Nemzeti színház - Nem bohóckodás!

Ismétlés.

Az meglepő, hogy szinte felismerhetetlen Ágnes ezen a képen, olyan, mintha valami nagy görög színésznőt látnék, szóval érdekes maga ez a torzítás, ami itt létrejön, jellemtorzításnak mondanám, hogy teljesen más Ágnest látunk, és ez egy nagyon fontos dolog. Itt most kikukucskál valami, ami eddig nem volt, ezt én egy jó dolognak tartom. Maga a megoldás olyan, amitől egyelőre meghökkentem, nem nagyon tudok mit csinálni vele, de hogy nem csend, az biztos. Lehet, hogy épp akkor csend volt a lakásban, de ezen kívül nem sok köze van a csendhez. Sok minden másról mesélhet, de hadd nem én akarjam megfejteni, hogy te mit akarsz csinálni, minden esetre, érdekes nagyon. Egy csillagot adok, mert leckemegoldásnak nem jó, de érdekes vázlat, érdekes felvetés. El lehet kezdeni magunkkal dolgozni, csak döntsd el, hogy melyik irány. (hegyi)
értékelés:

Köszönöm a javítást, jobb a meglátás, jobb az ötlet. Itt most én hiányolom azt, ami annál a képnél erősség volt a keretezéssel. Most ez eltűnt. Ha a tömegelhelyezést megnézed Ágnes, akkor láthatod, hogy ez borul balra az egész, ott van a vár, a tömegnek is a nagy része, minden húz arrafelé, sőt még a vonalak is arra mutatnak, és a jobb oldalon nem nagyon történik semmi. A helyet ismerve lehet olyan nézőpontot keresni, ahonnan ez esetleg jobban megmutatható, de annak nagyon örülök, hogy itt van valami mozgás, van egy történet, koriznak, versenyeznek, ez mindenképpen izgalmas. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy abból a távolságból, ahonnan ez a kép elkészült nagyon korrekt sportfotót nem várhatunk. Itt nem arról szól a mese, hogy most tudjuk azt, hogy az egyik a csehszlovák versenyző, a másik pedig a lengyel, hanem itt arról van szó, hogy egy hangulatot látunk: emberek a hidegben kint állnak, és figyelik őket délelőtt, jobb dolguk nem volt, oda kimentek, jól elszórakoznak, isszák a forralt bort, miközben ezek a sportolók küzdenek az életükért. Érdekes ez a távolságtartó megközelítés, nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ettől az egész megkapja-e azt a plusz élményt, hogy olyan, mint egy emléknyom. Ennek a távolságnak itt lehetne értelme, hogy valahol ez, mint egy megemlékezés bukkanjon föl. Van erre valami törekvés ebben az egészben, de mégsem érzem ezt befejezettnek. Erre most én adok egy csillagot az előző kép javításaként, de kezdj neki a csendéletnek, Ágnes. (hegyi)
értékelés:

Ágnes, én ezzel a képpel nem tudok mit kezdeni. Leguggoltál a hídon, ott megy három emberke, szuper, de most mi történt. Nem tudom megérteni, hogy miért készült el ez a kép. Szépek a vonalak, a fények, de ezt megcsinálhatja Jancsi is, Pista is, ebben nem nagyon látlak téged. Nem arról szól a mese, hogy mindenbe bele kell magunkat rakni, akár árnyékként, de az érzületünket, a gondolatunkat, a saját attitűdünket meglátásunkat igen. Azt kérném Ágnestől, hogy itt a sok felvázolt irány közül valamit szemeljen ki magának, és abban kezdjen el mozogni. Olyan az érzésem kicsit, mintha azt nézné Ágnes, hogy melyik lecke nincs még megoldva, és arra, ha tetszik, ha nem, ha van ötlet, ha nincs, valamit próbáljak csinálni, mert brigádverseny van a leckékkel. Nincsen! Semmi nem fog történni akkor, ha a következő szintet egy év múlva ugrod meg, mert közben lyukak vannak, mert arra még nem jött ötlet. Abból a helyzetből, ahonnan Ágnes elkezdte a fotókat küldeni, szerintem mindenkinek szemmel látható az, hogy egy teljesen más, belső megközelítés kezd a munkákon létrejönni, de ez akkor lesz stabil, és rutinszerűen is működtethető, akkor tudunk megint majd egy lépcsőt továbblépni, ha egyes feladatoknál elkezdünk mélyebbre menni. Akkor meg tudod szerezni azt a rutint, hogy most ezt fekete-fehérben csinálom meg, vagy most egy klasszikus tónusrendben fogok fotózni, most 50-es objektívet használok, mert a tárgyias megközelítés kell, most szociografikus élményt akarok felhozni, tehát hogy az eszközparkot, ami a kezedben már ott van, hogyan fogod használni a jövőre nézvést az akkor lesz egyértelmű, ha most valami felé elindulsz, szűkítve az irányt, és azt kigyakorlod. Mert annak az élménye, tapasztalata lesz az, amire aztán hivatkozni lehet, hogy lám-lám, amikor azt csináltad, hogy…, azt hozd vissza. Nem nagyon érzem azt, hogy ez az utca lenne. Én azt gondolom, hogy jó lenne, ha most kicsit befele fordulva, belső mozgásokat kezdenél el figyelni, nem a külső formai játékot, mert ez majd jön, és abba ott fogsz belekerülni, ha a belső utadon stabilan el tudsz indulni. Az lenne a fontos, hogy Ágnes felszabadítsa saját magát, ne legyenek korlátok, gátló tényezők, amivel aztán a kifejezésnél majd ezt tudja használni a fotó több területén is. De ehhez most az kell, hogy valamire feküdj rá, és azt sűrítve kezdd el feldolgozni. (hegyi)

