István, fókuszálj. Ennek a képnek az égegyadta világon semmi de semmi köze a japán festészethez vagy a jugendstilhez, én erről a képről beszélek, ha majd lesz olyan, ami fentiekhez kapcsolható, akkor az indákat fogom figyelni. :)

Sajnálom, ha félreérthető voltam. Én a kultúrszemlélet kérdését arra írtam, hogy "A kép lényegi része a virág. A szár nem az." , mert például az ornamentika vagy a japán festészet érezhetően másként vélekedik erről.

A végére még egy. Én szívesen vitázom egy sör mellett a fotográfia elvi kérdéseiről, de ennek akkor van súlya, ha alkalmazzuk is a dolgokat, nem csak felhőkergetés van. Jóska mondta nekem, mikor az ln angol tanulásommal vesződtünk, hogy az a baj, hogy egyből úgy akarok tudni fogalmazni, abban a választékosságban, ahogy magyarul beszélek. Nem fog menni, mondta ő. Én is ezt mondom neked most. Mindent szabad, át lehet ugrani grádicsokat, figyelmen kívül lehet hagyni szabályokat, de egyet nem lehet. Nem ismerni, nem felismerni és nem tudni alkalmazni azokat.

István, az lényegét tekintve mindegy, hogy előre döntötted el, vagy utólag mondod, hogy miért szerepel a szár így. Akkor tudom elfogadni, hogy vitatod egy tárgy szerepét egy képen, ha megmutatod, hogy mi lehet más szerepe, mint amit mondtam. Erre adtam két irányt. De amit te kultúrszemléletnek nevezel, az a képnyelv része. Elutasítani akkor lehet majd, ha használni is tudod. Itt a képnyelvet tanuljuk. Elhiszem, hogy néha unalmas, vagy néha szájbarágósnak hat. De nem tudok mást mondani, mint azt, hogy ismerd meg, tanuld meg alkalmazni, figyeld meg a szabályait - és ha ez megy, akkor lehet felrúgni azokat, mert akkor már van tapasztalati alapja. Enélkül csak ismétlem magam, nem jön át, nem az jön át, hibás, rosszul szerkesztett képi mondat az eredmény. Miért nem fogadod ezt el?

Zsolt.... mindezt amit írtam, utólag írtam hozzá, és nem kifundálva, előre képletekkel kiszámítva és megtervezve, nem kockás lapon tervezgetve számolgattam, hogyan lehetne elmondani az orchidea tulajdonságait számokban és szabályokban. Nem. És nem is koordináta rendszereket látok magam előtt. A beszélgetésünkben csak érzéseket mondtam, amit utólag fogalmaztam meg, és ruháztam fel példákkal, olyanokkal, amiket nem a kép készítésének pillanatában mormolok magamban, hanem amit általában gondolok erről, és látok.

Elmagyaráztam azt is, hogy miért van az úgy ott a fotón, mit szeretnék képi ellensúlynak, mit szeretnék kontextusnak - formailag, nem tartalmilag. Van egy vonal a fotón, ami csak a feléig látszik most Neked (és úgy tényleg nem sok értelme) pedig ott van, és nem azt vitatom, hogy esetleg rosszul szerepel, mert mondjuk rá kellene még fentebb is erősíteni, hanem azt hogy ne lenne szerepe a képen. De az már egy lépés egymás felé ebben, hogy elfogadod, hogy kisebb kontraszttal is működhet, ezt én is elfogadtam az elejétől kezdve.

Viszont azt is mondod, hogy "A kép lényegi része a virág. A szár nem az." Szerintem ez a kijelentés ami eredendő tartalmi felruházás, azonnali tartalmi sztereotípiákat ad hozzá. Ezt vitatom, szerintem ez így ebben a formában egyetemlegesen nem igaz, ez csak az egyik "kultúrszemlélet", amivel nincs vitám, de nem is tartom kizárólagosan érvényesnek.

A kép lényegi része a virág. A szár nem az. Akkor is megtartja, ha nem ilyen fekete. István, valószínű nem tudom neked jól átadni, hogy amire te hangsúlyt teszel, az pont a lényegtelen része a képnek, esztétikai probléma van vele, és azt sem tudom lehet jól átadni, hogy minden agyalást ledob a kép magáról, a képnyelv nem az irodalom, nincs vízhordó és semmi más, csak forma, anyagszerűség, tömeg és kompozíció. Én CSAK a szárról beszélek, ezt próbáltam illusztrálni, két irányt, vagy lágyítod, vagy erősítesz a többi részen is, ez a két irány van, a tiéd az elfogadom, hogy a te szempontjaid szerint számodra arról beszél, mit te szeretnél mondani vele, de a néződ szempontjából nem. Ez a képnyelv. Nem az a gond, hogy erős a szár, hanem hogy nincs ellenpontja, nincs úgymond folytatása a képen, nincs semmi, ami indokolná - és nem dumában indokolná, mert nem fogsz ott állni minden néződ mellett, hogy elmeséld neki azt, amit leírtál, a néződ a képnyelvet fogja látni és olvasni, ha ez ellen dolgozol nem születik kép. Valami lesz, ami vagy mellébeszél (szigorúan képnyelvi értelemben), vagy félrebeszél, vagy dadog. Tényleg nem tudom ennél jobban elmondani, csak azt tudom mondani, hogy a képeden nem az szerepel, amit elmondasz, és ennek oka a formai hibában keresendő. Megmutattam két irányt, mindkettő illusztráció, nyilván nem kidolgozott ügy, hiszen ez nem az én képem, és nincs is nálam az eredetije. Azt lehet mondani, hogy az egyik irány nem tetszik, mert mondjuk lágy neked, a másik irány nem tetszik, mert kemény, és lehet keresni más utat, de amit mutatsz a képpel, az nem irány, az egy agyalás eredménye, amibe sokszor beleestünk már, és még mindig dacolsz azzal, hogy átadd magad a képnyelvnek, hogy elfogadni legyél kész azt, hogy a képnyelv kurvára nem az a nyelv, amin beszélünk. Valószínű két dolog akadályoz (minimum), az egyik az a saját analizáló agyad, ami mindent érteni és képletként ábrázolni akar, a másik meg az, hogy neked a szöveg baromi fontos, és ezért mindent irodalmian akarsz közelíteni - csakhogy a fotó, a kép az nem irodalom, és amikor formanyelvról vagy képnyelvről beszélek, az kb annyira egyszerű, mint a siketek jelbeszéde, vagy az arcmimika jelrendszere, egyszerűen más fogalmak és "szavak" vannak a képnyelvben, mint ami a szövegben. Ennyi. Elmagyaráztad, miért gondolod jónak a fekete szárat, értem, amit elmagyaráztál, szövegileg értem, de képileg hibás. Máshogy fogalmazva, ezen a nyelven nem így mondjuk, amit akarsz mondani. Ha angolul tanulsz, ott is el kell fogadnod, hogy más a szórend, a nyelvtan, és nem mondhatod, hogy márpedig te a magyarét akarod ott használni, mert nem fognak megérteni. De mondok más példát, hátha segít. Azt hiszem, hatodikos lehettem talán, vagy valahogy így, amikor oroszul kezdtünk tanulni, és előtte nyáron én már elő akartam erre készülni. És fogtam néhány magyar szót, és átírtam ciril betűkkel. Az autót tehát ayto-nak és nem автомобиль-nak. És halálosan meg voltam sértve, hogy a fenébe, akkor nem ilyen egyszerű a nyelvtanulás?

Szerintem az a "bazi fekete karc" tartja meg az orchideát, az ellenívet, a habzó szirmokat, a felső régiót. Mondom, az oké, hogy kicsit visszavehető lenne, de nem gondolom jónak eltüntetni, sem megcsonkolni, sem belemosni a háttérbe, szeretném, ha érezné erejét, aki ránéz a képre. Az első példádban szerintem már túl sokat vetted vissza. És a pici ív is, amit levágtál a szárról, az a felső ív miatt fontos számomra. A szár folytatódik az orchideafejek lepelleveleiben, formailag ott egy "pöttyözésre" vált a vonal. Így kiad egy kettős ívet. Ez érezteti, hogy súlya van mégis a fenti könnyedségnek. Fontos az az alsó ív, mert így lesz olyan, mint egy vízhordó dereka a terhet tartva. Mert az organikus teherhordók rendszerint nem merev egyenesek, ívekre oszlanak. Én ilyesmit érzek benne, és hiányában ez zavar, szóval nem mutatja meg az erejét max csak a szépségét - de ahhoz meg nem is így fotóztam volna (És látom, az ív levágását a virág kiegyenesítéssel próbáltad ellensúlyozni, ezzel a rövid szárral és egyenes tartással viszont nekem a sematizálás fele fordul.Csináltam ilyesmit én is vele, persze.)
Amire karcolt réteget húztál verzió pedig az erózióról szól inkább, ilyenre egyáltalán nem gondoltam. Szerintem ez az öncélú roncsolás iránya lenne, ezt itt nem kerestem.

És persze, ne legyen félreértés, nem hibátlan az enyém sem. Ami nekem hibázik itt, hogy be van takarva alulról a második lepellevél, ezzel pedig gyengíti azt a folytonosságot, amit szeretnék. És árnyalni lehetne még az íveket, a tartást - forgatni picit a növényt, a képet is, más pozíciót keresni, jobban visszalógati a virágokat valahogy, mindez oké. Nekem ez a tanulság, és amikor ismétlem, ezeket fogom keresni, növényt is így próbálok választani.

István, esztétika van, forma, és nem duma. Nézz rá, mint formára. Ennek a bazi fekete karcnak mi az ellenpontja a képen? Mi adja az értelmét? Semmi. Ha keménységet akarsz, tolj oda mögé hálós rácsos kerítésfonatot, kapard össze, mindegy, helyezd kontextusba. Elfogadom, hogy nyálas neked az orchidea lágy értelmezése, de akkor miért erre a vonalra játszol rá a világítással, miért a széptevő orchideát világítod, aztán meg bekeményíted a szárát? Azt neked kell eldönteni, mire menjen ki a fuvar. Ha szépet akarsz, akkor arra, ha durvát, arra, ha elutasítod az alap esztétikáját az orchideának, akkor arra. Legyél határozott, mert ha nem döntöd el, mit is akarsz látni, magától ez nem fog megoldódni.
Nyilván abból, amit itt találtam, nehezebb, de a két irányt próbálom megmutatni.

Szükségét látom annak az erős szárnak, nem akartam idealizálni ezt a növényt. Simán visszavehető is lenne, ez nem egy nagy ügy, én erősítettem rá kicsit. Talán annyira is visszavehető lenne, hogy akkor tényleg lebegnek az orchideafejek, de az valaki más gondolata az orchideáról. (Eszembe jut erről a régebben árusított, dobozkákban kapható orchideafejek. Az például nem tetszett sosem).
Azt gondolom, hogy ez az erős vonal, amely íve a belső lepellevelein folyatódik, és ez tartja az egészet meg, nem akartam, hogy "elrepüljön", mert ha erről a növényről beszélünk, nekem egyrészt persze, nagyon erotikus, de egy báránybőrbe bújt farkas is egyben. Rapszodikus, roppant szívós, látom benne az élősködőt, közben a vanília finomságát is, meg szirmai tényleg könnyed pillangók, de ott rejtőzik benne a húsevő növények misztikuma is. Kemény, minden elemében evilági, és roppant "kor-szerű"... Nekem ezért fontos ez így. Ja, és szeretem amúgy, ne legyen ebben félreértés!
Köszönöm amúgy az elemzést!

Köszönöm, megtisztelő! Élőben nem fogom tudni meghallgatni, de utólag feltétlen!

Szia István,
nagyon tetszik a képed, nagyon emlékeztet az interjúalanyomra, úgyhogy gyorsan le is csapok rá, és szeretném elkérni a szerdai rádióműsorom borítóképének.
Ha van kedved, hallgasd is meg az adást.
Web http://latszoter.hu/radioplayer/radio.html
Player http://stream.latszoter.hu/radio.m3u
Mobil http://tun.in/seVtq
Chat http://latszoter.hu/chat

Köszi.
Ingrid