10. Házi kedvenc

bizonyíték a szomszéd cica létezésére

Történetmesélős cím, történetmesélős kép, áldokumentarista megközelítés. Ha jól látom, itt van egy ágyrész, talán az esti lefekvéskor szétdobált ruhákkal, melltartóval, egyéb fehérneműkkel, valami drót is keresztülfut, látom az alkotó harisnyás lábát is, és látjuk a cicát. A cica nagyon szuggeszív, tényleg őrületesen kommunikál velünk, figyel ide, hogy most mi történt, előbújt a kis rejtekéből. Még egy porszívó-fejet is látok, itt lesz takarítás is, nem kell félni, most kicsit úgy látszik, hogy ez elhalasztódott. A kompozícióval nincsen túl nagy bajom, jó ez a művészi rendetlenség, de ez is egy kicsit szerkeszthető. Nem biztos, hogy minden tárgy a helyén van. Azt a fehér melltartót én biztos, hogy kihagytam volna (az is lehet, hogy az valamilyen úszósapka). A másik az, hogy értem, hogy itt most valami nyomozás folyt, és hirtelen tárgyi bizonyítékokat kellett keresni, és mint ilyen, nem minden állt rendelkezésre ahhoz, hogy korrekt expozíció történjen, de sajnálom én ezt a bemozdulást. Azért, mert nem lenne ezzel túl nagy baj, lehet bemozdult képeket csinálni, de akkor a kompozíciónak kell erősnek lenni, vagy a színeknek, a formáknak és a kompozíciónak együttesen, ahhoz, hogy fölülírja azt, hogy egyébként bemozdult ez az egész. Itt most a szegény kis macskának a hátán kellene elvinnie az egész balhét, mint talált kép tökéletes. Ha még ez a cica megmarad, és barátságba tudtok keveredni, akkor érdemes lenne vele még dolgozni. Nem tudom, persze, hogy Andor hogy viszonyul ehhez. (hegyi)
értékelés:

Orchidea

Lomóval készült.

Lomóval készült, kapjuk a leiratot. Majd egyszer valaki nekem is megmutatja ezt a lomót, mert nagyon be vannak indulva rá az emberek. Itt kérnék egy kicsi segítséget. Azt látom, hogy az első képen van egy kis állatka, amely próbálna velünk kommunikálni, a második képen pedig látom, hogy az egy virág, de nem tudom, hogy ott most mi történt, hogy megette az állatka a virágot, vagy fordítva, vagy most mi van. Nekem ez a kép most kicsit idegen nyelvül van leírva, biztos értelmezhető, csak nekem nem sikerült. Viktória, segítséget kérek, addig nem tudok továbbmenni ebben az elemzésben. (hegyi)

BandiTA

BandiTA a macskám, tegnap éjjel (is) itt aludt mellettem a kanapén, amíg neteztem, és "megihletett".

András, ez egy teljesen rendben lévő kép - lenne. Volt szerencsém Banditát megismerni, Ő tényleg egy nagy show-man. Azzal nem nagyon értek egyet, hogy itt ennyire keményre lett hozva ez az egész. Ha volna türelmem, akkor meg tudnám számolni a szőrszálakat a macskán. Soha nem látjuk így a macskát. Ez a valóságtól való elrugaszkodásnak az a formája, ami ellentmond azzal a személyes üzenettel, hogy van egy macskám, és figyelem, hogy hogyan fekszik az ágyon. Itt ténylegesen arról van szó, hogy föl mered-e vállalni, hogy van egy macskád, vagy nem. Ez tudom, hogy furcsán hangzik, mert persze, hogy föl, de ez mégiscsak olyan, mintha a Macskás Férfi című titulust nem mernéd elfogadni érzelmileg. Tessék közel menni a macskához, tudom, hogy szereted, de azt is tudom, hogy milyen viszonyban vagytok, vagy milyen viszonyt mutatsz kifelé. Az jön le a képből, hogy nem vagy hajlandó érzelmileg azonosulni azzal, ahogy ez a macska szép, aranyos, kedves is tud lenni, miközben a beállítás erről beszél. Ez a kép így nem Bandita, ezzel a bindzsizéssel elvetted az összes kedvességét az ügynek. Olyan, mintha egy boncolás előtti rendőrségi fotót kapnánk, hogy így találtuk az utcán ezt a tetemet. Külön találtuk a kis pracliját, de azt is odaraktuk, hogy a leltárból nehogy hiányozzon. Ismétlést kérek. (hegyi)

Kalitkánk

Az énekesmadarak etetése a család minden tagja számára örömöt hoz. Ezt a tengelicét még tavaly sikerült lefotóznom.

Én abszolút egyetértek ezzel az iránnyal, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy van olyan helyzet az ember életében, hogy szeretne házi kedvencet otthon, mondjuk egy cicát, egy kutyust, de vagy a család helyzete, vagy a lakás mérete nem teszi ezt lehetővé, vagy az életritmus olyan, hogy nem biztos, hogy eleget tudnának foglalkozni azzal a kis állattal. Azt én nagyon helyes dolognak tartom, hogy ilyenkor az ember számol a lehetőségeivel, és olyan döntést hoz, ami hosszútávon vállalható. Az énekes madarak etetése egy nagyon fontos ügy. Ennek célszerű utánanézni, hogy mivel, miként és hogyan lehet ezt megoldani, de mindenképpen azért is fontos, mert sok más egyéb területen pusztítjuk a környezetünket ahhoz, hogy amennyit lehet, az ember visszaadjon. Ez nem egy olyan nagy beruházás, hogy vesz az ember egy ilyen kis madáretetőt, és néhány magot oda beszór. Ebben lehet gyönyörködni, és izgalmas is az, hogy vajon mikor jelenik meg az első vendég a terített asztalnál. Nálunk ez azért nehezebben kivitelezhető, mert a macskáink a kertbe is kijárnak. Az ő leleményességük találkozik a madarakkal, akik ilyen téli időben nem nagyon óvatosak, mert ki vannak szegények éhezve, és ebből balesetek is tudnak származni, ezért mi ezzel a metódussal csínján bánunk. Ami a képet illeti: én azt is abszolút elfogadom, hogy ez egy ilyen lágy, semmibe vesző körvonalakkal rendelkező képi megoldás. Azért, mert valószínűsítem, hogy ez egy ablakon keresztül készült felvétel, és ez tud okozni módosulásokat a képen és el tudom fogadni, hogy ha egyszer már bejött egy ilyen kis madárka az etetőbe, akkor örülök neki, hogy eszik, nem kötelezően akarom én a fotós masinámmal megzavarni, hogy aztán elrepüljön, és megint egy hétig kelljen várni, amíg be mer oda repülni. Ezt a vonalat ezért tudom elfogadni, a képnek jót is tesz az, hogy egy ilyen lágyított helyzetet kapunk, nem a madár faroktollait akarjuk megszámolni, nem leltárt akarunk készíteni, hanem egy érzelmi helyzetet megmutatni. A valós formák, azok a belógó faágdarabok, vagy a korlát, a fa szerkezetnek az illesztési pontjai túl nyersek lennének egyébként. Ez a kékes-rózsaszínes árnyalat abszolút nőcis ügy, puha, és tökéletesen jól áll ennek a képnek. Én ezzel abszolút egyetértek, a megfigyelés is jó, a kompozícióval is nagyjából egyet tudok érteni. Megadom a három csillagot, mert a szellemiségével tökéletesen egyetértek, és jónak tartom azt a technikai ötletet, amit itt Judit alkalmaz. (hegyi)
értékelés:

Kutyatwitter

Egyszer régen olvastam valahol egy cikket arról, hogy a háznál tartott kutyáknál mit jelent az, amikor kimehetnek a kerítésen kívülre, és ott boldogan végigszaglásznak mindent. Újságot, vagy méginkább rövid híreket, állapotjelentéseket, odavakkantásokat olvasnak, és írnak ők is oda az előző után. Mintha twittereznének. Alexem itt éppen a mezőn olvassa a rövidhíreket. :-)
*(Twitter: internetes üzenőfal, ahová rövid, 2-3 soros szövegeket írnak ki)

Nóra, ez nekem zseniális. