Ez a kép attól jó, hogy a fiatalember észrevett és felénk néz. Érdemes lenne majd ezzel még kísérletezned esetleg állvánnyal vagy valami jó rögzítéssel, hogy hosszabbat tudj exponálni a gép bemozdítása nélkül, egy olyan időpontban, aminél sok ember mozog, száll ki és be, esetleg pár beavatott embert megkérni, hogy ők ne mozogjanak, szóval ezt úgy kéne ismételni, hogy mint filmrendező, megrendezed a történetet. (hegyi)

Ágnes, ezt a hármast az menti meg, hogy ismerjük a modelljeid. Merthogy az első modellnek fáj a feje, a második elrontotta a gyomrát, a harmadik idétlenkedik, de hogy mi köti őket össze, azt nem lehet tudni. Igen, látszóteresek, igen, Kriszta, Bandi és Tama, de aki ezt nem tudja, annak ez a képsor nem értelmezhető. Ha egyesével nézem, akkor is az a gondom, hogy a pillanat, amit megragadtál, megmarad a primer közlésnél, talán-talán jellemző lehet, de nem győz meg a kép, hogy átgondolt lenne a döntés, mikor exponálsz. Ha az első képet veszem, zavaros a háttér, a fél autó, a nézők, miközben a szereplő ezzel a játékos fejdísszel érdekes lenne, de nem tud megélni, mert a mögüle kilógó dolgok elvonják a figyelmet. Kisebb mélységélességgel ezt el lehet választani egymástól. A második kép egy kettős portré, engem zavar, ha egy felnőtt azt gondolja, hogy a gyerekkel őrültként kell kommunikálni, ezért ez a nyelvnyújtós dolog nekem idegen, olyan gesztus, ami nem megörökítendő. Persze jellemző lehet a zavar is, hogy nem tudjuk, mi a szerep, de akkor ezt kell a központivá emelni azzal, hogy ki a főszereplő. A harmadik kép üzenete szemmel láthatóan neked szól, személyes, szintén arról van szó, hogy a modell nem vett téged komolyan, és egy gesztussal elintézte a fotózást. Egyébként ezt a három helyzetet - nem ezzel a három képpel - én beemeltem volna a lóversenyes sorozatodba. (hegyi)

Érdekes ellenfényes produkció, de azt kell mondjam, hogy azon kívül, hogy tetszetős, nem nagyon értem az okát, hogy miért készült el a kép. Az lenne izgalmas, hogy a falon az árnyékok is a kompozíció részei legyenek, most ezekbe belevágsz, a fa és az egyik szereplő is takarásban van, ez így nagyon esetleges. Mint tanulmány elfogadható, de az ellenfény játékait pontos fogalmazásban kell megmutatni. Ismétlés. (hegyi)

Azért érdekes ez a kép, mert, hogy ez egy barátságról szól-e, vagy egy belső üzenetről, én ezt nem tudom első körben megmondani, de az biztos, hogy erős hatása van a nézőre annak, hogy nem csak, hogy szuggesztíven belenéz a kamerába a modell, hanem a kezével, azzal, hogy nyúl a kamera felé, tulajdonképpen a személyes terünkbe nyúl be. Ez mindenkiből más érzéseket vált ki, van, aki idegenkedik attól, hogy túl közel engedjen magához egy másik embert, és ha nyúlkálnak felé, akkor inkább hátralép egy lépést, van, aki viszonozza ezt, és ő maga is nyújtja a kezét esetleg, vagy odabújik, szóval több féle irány elképzelhető. A tekintet az, ami próbál ebben segíteni, bár ez sem teljesen egyértelmű, hogy itt egy hívás, egy megértő gesztusról van szó, vagy pedig valami vádló kommunikációs helyzetről. Nyilvánvaló, hogy ez az ellentmondás az, ami a feszültségét is hozza ennek a képnek, és ez nagyon jó, hogy Ágnes ezt észrevette. Ami ebből nekem kifelé dolgozik, az az, hogy valószínűsítem, hogy a másik kezével végezte az exponálást, ettől, bár nincs a képen, de a váll formáiból arra lehet következtetni, és azt az érzést kelti, hogy már a másik kezével is nyúlkál felém, és próbál ebbe a helyzetbe behúzni, ami – lássuk be - sok emberből valóban az ellenállást váltaná ki, hogy két kézzel kapnak utána. Talán visszabillentené ezt az egyensúlyt az, hogy ha egy állványon, vagy valami fix helyen időzítővel készül ez a kép, akkor nem kell a másik kezemmel ugyanebbe a térbe belenyúlnom. Jó próbálkozásnak gondolom. Tulajdonképpen azon hezitálok, hogy vajon a barátság az ilyen-e. De ilyen is lehet, biztos van olyan szituáció, amikor erre van szükség, úgyhogy el tudom én ezt fogadni. Megvan a három csillag, de a leckemegoldás az előző képnél erősebb, határozottabb. (hegyi)
értékelés:

Ágnes egy új minőséget kezd magánál létrehozni az önportré viszonylatában. Eddig megismertük Ágnest, aki idétlenkedik, aki viccelődik, aki a jelenlétével tüntet néhány helyzetnél, és akár egy karácsonyi gömbbe is belekomponálja magát, meg a vonaton van, biciklizik, és már egy csomó mindent megismertünk az ő életéből, de eddig nem sokat mutatott a belső világából. Lehet, hogy furán hangzik, mert hosszú évek óta ismerjük Ágnest, és régóta rádiózik is, de ezek mind olyan megoldások voltak, amikor Ágnest úgymond jó passzban találtuk, tehát olyan helyzetben, amikor van tartalék abban, hogy az ember pozitívan szemlélhesse a világot. Most ez a kép egy esendő embert mutat. Ez egy nagyon fontos dolog, hogy az ember meri elengedni a saját gesztusait, mimikáját, arcizmait, kezét, itt most nem úgy értem, hogy belebambul a kamerába, hanem azt a kontrollt, ami a társadalmi viszonyaink között elvárt kontroll, hogy kifelé mindig pozitív képet mutassunk magunkról, ezzel a kontrollal szembe mer menni. Én ennek nagyon örülök. Az egy másik kérdés, hogy túl van egy kicsit világítva a kéz az archoz képest, és ettől elviszi a figyelmet a szemről, erre érdemes odafigyelni, de ezért vagyunk itt, hogy ezeket gyakoroljuk. Nagyon örülök ennek a leckének, három csillagos leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:

Reakció Berecz István Hajnali meredek c. fotójára.

A leiratból próbálok következtetni, amiben azt írja Ágnes, hogy ez a Pistának a Hajnali meredek fotójára egy reakció. Nagyon örülök annak, hogy ilyen kölcsönös kereszthivatkozások vannak, de a hivatkozott képet értem, ezt viszont nem. Nyilvánvaló, valamilyen pajzán utalás akar ez lenni, próbálom itt a formákat értelmezni, hogy ez valamilyen testrész akar lenni, vagy valami átvittebb értelmű üzenet, de azon kívül, hogy látok egy kört, meg egy valamilyen szögletes formát a képnek az ellentétes oldalán, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Ez itt valami, régen volt Játék a betűkkel, Egri István vetélkedő, és annak volt egy paródiája, amiben azt írták, hogy a megfejtés a Dalai láma lúdtalpbetétje. Szóval ez is bármi lehet, így most ebben a formában nem tudok mit kezdeni vele. (hegyi)