Pár hónapja nem úgy élek a hétköznapokon, mint előtte megszoktam azt. És ezt leginkább este érzem.
Akkor, amikor István úgymond elkezdett a fekete-fehérrel dolgozni néhány hónappal ezelőtt, és azokat a meghatározó és emlékezetes önportrékat és önvallomásokat küldte, nagyon örültem, hogy ezt az irányt elkezdte. Aztán volt ebben egy kis szünet – nyilvánvaló ennek megvannak az okai és talán ezekről is érintőlegesen mesél ez a kép vagy ha nem is, a leirat biztos. Ami a képet illeti, az egy nagyon érdekes pantomimes helyzet. Attól, hogy ennyire határozott vágásokkal szerepelnek a karok, attól, hogy takarásokat alkalmaz az alkotó, attól válik ez felrajzolt élménnyé. Ez a gesztusra igaz és a fej, az arc és a tekintet az, ami ezt visszahozza a maga líraiságába, és szerintem ebben a képben nagyon sok élményt és érzést sikerült Istvánnak belesűrítenie. Azt is mondhatnám, hogy ez egy vallomás, és ez a vallomás a képen keresztül üzenve keresi a maga célját, ami a vallomás vagy gyónás jellegű közlésével mint egy bocsánatkérés üzen. Nyilvánvaló sok minden más élményt is elő lehet hívni, nekem ez az élmény jött most elsőre le az üzenetből. Én azt gondolom, hogy megint egy nagyon erős irányt mutat István és én nagyon remélem azt, hogy ahogy jön a tavasz, a jó idő és kiszabadulunk ebből a téli depressziós helyzetből egy kicsit, Istvánban az alkotókedv is beindul és mindehhez kellő mennyiségű ideje is lesz, hogy újból láthassuk a képeit mert hiányoznak ezek a képek. (hegyi)
értékelés:
Köszi Szilárd az érdeklődést! Konkrétan itt érzés-gondolat-fotó-cím-leckebesorolás volt az út. De hazudnék, ha letagadnám, hogy küldtem már be olyan fotót is, amelynél fotó-gondolat-cím-leckebesorolás volt a variáció :) Mindenesetre a címek később születnek nálam is talán minden esetben.
Ez megint nagyon tetszik. Nekem annakidején a rajztanárom is azt atnította meg az angol tanárom is akitől fordítani tanultam azt tanította, hogy címet adunk utoljára. Kiváncsi lennék te ezt hogy csinálod, mert a címeid eléggé össze vannak csíszolva a képekkel. A képet gyalulod a címhez vagy a címet a képhez? Egy adott kategóriához készítesz képet, vagy inkább csak jó képeket keszítesz és aztán berakod a kategóriába amibe leginkább illik?
Köszönöm Zsolt az elemzést, és nagyon megtisztelő dolgokat is írsz... komolyan el is érzékenyültem...:) (De kicsit megrázom magam, és már minden rendben van... :))
Ami fontos a szószátyárkodásomon túl, az a pantomim észrevétel... Tizenéves koromban tényleg, rajongtam a pantomimért. Bár sosem csináltam komolyan, azért mímelgettem is középiskolai fellépéseken és amellett csodáltam a nagyokat, vártam valahol lássam őket, tévében, vagy akár fellépésen... Regős Pál, Kecskés András, Köllő Miklós... Nohát, mik vissza nem jönnek... és hogyan... Köszi Zsolt!