SZÁGULDÁS

SZÁGULDÁS

Budapest, 2012.07.21.

Hát ez zseniális! Tényleg legurultál a lejtőn? Fú, irigyellek! Egyszer egy barátomnál építkezés volt, és kellett a tolókocsihoz is tervezni a kerti utat, meg hogy be lehet-e menni a házba, ez egy vendégház, ezért a legegyszerűbb az volt, hogy levittünk egy kerekesszéket, és én beleültem, és próbáltam, hogy hol hogyan tudok elmenni. Fura volt, de előjött belőlem is a gyerek, egyre bátrabban rodeóztam, és azt gondoltam, hogy ez tök buli, hogy lehet rollerezni. Aztán egyik lépcsőre épített rámpán nagyobb sebességgel felhajtva sikerült hanyatt kormányoznom magam, nem volt nagy élmény, bár az ijedtség nagyobb volt, mint a baj, de azért puklim az lett. És persze tisztában vagyok azzal, hogy a kerekesszék nem leányálom, de bevallom, hogy ez a legurulás a nagy lejtőn, ez azóta is bennem van, mint vágy. Jó a kép, vidám, jó, hogy a kocsis képi világba ezt is bekapcsolod. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Örülök neki, Csaba, és köszönöm.

Kedves Sándor, ezt a képet választottam a Szentiván-éji álom c. kis darabunk befejező részének illusztrációjául. Bízom benne, hogy nincs ellenedre.

Ez azért van, Ágnes, mert mi híres, ösi kerekesszékes nemzet vagyunk.

Olvastam én is az értékelést, ide kapcsolnám az én kerekesszékes találkozásaimat is. Az idei Sziget fesztiválon az Ability parkban dolgoztam, ahol többek között ki lehetett próbálni a kerekesszékes közlekedést is. Érdekes volt látni az emberek reakcióit: a nagy, vagány szigetlakótól kezdve a vak kollégáig mindenki ki akarta próbálni a kerekesszékezést, és a végén ki-ki leszűrte magának a tanulságokat, amikből szintén volt mindenfélefajta: a viccestől kezdve a mélyebb gondolatokig minden. A hét vége felé én is próbáltam különböző trüvájokat megvalósítani a kerekesszékben, pl két keréken való közlekedést, persze kevés sikerrel, de szívesen gyakorolnám még. Ezeket mind azért írom le, mert én is jónak gondolom azt, hogy Sándor ezt a fajta értelmezést is behozza a sorozatába, jó látni azt, hogy itt játékszerként bánik a székkel.