tükrök

tükrök

Tamás, ezt a kettesbe teszem, mert az ismétlő leckék arra vannak, ha már az osztályokban eljutottunk oda, hogy ismételjünk, tehát eljön az ideje annak is, de most ez a kettes lecke. A kép több rétegen hat a nézőre. Olyan, mint egy furcsa kollázs, ferde vágással egy kép innen, egy onnan, és összeáll a közös sztori. Miközben látható, hogy nem erről van szó, de mégis, a portré megjelenése annyira meglepő, mintha hirtelen kikukucskálna a szekrény mögül. A másik rész a tekercspapírral, a polcokkal és a falon lévő Bojtár-fotóval egy másik világ, de mégis, a kettő együtt hoz egy új rendet, egy fura stabilitást, talán csak a floppy doboza lóg ki ebből a sorból, ritmusból. Tetszik, várom a többi önportrét is. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Tamás, miért ez a borongós hangulat?

Köszönöm az elemzést! Amúgy, az én életemből már nincs annyi hátra, hogy a második osztályt megoldjam.

Valamiért igencsak szimpatikus a kép, a látszólag 'szúrós', koncentrált tekintet ellenére is... :)
Nem tudom mért, talán a szakáll teszi, vagy a jelen/múlt osztás, esetleg a bizonyára szép emlékeket ébresztő tárgyak rendezettsége (nagy becsben őrzöm a régi C64es floppi lemezeinket, gyermekkor kedves élménye), nem tudom.. csak működik, talán ennyi is elég!

üdv
d

Tamás, nem lenne rossz hely, ha van elég pénze az embernek a megélhetéshez. Sok a látnivaló, lehet kirándulni Lillafüredre, Ómassára, Újmassára, Tapolcára, a Bükkbe.
De, ha nincs munka, nem lehet megélni, akkor igen a keserves az élet. Nemcsak Miskolcon.
Bocsi, nem akartam elvenni a kedved. De úgy látom lassacskán te is "megvidámodsz".
De, ha már beszélgetünk, megkérdezném, mit akartál mondani a borsóval kapcsolatban?
Érdekel.

Zoltán köszönöm a figyelmet!
Anita, már a gimnáziumban is Kémiatanár volt a becenevem.
Éva, bemondta a rádió, hogy Miskolcról tömegesen menekülnek az emberek.

Félünk az önportrétól, de rájövünk, nem baj, ha megismernek az utcán. Személy szerint én szívesen összejönnék miskolci kóbor amatőr fotósokkal, nyáron lehetne nagyokat kószálni.

Két kedves mosoly és egy szigorú tekintet.. Valahogy nem igazán találom a kapcsolatot a kettő között. Hogy lehet, hogy valaki ennyire hasonlít a középiskolai kémia tanáromra?? :)

Nagyon jó meglátás, főleg az tetszik a képben, hogy a tükörkép közel monokróm színvilágú. Elsőre azt hittem utómunka, de nem, figyelmesen nézve az apró eltérések a színtérben elárulják, hogy a látvány valós. :) A tükör éle szépen alsó arányról- felső középre osztja a képsíkot két idősíkra.

Ráadásul picit archaizáló tónusokban teszi mindezt, valamint a falon levő emlékkép is egyfajta múltidéző, mai szemmel nézve az 5,25-ös(?) floppy/cd tárolódoboz szintúgy. Így a kép bal fele a jelen, a jobb fele a múlt, ami éppen fordítottja a megszokott időábrázolásnak. Azaz olyan mintha ezt az egészet mi is egy tükörben látnánk...

Új hozzászólás