1. Önportré, önábrázolás

Kedvelem az önképeidet, mert van mindig bennük valami meglepetés. Ez a fal nem a barátom, vagyis inkább úgy mondom, hogy ez a fal valahogy a maga határozott kemény formáival igényelne egy konkrétabb, határozottabb jelenlétet is, ami most nem olyan erős, vagyis elnyom a fal, és nem vagy párhuzamban vele erő tekintetében. Sok mindent lehetne csinálni a fal előtt, máshogy gesztikulálni, más ruhában, aktban, de ez a zárt póz ez összeomlik a fal kaszabolása alatt. (hegyi)

Csaba, az van, hogy ezek azok a képek, amik a hetvenes évek reklámjainak humorára emlékeztetnek, de igazán nem jutok közelebb általa hozzád. Nyilván az ember akkor idétlenkedik, ha zavarban van, ha a viccel akarja elütni a komoly kérdéseket, mert tart tőle, hogy mi lesz, ha elkezd komolyan válaszolni. Itt nincs okod félni, nem kell takarni magad. Ez a bandzsítás számomra túl idétlen, egy dolog menti a képet, az akaratlan szociója, az ajtókkal, folyosóval. Szóval értem én, de kérek egy önportré ismétlést. Nem vagyok savanyújóska, félre ne értsd, de a kép ezt a fajta primer ügyet ledobja magáról. (hegyi)

Jól érezted, ez inkább az első leckét teljesíti, arra viszont izgalmas megoldás. És retro is. Mert hogy most nézem az Alfa holdbázis című sorozatot, ott vannak ilyen képi megoldások arra, amikor egy-egy idegen létforma hirtelen megjelenik a bázison, persze mindig fenyegetően és persze Martin Landau mindig valahogy megoldja a bajt, szóval tetszik a kreativitás abban, hogy egy eszközt, mint ez a lámpa, hogyan használsz másra, alkotásra. (hegyi)

Üdvözöllek a közösségünkben, jó kezdés, határozott elképzeléssel, technikailag van mit finomítani, de ez nem baj. Azzal kezdem, hogy picit lefelé hord a kép, azaz lenn kevesebb van, mint kéne, fenn több az üres hely, a modell mozdítható lenne feljebb. Jót is tenne, hogy a test határozottabb tömeget képviseljen arányaiban a képmezőhöz képest. Stabilabb lenne. Ha ez RAW, akkor a konverziónál érdemes figyelni arra, hogy mit mutat a tónusgörbe, hogy ne legyenek teljesen kiégett foltok, mert azok kimeszelődésnek hatnak, elviszik a figyelmet, uralják a képet. Az a rész szép, és erre kell törekedni tónusrendben, ami a fejen megjelenik. Ott vannak mély tónusok éppúgy, mint csúcsfények, de a fény rajzolata azért tud érvényesülni, mert nem fut bele szélsőséges értékekbe, így hagyja a fej formáit érvényesülni. A vállnál és fülnél ez nem igaz, átveszi az uralmat a fényjáték, szétkaszabolja a testet. Ez utómunkában úgymond a laborban megoldható feladat, maszkolással szelektíven a váll része visszább vehető, és ha nincs kiégés, akkor nem ragadja ez el a figyelmet. A másik fontosabb kérdés, ami már nem utómunkázható, hogy mindamellett, hogy értem a sötétből felbukkanó fejet, de ritka az az eset, amikor ez működik úgy, hogy a sötétben lévő arcfél tök feketébe bukjon. Ugyanis ahogy a káoszt nem ábrázoljuk káosszal, úgy a sötét érzelmeket, a titkot se ábrázoljuk a tök feketével. Kell valamennyi forma oda is, oké, nem kell mindennek meglennie, de valami jó, ha akár csak kontúrként megmarad. Ez derítéssel, vagy visszatükröző felülettel is megoldható, nem kell plusz lámpa, ha nincs. Összefoglalva erős kezdés, biztató, hajrá, kapcsolj rá! Várom a képeid! (hegyi)

Hát, ez még mindig inkább az első lecke, arc nélküli kép, a tükröződés ötlete jó, és ad is az egésznek egy robotszerű élményt, de meg kell mondjam, hogy a kikockázás így most nekem annyira nem jött be. Jók a lépések, ahogy egyre beljebb haladsz a Látszótér közösségében, emelni lehet a tempón, itt javarészt senki se harap (nagyot), szóval hajrá, várnám a folytatást, ha lehet, akkor egy kettes leckés önportréval. (hegyi)

Namost, az van Viki, hogy ezt az amúgy biztos meleg és biztos szépnek mondható pulóvert hagyni kéne a francba. Vagy csináld meg aktban, vagy keress valami rongyos melltartót, tehát vagy vidd el a lírába és onnan hozd vissza a tollal, vagy vidd el kőkemény punkba, amit aztán a statikus jógapóz akár visszahoz, a kulcs megint azt mondom, nem az, ahogy a kép készül, szakmailag jó lenne a kép. Az a probléma, hogy ha belül nincs átélve, akkor ez csak egy póz másolása valamibe, egy új környezetbe, de a miértre nem ad választ. Vagy az van, hogy megcsinálsz mások képeiből ami tetszik magaddal, érdekes és izgalmas, nem véletlen, hogy lett ilyen leckénk és én örülnék, ha elkezdenétek - avagy csináld úgy, hogy az te legyél, legyen akkor csak egy ihletadó a kiindulási kép. De told bele magad. (hegyi)