Budapest, 2012.05.27.
Megoszlanak a vélemények erről az épületről, nekem időbe tellett mire rájöttem, hogy ez egy hajó akar lenni, persze ezt a piacot is utolérte a felújítás utáni drágítás, kedvenc piacom a Fény utcai piac volt, ahol mindent logikusan meg lehetett találni, két kör után már be is tudtál vásárolni, na, ott is a felújítás felvitte az árakat és elvitte a hangulatot. A Lehel piac nekem nagyon nem a kedvencem, valahogy olyan sötét és koszos hely érzetét kelti, és az a jó Sándor képében, hogy mindez nem, vagy alig van jelen, bizakodó és erős teret, helyet mutat. Érdekes látni, hogy miképp élik be a lakók a tervező által kitalált tereket, milyen portálok, és főleg milyen reklámok lepik el, azt hiszem ízléstelenségben világelsők vagyunk ebben a tekintetben. Jók a ritmusok, ez a sárga szörny-legó-sárkányfej most üres, sötét, a főszereplő csöndesen igazítja kerekesszékét, ember alig van az utcán, a hangulatot a rozsdaszín galamb tetőzi be, a kukásmadár, akinek ez a helyszín királyi terep. Jó kép, hangulatos, bár a hangulata nem épp vidám. (hegyi)
értékelés:
Hadd védjem a kép címét és kapcsolódását a leckéhez:
1. A kép május utolsó vasárnapján, reggel (hajnal) 6:32-kor készült.
2. A bácsika csalafinta módon tudta, hogy a csarnok zárva lesz, az oda igyekvő nőszemély (meg a galamb) valószínüleg nem. Ez mindhármuk szempontjából fontos körülmény volt.
Köszönet a hozzászólásért.
Kedves Sándor, ennél a fotódnál a leckebesorolás megfejtésének kulcsa, hogy tudjuk, hogy mi a helyszín, és hogy egyébként milyen forgalom szokott ott lenni. Ha a cím nem árulja el, számomra nem derül ki, hogy zárva van (Gondolom ezt a látszólag oda igyekvő hölgy miatt, a háttérben pedig mintha onnan távoznának.) Ezek az első gondolati reakcióim.
A vizuális reakcióm egybecseng a többiekével, tömören: hú de jól néz ki! Ugyan nem ismertem fel először, hogy a Lehel piac ez, de a hatalmas tábla aztán úrrá lett a kétkedésemen is. Azt hittem először,hogy valahol külföldön készült a fotó.
Majd aztán megláttam a védjegyként is felfogható kerekesszékes bácsikát is, valamilyen sejtelmes mozdulattal és egy különös, nyugodt derű is megjelent bennem. A szürke bazaltköves (-re hajazó) utcakép felett ez a formás, sárga tömb is, a vörös keretekkel határozottan erősítik bennem az élményt. Talán ez a derű, ami mégis a leckéhez köti a fotót...
Kedves Rita és Gergely, ezeket a képeket két, vagy több képkockából illesztem össze, a panorámafotózásban használt módon. A látszótéren írtam már erről:
http://latszoter.hu/szakkor/permutacio/#...
http://latszoter.hu/szakkor/mindenutt-sz...
A témáról itt találtok magyar nyelvű összefoglalót:
http://www.objektivek.com/cikk/20080812-...
Ami ezt a konkrét képet illeti, ez 12 felvételből van összerakva egy PTGui Pro nevű programmal, hengerpalástra történő vetítéssel. Ennek a vetítési módnak köszönhető a tér sajátos görbülése. Ez így vadul hangzik, a valóságban elég egyszerű a dolog.
Kedves Sándor, igen, végkövetkeztetésemben oda jutottam, hogy a "vasárnap reggel" leckére a "derűs hangulat" közvetítése egy jó választás lehet. Egyáltalán egy ilyen elvont fogalom megfelelő képi ábrázolása igen nehéz feladatnak tűnik - természetesen a "dokumentalista" jellegnén túl, hogy mikor készült a fotó. Megnéztem a lecke többi fotóját is, kíváncsi voltam mi a vezérlő elv a lecke elfogadását illetően. A számtalan remek fotó közül azonban ha jól emlékszem csak két elfogadott leckemegoldás van.
És még anyit, hogy kérem szépen az okfejtő magatartásom mögött a deákos kíváncsiságot feltételezni :)