Többféle asszociációs vonalon tudunk elindulni a képet illetően, ebből az egyik lehet akár a bohócdoktoroké is, de hozhatnám ide példának Dóczy Feri egyik régebbi képét. Az biztos, hogy jelentése van annak, hogy nem csak egy átlagos normál sminket látunk, ezzel is megoldható lett volna a dolog, de valamiért az alkotó azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy itt egy vidám, a gyerekkort idéző irányt mutasson, és ennek a tagadását, ahogy ő fogalmaz a címben, kilépőjét. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy nagyon erős kép, egyetlen dolog van, amivel én biztos, hogy másképp dolgoztam volna, és ez a tekintet. Nem kötelezően kell belenézni a kamerába, csak ha eleve magát a tömeget jobbra komponálom, akkor lehet, hogy most lett volna értelme annak, hogy a tekintet ellenirányba nézzen, mert azzal, hogy ennyire kimozdulunk a ritmusból, nincs, ami visszahúzza most a tömeget a másik irányba, és a tekintet erre megfelelő lett volna. Még egy dolog, ami nekem kérdés, lehet, hogy ez a kép még többet mesélne akkor, ha ennek a rózsaszín topnak a pántja nem lenne rajta, de tulajdonképpen ez a színvilágba belefér. Jónak tartom azt az irányt, amit Ramóna elkezdett végigjárni, mert az önismeretnek, az önábrázolásnak fontos terepe az, hogy milyen szerepjátékokat állítunk be, és hogy azokat hogyan játszuk végig, és ez itt egy jó megoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Nézem ezt a képet, és egy nagyon kedves üzenetet látok, egy életképet, és többedszeri megnézésre is van valami, amit szeretnék megfejteni, és ami miatt a kép mégsem azt mutatja, amit vegytisztán közölni szeretne. A téma ugye a barátság, és a barátságról sok mindent mondhatunk: összetartozás, egymás vállalása, egy vérből valók vagyunk, közös örömök, közös emlékek, nem sorolom én ezt itt most. A lényeg az, hogy erre van is utalás a szemekkel, és azzal, ahogy ezek a szemek ki lettek festve. Még azt is el tudom képzelni, mert hát, láttam már ilyet, hogy a csajok egymás szemét festegetik, és én azt mondom, hogy talán lehet, hogy itt lenne a megoldás. Ez most egy nagyon hirtelen jött ötlet, és nem is biztos, hogy ez működik, de mindenféleképpen hiányzik valamiféle közös tevékenység erről a képről. Igen, ott a szívószál, na, de hát, akkor azt mondom, hogy miért nem láthatjuk azt, hogy mondjuk, egy jegeskávét iszogat ez a két lány, vagy miért nem kapunk ebből akkor határozottabban többet? Én azt gondolom, hogy az még nem elég, hogy összedugjuk a fejünket, akárhogy is mosolyog a szemünk és a szánk, és minden nagyon szép, de valahogy hiányzik nekem ennek az egésznek a konkretizálása. Tehát, én most azt kérném Ramónától, hogy gondolkodjon el azon, hogy mik azok a pontok, amik a barátnőjével összekötik őt, hol vannak azok a cselekvések, amik közösek. Még egyszer mondom, hogy csak egy ötlet volt a részemről az egymás szemének kifestése, de biztos vagyok benne, hogy az érintésnek nagyon nagy szerepe van, és a barátság leckénél valahogy erre felé kellene elvinni a hangsúlyt. Amikor ezt a leckét kitaláltuk, nem gondoltuk azt, hogy ez ennyire nehéz lesz, már megoldás szempontjából, de mégis azt gondolom, hogy ha kiutat keresünk, vagy a megfejtés felé próbálunk elmozdulni, akkor arrafelé kell keresni a kulcsot, hogy mi az, ami minket összeköt. Ezt hiányolom most erről a képről, mert még egyszer mondom, hogy az, hogy összedugjuk a fejünket, az még kevés. Úgyhogy kérnék egy továbbgondolást, egy ismétlést, és várnám Ramóna válaszát. (hegyi)

Kedves Mó, én egy kicsit azt szeretném, ha az első három leckével - akármennyire is utálod -, de foglalkoznál még, mert fontosak a gesztusok, és fontosak a testkódok. Ugyanis ennél a képnél most azért kérdés, hogy ő most milyen szerepben van, hogy rúgta-e ezt a labdát, vagy éppen kivédeni akarja, merre mozog ez a labda, mert el tudom képzelni mind a két irányt, mert nem egyértelmű az utalás, legalábbis nekem nem. Ugyanakkor nem egészen a labdára néz a figuránk, ez is egy érdekes kérdést vet fel, hogy akkor ő most melyik szereplő, milyen sportot látunk, csak feltételezem, hogy focit, mert nem 100%-ig egyértelmű. Na, most ez mind-mind olyan kérdés, ami fontos. A humor kategóriába elmenne akkor, ha erősebb lenne az üzenete egy kicsit annak, hogy itt most milyen vicces helyzet történt, mert ez nekem inkább vicces. Lehet, hogy ez jellemzője ennek a sportnak, de én azért ezt nem annyira látom. Ez már a mozgásnak egy olyan fázisa, amiben már kevés a dinamika. Valószínű, hogy ő elesett, vagy túlgondolta ezt az egész mozgásfázist, és rontott valamit, miközben ott az érdekes pillanat, amikor ez megtörténik, nem utána, amikor már feleszmél, hogy hát itt hasra estem, mert annyira meg nem jellemző az arc, tehát akkor a fejjel kéne foglalkozni. Az jó, hogy rajta van a labda, azzal nincsen semmi bajom, csak valahogy most ez nekem nem olyan nagyon egyértelmű. A kompozíció jó, így 1 csillagot tudok erre adni, de az értelmezéssel van bajom. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy haladsz abban az irányban, ami a köztünk való mozgás és megmutatkozás iránya. Én egy vagány csajt ismertem meg benned, mindehhez képest meglep, hogy most valahová visszább léptünk. A keresztbe kulcsolt láb, a száj elé tartott bögre, a tekintet se ránk néz, van ebben valami riadt összehúzódzkodás, és nem tudom, hogy ez mitől van. Maga a forma, ami az asztal és a szék formája egy érdekes párhuzam, úgyhogy az nem rossz. Talán baloldalon és alul is lehetett volna még hagyni valamit ebből az egészből, legalább annyit, mint amennyi melletted van térben. A kérdés az, hogy ha ennyire szűkre vágtuk, akkor a felső régióban miért vagyunk ennyire lazák? Szóval, én most adok neked erre 1 csillagot, azzal, hogy a világítással sem vagyok nagyon kibékülve. Gondolom, ez egy vaku, és nagyon erős fénnyel nagyon kilapít, nem nagyon szépek a tónusai ettől. Nyilván nem voltam ott a helyszínen, hogy hogy lehetett volna ezt jobban, vagy másképp megoldani, azt sem tudom, hogy hogyan oldottad meg magát az expozíciót, hogyan tudtad kontrollálni, hogy ez a kép hogy készüljön el, de ez nagyjából 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez egy erős üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy picit szűkek vagyunk. A szem alatti résznél és a körömnél, vagyis a kép baloldalán és az alján kellene még nekem. Nagyon szép a szemöldök, az jól zárja mind fent, mind oldalt. Kicsit nekem túl van világítva a kép jobb oldala, abból akár utómunkával egy leheletnyit visszább lehetne venni, mert ott majdnem fehérre futunk ki. A szem alatt hiányzik nekem még, mert ott az a festéknyom nem ártana, ha meglenne, és a körmöt pedig azért mondom, mert pontosan az lenne az izgalmas, hogy az a vörös hogy tud dolgozni ezen a képen. Nem tudom, hogy ebből van-e még, vagy ez ennyire szűkre lett eleve komponálva, mert ha van még belőle, és ez utólag került vágásra, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit tágabban megnézni. Ettől függetlenül, amit mondok, az a jövőre nézvést igaz. Nagyon érzékletes a kép, azt azért nem mondom, hogy örömmel nézem, abban a tekintetben, hogy én is azok közé tartozom, akik valószínűleg nagyon nehezen tudnának a saját szemükbe nyúlkálni, de a gesztus teljesen rendben van, sőt, nagyon erős 1. lecke. Figyeljünk oda a kompozícióra! (hegyi)
értékelés:    

Majdnem tökéletesen egyetértek azzal, amit a képen látok, nagyon harsány, nagyon erős, nagyon energikus. Van ezen egy pici szürke fátyol, és ez nyilvánvalóan nem csak abból adódik, hogy milyen a megvilágítás, hiszen ezek a növények maguk sem mindig a tökéletesen legerősebb tónusban jelennek meg. Tehát, lehet, hogy ezen érdemes lenne egy kicsit módosítani kontrasztemeléssel. Ezzel azt is eléred, hogy a levélnek ezek a finom erezetei, ezek a finom kis struktúrák jobban kijönnek. És még egy dolog: van ott valami, hogy az most egy levél, vagy egy állatka, azt nem tudom, ami egy kicsit engem most zavar. És van egy függőleges oszlop, azt érdemes lett volna magával a növénnyel kitakarni. Ennyi a hozzáfűzésem, egyébként maga az ötlet jó. Úgyhogy nem tudom, hogy mennyire fellelhetőek ezek a virágok még, de ha nem nagy dolog, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy ismétlést csinálni. Érdemes akár más virággal, vagy más tárggyal megfigyelni, de a virág lenne a legjobb, hogy különböző fényviszonyok között megfogod, és forgatod a fényben, hogy az mit mutat. A nagyon lapos, szórt fény sem biztos, hogy mindig jó, mert nem adja ki a struktúrát, a nagyon kemény sem, mert az meg túl rajzosra fogja vinni az egészet, és szétkaszabolja. A kettő között van valahol az igazság. Egy kis alufóliával zseniálisan lehet dolgozni, visszatükrözni fényeket, tehát én azt kérném, hogy játssz ezzel egy kicsit, szeresd ezt a tárgyat, és játssz vele. Ezért adom vissza ismétlésre. (hegyi)