harcos

harcos

Bara, azt hiszem hogy nem fogsz szeretni azért, amit most mondani fogok, de fel kell vállaljam, mert dicséretet úgyis kapsz sokat megérdemelten másoktól, viszont bánnám, ha nem mondanám el, amit érzek, ha már képekről beszélgetünk, szerintem fontos, hogy őszinték legyünk egymáshoz, legalábbis nekem ez a célom. Hanna jó modelled. Bármit megcsinál, amit mondasz. Ezt láthatjuk sok képeden. A felelősség nem az övé, hogy mibe viszed bele, mire veszed rá. Azon te már jócskán túl vagy, hogy primer, verbális üzeneteket fogalmazz meg. Ismered a formákat, a tömegelhelyezést, ismered a világítást is, tehát azt mondhatom, hogy a technika a kezedben van, a rutin is megvan. Ebből adódik, hogy azt mondom, hogy ez a kép nekem kevés. Hadd ne boncoljam szét, hogy persze, harcos mert régies vaskerítés, persze, geg, mert kislány a harcos, persze, Hannával tudtok szigorúan nézni, ez mind megvan, oké... de minek? Olyan erős tudsz lenni, amikor a lelked is beleteszed a munkáidba, Bara, értsd jól és ne félre, hogy nagy lány vagy már, és ha játékot akarsz, akkor azt is azzal a tudatossággal és elszántsággal fogalmazd meg, amivel a drámai képeid. Ha sokat használsz egy modellt kb. ugyanarra a hangulati irányra, akkor el fog kopni és óhatatlan lesz, hogy beskatulyázódik ő is és te is, hogy Bara az, aki Hannával, azaz egy kislánnyal drámázik. Kell hogy különbséget tudj tenni az alkotói folyamatodban a valódi érzelmek és az eljátszatott érzésformák között ahhoz, hogy hiteles legyél. Amikor huszonévesen verseket írtam, mind borongott. Ha fájt, jó volt, és kerestem, hogy fájjon, hogy írhassak. És be kellett évek múlva lássam, hogy amíg csak akkor üt, amit írok, ha fáj, akkor nem vagyok erre kész. Te tudom, hogy őrületes palettán mozogsz. Ne hagyd a modelled beszorulni olyan dobozba, amiből aztán nehezen fogod tudni kihozni őt. És magad se. Ha érzés, érezd és éreztesd, nem elég Barától az úgy csinálni, mintha. Te már jócskán előre jársz a magad fotós útján, igen Bara, már bármit-akármit nem adhatsz ki a kezedből. Ez a kép tőled kevés. Bocsánat érte, de aki úgy tud fogalmazni mint te, ne érje be kevesebbel. Ugye nincs harag? (hegyi)

törés

törés

Igen, jó megoldás ez, bár talán a háttér sráfozódása nekem elviszi a figyelmet, de az ötlet tetszetős. Egyszerű, nem túldumált megfejtés ez, ugyanakkor a bal részen lévő pici szilánkok engem piszkálnak, annyira kivenném onnan őket... (hegyi)
értékelés:

Szív

Szív

"Nézd anya, rajzolok Neked valamit."

Nagyon érdekes, izgalmas az a forma, amit a lehelet kiad, és a kékek és lilás színek, árnyalatok harmóniája és hidege jó ellenpontja a kilégzésnek, az emberi viszonyoknak, az üzenetnek, a kapcsolatnak, van ebben valami végletes, végleges, valami szomorú, valami picit keserédes, ami utal a kéttagú családra, a szövetségre, ami anya és lánya között köttetett. (hegyi)
értékelés:    

