkor viszont mégiscsak azt mondom, hogy a saját - volt egy könyv, az volt a címe, hogy Ötödik Sally és nem tudom, hogy ki csinálta azt a könyvet, biztos olvasta itt azért néhány ember, - a saját képeinkből, vagy a saját énjeinkből adunk ebből. Még egy javaslat van, hogy lehetséges, hogy nekünk közelebb kerülne ez a kép, hogyha a kérdező Camilla, vagy a figyelő Camilla, - tudom, hogy ezek nagyon egyszerű megközelítések - lehet, hogy ezek jobban elfogadhatóak lennének ezek a történetek, hogyha odaengednél közelebb magadhoz és nem kellene azokat a kvíz játékokat végigjátszani, ami itt közben létrejön, tehát, hogy ott van a mágikus bot a nyakadban aminek ez a neve. Természetesen most is ott van a másik képen is ugye az Ankh 2-ön, ahol nyilvánvalóan ugyanúgy, ahogy az előző képen is látszik, hogy egy beállított helyzetet látunk, ahol nagyon is be van lőve az a haj, hogy a baloldali szemed kitakarja, hogy a jobboldali szemgolyó felfelé nézzen a horgolt sapkába, hogy egy kicsit az ajak lógjon, ezek tulajdonképpen akár divatfotók is lehetnének és mint olyanok viszont nagyon jó kis helyzetgyakorlatok, úgyhogy az Ankh 1-re az Ankh 2-vel megvan a három disznó. Én ezeket egy képsornak tartom, ugyanaz a történet van tulajdonképpen háromféleképpen földolgozva. Azt kérem, hogy próbálj ezekkel dolgozni, vagy akkor sorozatként kezeld és add be sorozatként, hogy ebből a helyzetből én most mint egy tanulmánysort elkészítettem, mert ezeknek lehet bármilyen címet adni, Ankh, meg Vankh, meg Vabang, akármit adhatsz, de ezek tanulmányok. Három kép van, három gesztussal ugyanarra a történetre tanulmányként. Úgyhogy most utoljára még megvan a három disznó mindegyikre darabonként, de utána ezeket kérném, mivel műhelymunkát végzünk, kezeljük ezeket egy csomagba. Ez nem azt jelenti, hogy a képek nem jók, hanem hogy attól, hogy más címet adunk nekik, ugyanarról a történetről szólnak. (szőke-hegyi)
értékelés: