Rögtönzött naplójegyzet

Azt hiszem, hogy ebben a képben, mindamellett, hogy több képből van összerakva, és itt biztosan matekoltál azzal, hogy lesz három kép, az egyiken van szemüveg, a másikon nincs, van rajta sapka, nincs rajta sapka, nyuszika az erdőben, de ez a matekolós része engem annyira nem érdekel, nem köt le, viszont az a része leköt, ahogyan létrejön ez a rezgés, ritmus, robbanáshangulat, ez a feszültség, ami itt ebben jelen van. Jó, ahogyan maga tárgy is megjelenik, tehát az objektum is érzékelhető attól, hogy a térbelisége megjelenik a kis elforgatásokkal, a papírszélekkel és annak külön örülök, hogy nem voltál túl didaktikus, nem akartad mindenütt muszájból megjeleníteni ezt a három vagy négy képet, lehet, hogy nem is három, hanem négy. Én nagyon kedvelem ezt a megoldást, hogyha valami tanácsot mondhatok, akkor az annyi, hogy érdemes lenne ezt úgy is kipróbálni, hogy még kevésbé didaktikusra hagyni, tehát például itt a bal oldali résznél már azt a második réteget lehet, hogy nem raktam volna oda, hanem hagyom azt, hogy a szemünkbe néző férfi szája bajusznál megmaradjon és utána valahogyan folytatni a másik darabbal és ott egy nagyobb rést hagynék, egy nagyobb lyukat, lehet, hogy izgalmas lenne, szóval még kevésbé kötni magam ahhoz, hogy hány darab is ez és az jelenjen-e meg mind vagy nem. A szabadság itt a lényeg, az alkotói szabadság, hogy saját magunkat nem verjük úgy béklyóba, hogy az már nekünk is nehézséget jelent. (hegyi)

Hozzászólások

Köszi, hasznos tippeket kaptam, fogom alkalmazni.

Tényleg van benne valami, bár nem gondoltam rá :)) Köszönöm a figyelmed!

Mint a fotóautomaták titokzatos szelleme az Amelie csodálatos életé-ben...

Új hozzászólás