Határozott, tudatos, kézben tartott, jól megfigyelt, és jó, hogy van benne önvallomás, azzal, ahogy a fátylak mögé teszed magad, mert a keménységeddel ez így együtt adja a jellemrajzot, a zárkózottságot és keménységet. Az ing, a mellény, a haj, minden ezt erősíti és tudatosítja a nézőben, én vagyok a fotós, aki most megrajzol, megfigyel és megörökít, szóval jó lett, köszönöm! Már csak a harmadik lecke hiányzik ebből a sorból! (hegyi)
értékelés:    

Ezt a képet nem értem, miért készült el, Camilla, egy fogatlan idős asszonyt előnytelen grimasszal, amit a fogatlansága hoz létre, nem fényképezünk le, csak akkor, ha olyan erős a gesztus és a történet, ami indokolja ezt. A pénztárca, a képből kilógó gesztusok nem állnak össze történetté. (hegyi)

A ritmus jó, és a meglátás is, és nyilván, aki odatette a kakast, nem gondolt a kompozícióval, ezért nem kaptuk tálcán a megoldást, vagyis meg kell keresni a formákat, azokat tömeggé alakítani fejben és ezeket a tömegeket kell elhelyezni, ahogy lehet a képkivágással, a kamera nézőszögével és nézőpontjával. A kakas a padhoz képest eltoltan helyezkedik el. Ez adja, hogy ezzel kezdeni kell valamit, mert így egyensúlytalanná válik. Ezért belevetted az ablak keret egy darabját, nem rossz ötlet, de látod, az is jobbra visz, vagyis a teljes tömeg fut ki jobbra. Mi húzza vissza? Legfeljebb a kosz a falon. Elég ez tömegben? Nem. Tehát megfontolandó, hogy kell-e a teljes pad? Persze nem tudom, mert nem ismerem a helyszínt, hogy mi volt jobbra, de elvileg az a fontos, hogy kezdj el, mint egy kétkarú mérlegen, egyensúlyozni. Kitolva balra a padot az a tömeg szélre kerül és lehet keresni az ellenpontot. A kakas beljebb jön, ha nem is középre, de egészségesebb távra a képhatártól. És értelmezhetően be lehet tenni az ablak részét is. Így ez vázlat, rögzítése, hogy oda vissza kell menni. Vinni modellt, egy nagy kék vagy piros kabátban, odaültetni a padra és máris megoldódik a probléma. Vagy nem ültetni, hanem ráállítani, még jobb. A dolgok a legritkább esetben jók úgy, ahogy a jósors véletlenül összerendezte. A rendezés feladata a fotósé, és hogy mennyire hagyja lebukni, hogy rendezett, ennek függvénye, hogy a szociofotótól a mondjuk csendéletig terjedő skálán hol fog elhelyezkedni. De vegytiszta véletlen nincs. (hegyi)

Hát, lehet, hogy nem fogsz szeretni azért, amit mondok, de ez egy rossz kép. Nem másért, mint azért, mert a szülő idétlen játéka ott és akkor elfogadható lehet, bár én nem vagyok annak híve, hogy gyereket, kutyát, macskát át- vagy beöltöztessünk a magunk kedvéért, de mondjuk ez magánügy. Az viszont, hogy erről fényképfelvétel szülessen, legfeljebb, csak, és kizárólag a házi fotóalbumban kaphat helyet, ezek publikációja ízlésben nem állja meg a helyét. Értem, hogy a szülő, a nagynéni vagy nagybácsi miért érzi ezt édesnek és aranyosnak, de én a gyerekkel érzek együtt. Ez a kép így ráadásul nem a gyereket mutatja, hanem egy törpét és ez is félreértésre ad okot. (hegyi)

Ez megy neked, úgy látom, ebben benne van a humor, és ez a lényeg, hogy nem csak valami korrekt akar lenni, hanem bátor megközelítésként mer humoros, vicces is lenni, felvállalva ennek rizikóját. A kép azért zseniális, mert ez így, és csak így vicces, ott a helyszínen ezt meg kell látni, ki kell várni, míg pucsít a bácsi és a zsebéből lógó kesztyű, mint valami vigyorgó száj fogai, kikandikálva erős üzenetet adnak. Ez így levegős, és hagyja a nézőt is dolgozni, mert magának kell fejben összeraknia, hogy ez valóban golf. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Camilla, én ezt a képet nem értem. A gondom hasonló vele, mint a tükrös képnél, hogy olyannyira elszigetelt és elvágott a környezettől ez az egész, hogy értelmezhetetlenné válik számomra, hogy ez egy hordó vagy valami fura akvárium, vagy egy trükk, vagy valami más, szóval nem tudok kapaszkodót találni, hogy mi ez és miért lett lefényképezve. (hegyi)