Nézem egy ideje ezt a képet, és minden nap jobban szeretem. :)
Ennek örülök, hogy kikerült a dugó, még mindig oda hátulra kellene kerülnie a vázának, volna még ezzel kicsit mit dolgozni, mert még mindig nagyon fekete az a váza, még mindig elvesztette a térbeliségét, de haladunk, ezt látom. (hegyi)
Ez nagyon finom, gyönyörű formák. Tökéletes a pozíciójuk, szép a háttér, az anyag esése is erősít.
Néhány pici észrevétel: a kép éppencsak nem 1:1 formátum. Ennek mi az oka, szándékos? Ha a bal oldalát csippentem erősebben inkább a négyzetig akkor szerintem nem veszítesz sokat, sőt a borosüveg is kimoccan a középvonalról. A másik, hogy a (somlói?) borosüveg nyaka valahogy kiment az élességtartományból. Az szándékos volt, hogy nem tettél rá fehéret, hanem a kép világos részei is kicsit szürkék, a váza pedig nem kapott még egy nüansznyi derítést?
Szeretem ezt a képet, olyan finom, lágy, törékeny,. Amire asszociálok a kapcsolatok, a különbözőségek, a pozitív negatív tulajdonságok, az emberek közötti árnyalatok, a finom kis kontrasztok. Nyilván mindenkinek mást sugall és valahol a tudat alattival játszik, de megtalálom magam benne, pedig csak egy kép... mégis tele tartalommal.
Köszönöm Ingrid, köszönöm Nyözö!
A kép formátuma kapcsán annyit, hogy szándékos, de nem úgy, hogy ilyet akartam, hanem ennél az aránynál tetszett a legjobban. Szóval a vágást iparkodtam a tartalom alá rendelni, és nem fordítva.
A váza szándékosan sötét, de nem átgondolt, hogy ennyire nincs fehér benne, csak ez az állapota jobban tetszett, mint a dinamikailag jobban széthúzott verziók.
És ahogy nézem, az egész üveg nem valami precízen éles :)