cím nélkül

cím nélkül

Itt is mondom, hogy a Baraart borzalmas. Könyörgöm, ne! Ez a ráfirkálós dolog annyira amatőr, annyira lerontja az élményt... nem csak itt, mert a Hegyi szigorkodik, de én nem javaslom sehol. Tiszteljük meg a képet azzal, hogy nem firkálunk bele, főleg nem ilyen műkézírásos betűvel. Ha már írni kell, mert lehet olyan is, hogy kell, akkor valódi kópiára kézírással. Ami a képet illeti, olyan, mint egy kis ördögfióka, aki a tél tábornok mellett szolgál, vagy mint egy kis busó, szóval épp az a meghökkentő benne, hogy a modelled nem bukik le, nem mosolyog, az ember várná, hogy a gyerek csínye előbújjon, de nem és nem. Ettől erős. Az egy másik kérdés, hogy azért nyugtass meg, hogy Hannát nem csak szigorúnak fotózod, hanem felszabadult gyereknek is néha. :) (hegyi)
értékelés:

napnyugta...

napnyugta...

Ágnes hasonlította a maga cipőképét ehhez, nem én, de ha már megtörtént, akkor hadd mondjam el, mi az, ami ebben a képben nagyon más. Ágnesé szoborfotó. Korrekt és jó meglátás, de a szoborról szól elsősorban, és a szobron keresztül hozza a maga üzenetét, ami a szobor üzenete, nem Ágnesé, vagyis Ágnes tisztelettel volt a szobor iránt és az alkotója iránt és azt mutatta meg jól, amit a szobrász elsősorban akart. Itt másról van szó. Ugyanis Barának csak eszköz a szobor ahhoz, hogy a saját érzéseiről meséljen, amit benne a szobor kiváltott. Hogy legenda-e vagy valóban összenevettek a katonák mielőtt a Dunába lőtték volna az áldozatokat, hogy ez egy úszásgyakorlat, nem tudom. De ez a kép hordozza ezt a kegyetlen, gyilkos humort is, nem humorként, hanem drámaként. Csillan a víz, ketten már a vízben, a Duna nyugodt maradt, tanú, de nem fordult ki medréből. A jég ugyanúgy úszik, mint akkor, a fények, a csönd, a némaság... Köszönöm Bara, (leszámítva a randa aláírást) ez egy kitűnő kép, mert lelke van. (hegyi)
értékelés:    

Hóangyal

Hóangyal

Volt már egy hasonló kép, azt hiszem Lilla követte el, aki a saját nyomát telehordta szeméttel. Lehet, hogy profán leszek, de amit látok, az inkább a bányászok jelére emlékeztet. Oké, tudom én, hogy hogy megy ez, esik a hó, és van, aki ezt élvezi, és ezért belefekszik a jó puha (?) hóba és evickél kicsit, és ez létrehoz egy lepke (angyal?) formát. Hmm. Na de azon kívül, hogy ezt esetleg csinálni jó, miért kép? nem szekálás akar lenni, de nem érzem, hogy ez eléggé barás, azaz eléggé személyes lenne ahhoz, hogy az átlagból, a puszta sztoriból kihozna minket az egyedibe. Ha a fények, a helyzet olyan, hogy mindezt rajzossá tudja tenni, akkor megtörténhet, amire várunk, de így most ez akkor se hívódik elő, ha tükrözve-trükközve vagyunk. Gondolom, sejtem, hogy ez a duplaexpós varázslás is azért történt, mert Barának is hiányérzete lett a képet illetően a maga nyers valójában, és ezzel gondolta felemelni, de most ez nekem nem elég a csodához. Ember a hóban kalimpál, ez még lehetne kiindulás, de miért fordult meg? Miért dupla? Nem értem. (hegyi)

gömb

gömb

Miért pont ő, miért pont itt, miért így és ekkor? Ezek a kérdések evidensek akkor, amikor az alkotó magához emel egy hétköznapi tárgyat egy hétköznapi helyzetben és azt ábrázolással kiemeli a hétköznapból. A bogyó itt önálló teret hív magának, mint egy lakótelepi plakát tapéta, úgy áll mögötte a háttér, mert bár a tájkép is szép lehet, és viszi is a szemet erősen, de mégis, ez a bogyó, ez nem hagy nyugtot. Miért? Ő lenne a hiba a gépezetben? Ő lenne a titok? Ami engem ebben a merengésben visszahúz, az az ágacska, amiről ő belóg ide. Oké, hogy keretez fenn, de erre nekem nincs szükségem, hogy körberajzolódjon a kép, mert a képhatár is keretez. Viszont ha csak ezen a félig szakadt fügeléken lógna a bogyód, akkor valóban csak ő lenne, csak vele foglalkozhatnék, csak őt próbálnám figyelni, mozdul-e, fityeg-e, mi lesz vele. Így most ez nem történik meg, miközben nem is a bogyó, hanem az a szár, az az, ami igazán megejtő. Szeretnék, de így most ezzel nem sokra megyek, keresem a kulcsot, de ha nem vagyok engedékeny a komponálással, márpedig elnézést, de Baránál nem tudok engedékeny lenni, mert ő ezt nagyon érzi és tudja, akkor nem tudom így ezt most hova tenni. (hegyi)

Pont ... ott!

Pont ... ott!

Hát, ez így most nekem túl nyitott, túl központi és mindemellett túl sok benne a formavágás, a pontatlanság. Barától ennél sokkal karakteresebb és pontosabb munkákat szoktunk kapni, én most ezt nem érzem erősnek, mindamellett, hogy maga a köldök lecke igényelné azt a női energiát, ami Barában benne van. Leckeismétlést kérek. (hegyi)

Szállj...

Szállj...

Bara, igen, köszi, megvan a hármas lecke, jó portré, nagyon jó játék, benne van az, hogy ez a madárka a kalickában akar repülni, már akkora energiával mozgatja a szárnyait, hogy az egész kalicka beleremeg, szóval érdekes kép. Végre valami olyan önportrét kapok tőled, ami megint egy új ajtót kezd el kinyitni. Lehet, hogy érdemes lenne ezen az ajtón tovább kukucskálni. (hegyi)
értékelés:    

Bűnbánat

Bűnbánat

Ez olyan, mint egy régi Grimm mese: a világjáró macska hazatért, és közben a kis gazdája már elaludt, mesélt volna neki arról, hogy hol járt, ezért most egy kicsit szomorú. Hogy ez bűnbánat, azt nem tudom, lehet, hogy ez is benne van, bár akkor az a mese kicsit ilyen horror mesébe fordul át, hogy mit csinált a macska, amitől ilyen bűnbánatos lett, és a kislány ott fekszik, de érdekes megközelítés. Maga, mint kép, tetszik, van benne egy ilyen 60-as évek meséje. Az az érdekes, hogy korban nagyon jól tudsz visszanyúlni, úgy, hogy nem archaizálsz. Itt nem arról szól a dolog, hogy elkezdesz olyan technikákkal dolgozni, ami csak arra az időszakra volt igaz, de mégis a hangulat valamiért visszajön. Lehet, hogy ettől a pokróctól, lehet, hogy a kis szereplőtől, nem tudom, de nagyon érdekes érzéked van ehhez az egészhez. Megvan a három csillag, tetszik, megvan a leckemegoldás is, mert jellemző a pillanat. (hegyi)
értékelés:    

gondtalan gyermekkor

gondtalan gyermekkor

Ez egy nagyon jó üzenet. Benne van minden: a Duna, a Margit híd, a Parlament, a vízen úszó jégtáblák akár, gondolatban legalábbis, ha nem is a valóságban, és mi mégis fújjuk, ebben a rossz időben, ebben a furcsa világban, fújjuk a magunk buborékját, egymásnak fújjuk, nem fog ez elszállni a szélben, nem visz ez semmi üzenetet, magunknak fújjuk. Nagyon érdekes, Cseh Tamás jut eszembe: „eljő a furulyás ember”. Szóval izgalmas világ ez, amit te itt felépítesz, nagyon érdekes. Ezzel majd kellene komolyabban is foglalkoznunk, lehet, hogy érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy mi jön ebből a Hannás vonalból össze, ha azt mondom, hogy egy portfólió. De ez a kép nagyon tetszik. Megvan a leckemegoldás és a három csillag is. (hegyi)
értékelés:    

Semmi különös , Semmi különös , Semmi különös , Semmi különös , Semmi különös

Semmi különös
Semmi különös
Semmi különös
Semmi különös
Semmi különös

Ez a terület az, amit Bara nagyon ért. Zseniálisak a meglátások, nagyon jók a ritmusok, építésznek kellett volna menned, vagy térrendező dizájnernek, mert annyira érzed azt, hogy minek hol a helye. Jókor, jól exponálva, jó helyről, jól megoldott az egész. Ami most ennél plusz, az Hanna felbukkanása, aki ezt az egészet végignézi, mint egy szemlélő, mintha kikacsintana a kamerából, hogy: „látjátok? Ez csak egy játék.” Érdekes ez az egész. Olyan az egész, mint egy francia újhullámos bűnügyi film, hogy valami történt, és nekem meg kellene fejtenem, hogy valahol ez lebukik ebben a képsorban. Valahol ott van az áldozat is, ott van a gyilkos is, de sokat kell keresnem, hogy rájöjjek, hogy ott a második emeleten, szemben, az a nyitott ablak az, onnan jöttek ki, és viszik már a zsákban, és Hanna ezt látta, ő a szemtanú. Tetszik, megvan a három csillag, a leckemegoldásra még várnék, ilyen fotóetűdöt még csinálj. Egyetlen megjegyzés: az utolsó előtti képet beküldenéd-e, hogy kijavítsuk, mert a vágásnál valami forgatási probléma van, és kilóg a széle a papírnak. (hegyi)
értékelés:

tükörkép

tükörkép

Nagyon zárt világ, amit itt látok. Nagyon zárt, bensőséges, de csak két irányba működő világ a kamera és a modell között, de nem tudom behelyettesíteni magam a kamerába, mint néző. Ez nem baj, csak mondom, mint tényt. Hogy ez a gesztus miatt van, vagy az instrukciók miatt, vagy a helyzet hozta ezt, nem tudom, de az az érzésem van, hogy mintha valahonnan, a hátatok mögül megfigyelném ezt az egész szituációt, ahogy anya és lánya járja a várost, és szavak nélkül kommunikálva, mint egy képregény, jönnek a naplóüzenetek, és ebben a világban nincs nagyon befogadás a külsőségekkel szemben. Itt vagyunk, sétáltunk, és ez kettőtökről szól. Ez nem baj, nagyon izgalmas, érdekes, kicsit hideg, kicsit furcsán érzi a néző magát ettől, hogy nem befogadva van, hanem mintha az asztalon felejtettek volna egy képeskönyvet, és belelapoztam volna, utána az ember gyorsan becsukja, mert érzi, hogy ez nem neki szólt, nem azért hagyták ott, hogy engem bevonjanak ebbe a történetbe. Ezt érzem ennél a képnél. Megvan a három csillag, nincs ezzel semmi probléma, csak megint a Bara segítségét kérném, hogy rosszul látom, jól látom? Most egy kicsit én vagyok bizonytalan, ebben kellene segítség. (hegyi)
értékelés:

híd

híd

Én most őszinte leszek: ez a két kép nem jön be. Ha ebből érdekes, akkor a második kép az, az első kép nem annyira. Jó kompozíció, de nem több, a második kép megoldja azt a problémát, hogy mitől lesz ez a kép izgalmas, de hát ehhez nem kell az első kép. Én itt most nem látom azt a geget, ami miatt ennek ebben az ismétlődésben kellene megtörténnie, úgyhogy nekem a második kép három csillagos. Kérnék Barától segítséget, hogy értelmezni tudjam, hogy miért van kettő kép. (hegyi)
értékelés: