Munkák | Page 19 | Látszótér

Szűrés

Tágra zárt bambulás

Finom, jó ritmus, jó ötlet, az egészben nekem van egy japán hangulat, olyan, mint egy Kuroszava film. Talán annyit tudnék hozzá tenni, hogy a képnél a végtelenséget és az egésznek a magányát azt én nem oldalirányban ábrázolnám. Tehát lehetünk nagyvonalúak és hagyhatunk valamennyit az oldal részből is, de nagyjából én egy olyan másfél ujjnyit vágnék a kép jobb oldalából, és ezt a másfél ujjnyit – sőt akár többet is – a kép fölső részéhez tenném hozzá, amennyire nyilvánvaló lehet és amennyit ez az egész helyzet engedne, hogy a tér megmaradjon, de nem oldalra akarok én elnézni, hanem inkább mögé akarok nézni, vagy mögötte elnézni és onnan vissza-visszanézegetni. Ez talán a tekintettel kapcsolatos érzet, tehát hogy hogyan jár a tekintet egy képen. Az egész nagyon meditatív. Azt mondom, hogy megvan a 3 csillag és én elfogadom ezt a köldök leckében is. És azáltal, hogy megvan a 3 csillag és vegyük úgy, hogy még a leckemegoldás is megvan, mégis visszaadom ismétlésre, azért, hogy ezzel még játssz, jó? Tehát, hogy ezt ne dobjuk ilyen könnyedén el. Szeretném, hogy ha ez a kis tányérka ezzel az egész folyadékkal, meg tükröződéssel még hagynád, hogy dolgozzon benned. Mert ez még nem a végállomás, oké? Tehát ez még nem a vége annak az útnak, amin járhatunk. Ez most olyan nagyon kopogósra sikerült, miközben meditatív, még egyszer mondom, árnyékokkal lehetne játszani, fényekkel lehetne játszani, a térrel lehetne játszani. Gyönyörűen olvad a pereme a háttérrel és gyönyörűen oldódik egymásba a két forma, tehát adja magát, hogy ezzel még foglalkozz. (hegyi)
értékelés:

Reggeli morzsa

Be kell valljam, hogy ebből a képből csupa olyan asszociációt tudtam magamból eddig elindítani, akárhányszor is néztem meg, ami inkább most ehhez a Halloween-es időszakhoz tartozó horror meglátás. Elképzeltem, hogy ez a hentes kutyája, aki egy kínai hentes, és mindjárt a darabolási fázis fog jönni. Bocsánat, de ahogy most a kutya föltette a fejét erre a teraszra, ez lehet, hogy a helyszínen kedves, de most, ahogy be van ebbe a kalickába zárva, nekem morbid. Nekünk is Labradorunk van, ők tényleg nagyon kedvesek és nagyon szimpatikusan tudnak a gazdával kapcsolatba kerülni, nagyon játékosak és szerethetőek, de ez a forma itt most zavaros. Főleg úgy, hogy a kutya szemét se nagyon látom, valószínű sok volt a fény, vagy egy egészen relaxált pillanat lehet, bár ez a póz annyira nem lehet kényelmes a kutyának, de a gazdáért mindent. Ha legjobb indulattal mondom, akkor is az Unicum-reklám jut eszembe, amikor a habokból az a fej fölbukkan. Lehet, hogy szétesik a varázs és a kutya elmászik onnan, és értem, hogy az asztallábakat is használni akartad, mert ezek keretezik ezt az egészet, bár nekem ez inkább zajos, kopog ettől a sok mindentől, de én most lemondanék erről a keretezésről, ha más irányból, máshonnan a kutyából többet látva, kevésbé félreérthető lenne ez az üzenet. Ismétlés. (hegyi)

Összetartás

Szép a felület, a fények és nagyon jó az az íves árnyék, ami áthúzódik ezen a fafelületen. Azt is jól látod, hogy ez az ív adja azt, amihez képest a dolgoknak meg kell történnie. Amin lehetne finomítani, hogy miképp jeleníted meg az almákat, mert most a fentebb lévőnél élesen kiugrik a szár, miközben a felület maga kiégett és ettől a térbelisége sem érvényesül. Hogy ami a kép bal oldalán van, az egy gesztenye, vagy mi, nem tudom, vele lehetne ezt a két másik tömeget ellenpontozni, ehhez kissé beljebb feljebb hoznám. Mindent egybevetve én mégis megadom a 3 csillagot, mert az irány fontos és az is érdekes, ahogy ezt megjeleníted, vagyis mindenképpen azt szeretném, ha dolgoznál még ezen, mert a felütés jó. (hegyi)
értékelés:

Nemi jellegek

Zoli, az a helyzet, hogy engem a közelik nem fognak meg, azokban nem érzek semmi vonzót vagy olyat, ami miatt nézegetném. Viszont a harmadik kép, a teljes virág az igen, az döfi! Max annyi, hogy fél centivel feljebb kerülve a virág az egész kompozíció nyugalmasabb lenne, így most picit a fenti tér nem olyan nagyon érthető, miért annyi és miért úgy. De a színek, a forma, a fények izgalmasak és na ebben, ebben a harmadikban van szürreális, van erotika, ez akár plakát, akár cd borító lehetne. És akkor kérdezem én, ilyenkor mi a helyzet? Mert oda kell eljutni, hogy a két másik hiába volt ötletadó, de elvérzett az úton, szóval azt a harmadik viszonylatában nem használnám. Akkor most hogy csillagozzak? Önző módon a hármasra legyen meg a 3, vagy legyek kemény és mondjam azt, hogy ezt neked kellett volna rostálni és így csak 1? Önző leszek most még, de későbbiekben inkább szigorú. (hegyi)
értékelés:

Kék szívószál

Az a helyzet, hogy az ötlet is jó, a kivitelezés is, és innentől tényleg csak egyéni ízlés kérdése, hogy ez a szűk verzió mesél jobban, vagy az, ha a környezetből többet kapunk, az asztal felületből, és az ottani koszokból, vízfoltokból. Nekem azért tetszene jobban a tágabb verzió, mert a környezet is mesél, és ehhez képest lenne meséje a pohárnak, nem csak a poháron keresztül értelmezhetnénk az egészet, lenne szerepe akár a magánynak, akár a társas élménynek is. De mondom, így is oké, működik az üzenet. (hegyi)
értékelés:

Őszi álom

Zoli, értem én, és aranyos is lehetne ez a kutya, de miért vágtad el? Ha aludt, gondolom nem szalad el, lehet keresni olyan helyzetet, ahonnan a hát íve is megmarad. Vagy, ha mindenáron vágni szeretnél, akkor ki kell választani, hogy mit is akarunk ábrázolni és arra fókuszálva kialakítani egy hatásos és feszes kompozíciót, de így most ez olyan, hogy oké, az orra és az arca érdekel, de fejben fókuszáltál erre, a gép meg dobta, amit tudott, lett ahogy lett. Ismétlés. (hegyi)

Koncert előtt

Olvastam a kommenteket, és azt hiszem abban egyet is értek, hogy így most, ebben a formájában a falon lévő kép torzulása inkább hiba, mint erény, ami azt jelenti, hogy lehet torzítani, de akkor az határozott és formailag előremutató legyen. A képnek azonban számomra abban rejlik a furcsasága, hogy a három képelem most nem kapcsolódik össze. A poén megvan, de fejben, középütt egy nagy üres térrel, ami értelmezhetetlen, és kívánná, hogy valami kitöltse. Persze, lehet mondani, hogy ebben a szobában így voltak a tárgyak, nem akartam rendetlenkedni, hogy a házigazda perzsa macskáját odaültessem, de akkor kell keresni olyan helyet, ahonnan ez az egész egyben értelmezhetővé válik és nem ilyen hangsúlyos a hiány. Ráadásul, ha jól látom, két szék is van, szóval azt kell mondjam, hogy a poén megvan, de ahhoz, hogy ez képileg is maradandó fotográfiává váljon, kéne még valami, vagy határozott formakötés, vagy egy főszereplő. (hegyi)

Éles távolság

Igen, Zoli, itt van a dolog, levetted az effektet, működik a kép. Tökéletesen rendben van, jó ritmus, izgalmas, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Árnyékvirág

Jó ez a megfigyelés, jó ez a kék és ez a fáradt vöröses szín. Mint ritmus, nekem ez tetszik, jók ezek az áttűnések, amik párhuzamba állíthatók a terítőn létrejövő virágmintákkal, valószínű, hogy az valami függöny lehet, ami hasonló mintát hordoz, mint ez a terítő, de jól ritmizál ezzel a felülettel. Kicsit szűknek érzem lefelé a képet, miközben gyönyörű ez a kék forma és ezek a növényi szárak, de a kék formát én hagytam volna jobban kifutni a lenti részben. (hegyi)
értékelés:

Szemérmes fa

Egy fa (tölgy?) kettéágazó törzsei között sütött át így a Nap.

Távolság

Ez egy fantasztikusan jó kép lenne a gyerekkorra, akkor, ha nem lenne ez a szelektív élesítés bekapcsolva. Nem élesedik ilyen függőlegesen soha semmi. Most olyan technikát alkalmazol, amit lehetne használni úgy is, hogy ott élesítesz, ahol a valóságban élesedhetne, ha már utólag ehhez hozzá kell nyúlni, bár azt gondolom, hogy nem kell. Legyél biztos önmagadban annyira, hogy az ilyen machinációk nélkül is működik a képed. Ez a vonal, amit kihúzott a kissrác, tökéletesen rendben van, viszi a szemet, jó ritmus, elég is ennyi, és nem kell erre még ráerősíteni pluszban, mert onnantól kezdve olyan, mintha nem tekintenéd a néződet elég szemfülesnek ahhoz, hogy felfedezze azt, amit te felfedeztél. Jó a másik srác is, aki fut a képbe, azok is jók, akik kimennek, tehát a mozgalmasság is tökéletes, ahogy kimennek, és egyedül hagyják a gyereket ezzel a rajzzal, és ő annyira belefeledkezik, hogy észre se veszi, hogy mindenki más programot csinál. Nagyon jellemző a gyerekkora, minden szép, és minden jó, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, akkor, ha ezt a képet beküldöd normálisan. (hegyi)

Fények között

Sem a fény-árnyék, sem a tánc leckébe nem akartam berakni, mert táncból visszafogott helyzet, árnyékból pedig inkább esetleges, mint önmagában megálló. Egy idei tánc világnapi előadásból.

Ezzel a képpel egyetlen egy probléma van, ami miatt mindenképpen szerettem volna róla beszélni, és ezért én beemelem a Tánc leckébe, hogy beszélhessünk róla, és elemzést kaphasson. Itt nem a fények esetlegessége a kérdés számomra, hanem az, hogy miért van ez ilyen szűkre véve. Amíg a táncos feje fölött ekkora teret hagyunk, a kézfejébe pedig belevágunk, holott ez egy fontos pont lehetne. Térd alattig érdemes lenne eljutnunk. Ez az egyetlen problémája a képnek, de kettő csillag megvan rá. A vágás azért fontos, mert ha megfigyelünk egy mozgássort, akkor már ki tudjuk nagyjából számítani, hogy ő most honnan hová jön, hogy nagyjából mekkora teret kell hagynunk az exponálásnál, mennyit fog bemozogni. Nyilvánvaló, hogy kevés fénynél nehezen kontrollálunk a keresőben, mert nem biztos, hogy mindent pontosan látunk, hogy hol ér véget, ezért egy kicsit a biztonsági játék lehet a fontos, hogy inkább többet hagyjunk, aztán vágunk, mintsem, hogy ne kerüljön rá a képre valami. (hegyi)
értékelés:

Közel és távol

Nem jöhet be, télen is kint alszik. Az első két láb engedélyezve van a teraszajtónál. Ettől függetlenül valahogy mindig közel szeretne kerülni...

Ez akár a mi Bobby kutyánk is lehetne, de legalábbis valami tesó, ha jól látom, ő is labrador, és nagyon érdekes az, hogy ők emberire hasonlító gesztusokkal kommunikálnak, persze ezt az ember gondolja így, mi ruházzuk fel őket ezekkel a párhuzamokkal, de mégis érdekes az, amit itt látunk, és jó a megfigyelés. Én annyit megtennék, hogy a tükröződésnél a kutya hátánál vágnék, ott, ahol az a forma kifutja magát. Az az fölötti rész már ehhez a képhez nekem nem kell, feszesebb lenne az egész, ha azt az ujjnyit levágnánk belőle. Ott van valami csillanás is a jobb felső sarokban, nekem arra már nincs szükségem. A másik kérdés az utómunkáé, ha ott a helyszínen nem volt módunk a fényekkel foglalkozni, akkor sem elhanyagolható, hogy most a fej, amin az érzelmek megjelennek, az arc, a szemek a legmélyebb tónusok, így minden másra jobban, hamarabb odafigyelünk, mint erre. A megfigyelés rendben van, a megoldással kéne még dolgoznod. (hegyi)
értékelés:

Tavaszi szél 2.

Igen, ez egy jó ismétlés, és amit az előző képnél én kritikaként elmondtam, itt most ez egy jó mozdulattal, egy jó megfigyeléssel dinamikus és robog ez a fa, és tényleg érthető minden. Köszönöm szépen, három csillag, jó lett a javítás. (hegyi)
értékelés:

Ráborult és kibuggyant

A gyerekek megettek minden rendes ételt, úgyhogy két tükörtojásra borítottam nagy adag oregánót, kakukkfüvet és borsot, aztán olyan közepesen lágyra sikerült, hogy öröm volt nézni is, ahogy megadja magát a villának.

Maga az ötlet jó, ha mint éhes ember nézem a képet, persze, hogy megnyalom a számat, nyelem vissza a nyálamat, de azért azt nem mondanám, hogy ételfotó. Vannak bizonyos dolgok, amit az ételfotónak teljesítenie kell, például azt, hogy az étel nem lehet félig megrágva. Az egy másik kérdés, hogy egy tükörtojásnál, vagy bármilyen más ételnél előfordulhat, hogy belevágunk, sőt, nem is árt egy hússzeletbe például, hogy lássuk, hogy milyen belül, de azoknak a szeleteknek sterilnek kell maradniuk, nem egy felszolgált, már félig elfogyasztott ételt mutatunk. Én most ennél jobban nem szeretném elemezni, mert ez az alapprobléma a képpel. Ha Zoliéknál még ez alkalom lesz, akkor szívesen venném ugyanezt az ételt lefotózva úgy, hogy az korrektül meg van csinálva, gusztusos, étvágygerjesztő, és nem érzi azt az ember, hogy meg kell ennem a gyerekek után a maradékot, ami azt hiszem a legborzalmasabb szülői magatartás a világon. (hegyi)