Aki nem tudná, van egy szobor a Duna parton, menjen el, nézze meg, figyelje meg, hogy ez milyen. Ennek egy nagyon jó absztrakcióját kapjuk Ágnestől, személyes és jó megközelítés. Jól ábrázolja a helyzetet, ez egy jó szoborfotó, benne van minden, amit mondani akar. Fontos, hogy az alkotó nem volt rest és lefeküdt a cipőkhöz, nem valami leltárt készített, hanem megpróbált egyesülni, belehelyezkedni a szobrász gondolati világába és a saját érzéseit is sikerült hozzátenni a képhez. Megvan a leckemegoldás is, de ez ne jelentse azt, hogy ezt a leckét hanyagolnánk, tessék ide még küldeni. (hegyi)
értékelés:    

Itt van az, amit az előző képnél mondtam, hogy ha nem is ennyire szabályosra és precízre komponálva, de ha a felső részt abból lehagytuk volna, akkor egy hasonlóan feszes kompozíciót kaptunk volna. Viszont ennél a képnél ezek a gömbök nekem pontosan a lényeget takarják, azt, hogy ezek a jégpályán mi történik, és milyen helyzet van. Ha jól látom, itt valamilyen esemény készül, talán takarítják, talán sikamikálják a jeget, nem tudom, mert nem derül ki, takarásban van. Szép a meglátás, jó ez az irány, ebben kellene mozogni. Ezek a kukucskálások, betekintések jó irányok, de nem biztos, hogy most optimális pillanatban készült az expozíció. Több türelmet kérnék Ágnestől saját maga irányában, több rákészülést, több odafigyelést, hosszabb elmélyülést egy-egy kép elkészítéséhez. Lassíts egy kicsit, nem kell tovább rohanni. Ha itt egy fél órát kell várni, hogy valami történjen, akkor várd ki azt a fél órát, ehhez legyen türelmed, nem kerget senki. (hegyi)
értékelés:

Valami nem kerek most ennél a képnél, azt hiszem több ponton is érdemes lenne továbbgondolni a képkivágást. Egyrészt ami erénye a képnek, hogy nem csak a primer történet látszik, ami a rezonancia alapja, a rácskör és annak tükröződése a vízen, hanem a háttérben halkan, csendben meghúzódik egy másik értelmezési szál is, és ez jót tesz a munkádnak. Ami most problematikus, az a kép bal alsó oldalán lévő foltrész, ami a középről kifutó fényesebb része a víznek, ez oldalt kifolyik a képből, nincs lezárva, ezért hagyja hogy a néző tekintete ott megakadjon. Mivel a benyúló stég vagy partszakasz árnyéka nem hosszabbítható, így a lezárásnak egyik módja, hogy maszkolással labormunkával zársz, de van másik mód is, hogy a tömegelhelyezéssel billented helyre az egyensúlyt. Ha a kép oldal irányban kap balra még 2 centit, akkor esetleg ami ott látható, keretezheti, de ha csak vízfelület van, az is tömegben visszahúzhatja a súlyelosztást, és lehet, hogy helyre kerülnek a dolgok. Nehéz, mivel nem láttam a helyszínt, hogy mi lehet a megfejtés, sötétben tapogatódzik ilyenkor az ember, de elvileg ez a két irány hozhat megoldást. (hegyi)
értékelés: