1. Önportré, önábrázolás

Az biztos, hogy sok meló volt ezzel a képpel, hogy ebből mennyi az utómunka, mennyi a valóság, azt te tudod, ami egy picit fura, az a rezzenéstelen, izomtónusában a történésnek ellentmondó arc, már szóval ha engem löttyint valaki pofán, valószínű azért akármennyire akarom, de az arcizmaim jeleznének. De nem mondom, hogy lehetetlen, csak melós. Szóval a kivitelezés szuper, gratulálok. A tartalom az, ami nekem picit kérdéses, a miért. A geg megvan, de valami a történetből nekem hiányzik. Valószínű, hogy ez ha nem ennyire szűkre van véve a képkivágás, akár még okolhatóvá tehető is lett volna, magyarán, ha a környezet valahogy utal arra, miért ért ez az inzultus, akkor maga a gesztus nem hordozna kérdőjeleket. De összességében jó, mert épp ezek a kérdések azok, amik lényegesek, a technikán túl az, hogy mi miért történik. Várom a további munkáid, főleg önportré üzemmódban. (hegyi)
értékelés:

Zoli, ez jó, még akkor is, ha nem pértem, mi van a jobb oldalon és miért, de elfogadom, legyen, kis hiba, koszosság belefér, mert a portré része a dolognak határozott és erős. Egy fényértékkel lehetne globálisan világosabb, akkor még jobb lenne a kontraszt a fény és árnyék között, mert bár ellentmondásnak tűnik, de az árnyék is akkor jó, ha marad benne elég részlet. Kérek még önportrét, hajrá. (hegyi)
értékelés:

Canon EOS-M + EF-M 15-4mm5 f/3.5-6.3 objektiv. Teljesen sotet szobaban oldalrol megvilagitva egy 25w-os 2700k szinhomersekletu izzoval. A gep allvanyon (vasalodeszka) volt es wifi segitsegevel telefonnal osszehangolva sutottem el teljesen automata uzemmodban. A kepen semmilyen utomunka nincsen, nyers kep. Masodik onarckep keszitesi kiserletem eredmenye.

Olyan jó az, amikor valaki nem pózol, adja magát, egy kis mosoly, de a tekintet az, ami a főszereplő, és persze, értem a színhőt is, hiszen elvisz a valóságtól kicsit, épp csak annyit, ami kell. Egy dolog, hogy talán ha 2 fényértékkel világosabbak vagyunk, akkor még jobban kijössz a térből. Várom a folytatást, gyere! (hegyi)
értékelés:

Ez egy kedves, szerethető kép, nem akar túl sokat variálni, de épp ebben van azt hiszem az ereje is, én vagyok, ez vagyok, sziasztok. Remélem, folytatod itt a munkát. Várom! (hegyi)
értékelés:

Nyilván az én elmebajom, de Boticelli Vénusz születése jutott eszembe elsőre amint megláttam a képed. De akár el is lehetne ezen a vonalon indulni, alkalmas vagy rá, hogy megcsináld az ikonikus nőportrékat magaddal. Persze, melós lenne, de szerintem megérné. Ez a kép nagyon behúz, pedig alig van rajta valami, vagy mondhatom úgy, hogy eszköztelen. Talán ez az erénye is. Na, Kocek, gondold végig, mi lenne, ha belefognál. Akár modern nők, akár klasszikusok tekintetében. (hegyi)
értékelés:

Értem én a geget, nem is mondom, hogy rossz, angyal és ördög, de azért a szemed helyén ami létrejött, az elég ijesztő. Persze ez lehet cél is, elfogadom. Viszont a környezet túl lett gondolva. A csótány vagy mi, meg a virág... sok. Ha kinyitod a zongora klaviatúráját, az épp elég lett volna a laptoppal együtt, nem kéne más. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem a képed őszinteségét, vállalását, ez jó, és a tónusok is jók. Amint látom, körvilágítást használtál, ez alapvetően nem rossz, mert nem okoz fura árnyékokat, de az is igaz, hogy a szemet eléggé kísértetiessé teszi. Ez ellen azzal lehet védekezni, hogy a lámpát amennyire engedi, hátrébb viszed, persze az expozíció értékeivel is ennek utána kell menni. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

A geg, az ötlet attól működik, hogy a hajad jó rajzokat hoz létre, és az ember nem lehet biztos abba, hogy most akkor szemből vagy hátulról lát téged. Nyilván önportréra mondhatni akár, hogy bátor dolog olyan képpel bemutatkozni, amin nincs rajta felismerhetően az arcod, de most ez bejött. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Egyik nap megfigyeltem, hogy mikor már közeledik a naplemente, a nap pont úgy süt be a lakás ablakán hogy a redőnyön átsütve rávetíti a redőny árnyékát a szekrény falára. Mikor én ezt észrevettem azonnal megragadtam a fényképezőm és csináltam magamról egy önportrét ezzel a nem mindennapos megvilágítással, íme az eredmény.

Áron, üdv a Téren, örülök, hogy a pályázat okán köztünk vagy, mert ez a kép egy igen jó és határozott dolog, nem csak amiatt, mert találtál egy izgalmas fényjátékot, persze ez is számít, de a tekintet, a tartás, a gesztus maga is erős, határozott, összeszedett, tudatos. Kifejezetten szeretem ezt a fajta attitűdöt. Szóval várnám a folytatást, a képeid, gyere - elnézést, hogy eddig késtem az elemzéssel. (hegyi)
értékelés:

Amit én látok a képen az az, hogy volt egy ötleted, de ennek kivitelezéséhez kellett volna több határozottság. Már ha jól értem a belógó ujjakat, töredékeket, ezek szerepét. Az nem rossz, ha a képre kerül gesztikulálás, de ahhoz azt hiszem több tér kéne, hogy ez a része is határozott legyen és ne érezzem azt, hogy most ez direkt vagy véletlen hiba. Szóval jó, várom az önképeid, ezt meg visszaadom, ismételd meg kérlek, hogy ne legyenek, ne maradjanak kétségeink. (hegyi)

A fotó egy folyóparton, a lemenő nap fényénél készült. Canon vázon egy manuális CHINON 200mm es obival(ami így 320mm) 8 as rekesszel. Nem okoz örömet magam fotózni, de ez az első lecke :-)

Van ebben valami szomorúság. Ha több teret hagysz, az jót tud tenni, a kezed, a fa szóval több kéne valamivel minden irányból talán. De a gesztus jó. Várok még első leckét, kérlek dolgozz még az önportréval. (hegyi)
értékelés:

Egyfényes pózolások a lépcsőházi ráccsal

Változatok egy témára.

Vikinek igaza van, egyértelmű, hogy az utolsó a jó, nem tudom, időrendben vagyunk-e, de ha igen, akkor a végére összeállt. Érdemes értelmezni, mit látsz, hogy dekódolod magad, csüggedés, érdektelenség, fáradtság, fájdalom, beletörődés, van itt minden, szóval a paletta széles. Ez jó, de majd ezt neked kell eldöntened, hogy melyik az, amit mesélni akarsz. Viszont azért örülök a sornak, mert nyilván ezt akkor tudja az ember tanulni, lemérni és alkalmazni, ha megcsinálja, ha megmutatja, ha kiteszi a tanulmányokat is. Az utolsó kapja a csillagot. (hegyi)
értékelés:

Erősen próbálkozom tanulni. Ezt a képet profilképnek szántam de feltöltöm első lecke gyanánt (természetesen csinálok másikat).

Szia, üdv nálunk, elnézést a késésért az elemzéssel. Határozott beköszönés ez, nyilván egy képből nem lehet biztosat mondani, de a kék, a karba font kezek, a tekintet és az, hogy ennyire filmes oldalvilágításban mutatod be magad, ez együtt markáns ember képét festi le. Tanács, hogy akkor is kell deríteni valamennyit, ha a cél ez a kontrasztos fényviszony, hogy ne bukjon be feketébe a fej, maradjon valamennyi térbeliség, mert ha ennyire sötétben hagyod magad, az nem csak a markánsságot mutathatja a nézőnek, hanem bizalmatlanságot, rejtekezést is. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Előbb kezdem a kritikával. Ha négyzetes, fenn vágható, akkor is működik az egész, sőt, még szuggesztívabb lenne talán, de ha álló, akkor az állad alatt kéne még valamennyi, hogy legalább annyira legyen úgymond nagyvonalú a térkezelés, mint fent. De ez egy igen hatásos, őszinte önkép, nem vacakolsz, adod magad, és ez nagy erő. Azt érezni, hogy akit látok, elfogadja magát, nem áll haragban magával, nincs benne semmi megjátszás. Szóval köszönet, folytasd, jó dolgot csinálsz. (hegyi)
értékelés:

Sok minden érzelem van ebben a képben, jó a virág, hogy oda tetted, ellentétpár, feszültséget hoz a képbe, és ez kell ahhoz, hogy a melankóliát erősítse, kihozza. Egy kritika, hogy a hátad mögött ennyi tér nem kell. De ennyi, a kép jó. (hegyi)
értékelés: