Nem lett ez annyira rossz, ami igazán nem tökéletes, az a kompozíciós elhelyezés, az, hogy szívesebben látnák abból a belógó virágból picivel többet, meg a másik szárából is, vagyis a kamerát jobbra és lefelé mozgatni. Ami a rohangálást illeti: én pár éve láttam ilyesmi élőlényt a kertünkben, előtte sohasem, nem is tudtam elsőre, mi ez, mondom magamban, kövér tündér. A lényeg, hogy minél jobban hajtjuk őket, annál jobban menekülnek. Szerencse kell, állvány és egy teleobjektív, megnézni, merre szeret legelni, és oda állítani a kamerát állványra, megkomponálni a képet és várni azt, hogy lesszíves belesétálni a kompozícióba. Nyilván lehetnek mindenféle természetfotós trükkök még, amivel oda lehet csalogatni, ahova mi akarjuk, de az a lényeg, hogy ha túl sokat kolbászolunk, akkor támadva érzik magukat és menekülnek. (hegyi)
értékelés:

Bevallom, én is fontolgattam, hogy veszek egy makró objektívet, de olyan kurva drágák, és annyira ritkán van szükség rájuk, hogy úgy döntöttem, nekem nem éri meg, így egy előtétsort vettem. Tudom, nem könnyű mindezt a szabadban végezni, ahol szél van, mozog minden. Én azonban most inkább arról beszélnék, hogy mi legyen a téma. Lehet a rovarvilág is, aki szereti, örömmel nézi - én nem vagyok ilyen értelemben bogaras - és itt az szuper, hogy színben redukáltál és a pók meg a virág is azonos világban van, de ennyire nem mennék közel. Több kéne a virágból, hogy az egész arányrendszere érzékletesebb lehessen. A téma fontos, mert maga az, hogy a mikrovilágba nyerünk betekintést, készítéskor izgalmasabb, mint nézni a végeredményt. A makrofotó ott lesz bajos, hogy a legtöbbnél ha egyet láttál, láttál mindent, és ez a kihívás, ennek ellene dolgozni. Témakeresés, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés:

Ez egy szuperélesített, nagy dinamikájú képbeállítás, és mint ilyen, javarészt cukorkának nevezhető a fotós világban, erre az ember rengeteg lájkot kaphat. Ami nekem ebben megoldatlan probléma, hogy ennyire erősen ki van égve a napkorong. Ez egy expozíciós probléma, és nehéz megoldani azt, hogy rendesen legyen exponálva. Ha máshogy nem megy, akkor utómunkában erre érdemes odafigyelni, hogy valamennyit rá kell segíteni. A tömegelhelyezésből is adódik, hogy olyan érzése van az embernek, mintha egy picit a horizont dőlne. Ettől függetlenül maga a meglátás, a helyszín megtalálásra nem rossz, de tőlem idegen ez a fajta nagyon képeslapszerű, idealizált helyzet. Ha viszont ilyen helyzetet teremtünk, akkor érdemes odafigyelni arra, hogy a kép jobb alsó részénél is legyen még búzamező, jobban be kell akkor gyalogolni, vagy olyan nézőpontot találni, ahol ez nem problematikus. Akkor a kép előterében ne legyen ez a virág a búzák között, mert az összezavarja a formai megoldást. Tehát ha képeslap, akkor az nem tűr ilyen billegést, pongyolaságot a formai megfogalmazásban. (hegyi)
értékelés:

Ádám, ez egy nagyon humoros kép lett, mosolygok, amikor meglátom, az ukrán maffiózó volt bokszbajnok szabadidejében fotóz. Egyetlen probléma van, és ez a háttér körbevágása, az el van nagyolva, azt írod, hogy a homogén hátteret a szobád fala biztosította, de ha így van, akkor miért kellett körbevágni magad? Emiatt jön le egy csillag, amúgy a dolog nekem nagyon bejön. (hegyi)
értékelés:

Ez valóban egy absztrakt kép, de nem tudom eldönteni, hogy a zajosságából mennyi az, ami a homok struktúrájához tartozik, és mennyi az, ami a képfeldolgozásnál keletkezett. Ilyen esetben, mint például itt, vagy egy tengerparton, mindig kell keresni valami egyedit, valami olyan szituációt, ami magával ragadja a nézőt, ami a tekintetét vonzza. Ha közhelyesen fogalmaznék, akkor azt mondanám, ez lehet egy lábnyom is, de persze ennél kreatívabb megoldások is szóba jöhetnek. Viszont amit most látok, abban annyira sok a zaj, hogy hasonlatos ahhoz a képhez, amit adás szünetben látunk a TV-n. A krikszkraksz az nem adja ki, ha a környezet ennyire zajos, a káoszból ki kéne valami határozottabbnak jönnie. (hegyi)

Értékelem, mert sok munka volt vele gondolom, szóval mindenképp dicséretes a törekvés. Vannak azonban technikai nyűgjei. Három tónusforma szerepel. Az egyik, a reális, az a napraforgóké. Ott kábé egyenes a tónusrend, ahogy egy lámpával vagy vakuval megvilágított ügynek ki kell néznie, olyan. Aztán vagy te. Ott a fehér póló bakiját próbáltad korrigálni. Nem lehet. Mert ez lesz az eredménye, hogy egy szürkébe visszaforduló tónus alakul ki, mintha szinte inverzbe fordulna néhol. És van az ég, amit nagyon akartál, hogy részletgazdag legyen. Igen ám, de nem ilyen az ég. Az ég éjjel szinte fekete. Ahhoz, hogy ne legyen ennyire kitekeredve, néhány tanács. Egyik, hogy nem veszünk fel fehér pólót, soha, semmire, ha fotózunk. A fehér becsap, a fehér kellemetlenül világít, és beleszólhat a fényekbe. A másik, hogy valamiről le kell mondani. És nem érv a HDR, az alapvetően zsákutca amúgy, de még a jól használt HDR se ennyire durva. Tehát vagy égbolt és csillagok, vagy te és a mező, vagy a mező és az ég, de ez így nem átfogható. Az erőfeszítésé a csillag. (hegyi)
értékelés:

Olvastam a beszélgetést, ritkán szoktam rá reagálni, de itt fontosnak érzem. Egyrészt nekem ez a kép így is oké. A cím bajos, az élelem értelmezését keresi az ember és ezzel be is viszed az erdőbe, én más irányban keresnék címet. De a kép jó. Az is lehet, hogy ha tágabb, nem sokkal, akkor még jobb lehet, mert többet kapunk a környezetből és az segíthet értelmezni, de nem érzem égető szükségét. A füst. Nekem az is rendben van, mert tudható, hiszen dohányzik, hogy az övé, mivel nincs más szereplőnk. Ha a fújásra állunk rá, az akkor csak a cigiről szól, az időtöltésről, így nekem több marad abból, ahogy kihajol, néz valamit, nem a füstöt, a gesztus jó. Ha ez a téma téged érdekel, javaslom, hogy kezdd el feldolgozni. Ehhez tanács, hogy érdemes készülni rá, végigjárni, hol érdemes fotózni, elsőre még gép nélkül egy jegyzetfüzettel és órával, hogy mikor hol jók a fények, honnan kell fotózni, mi lehet a téma. Ha ez megvan, akkor kell idő és türelem, figyelem, hogy ne talált és szerencsén múló legyen a megoldás. És ha kell, nyilván, ahol ember van, előre erről beszélgetni vele, megismerni. Bátorítalak, hogy dolgozz ezzel. (hegyi)
értékelés: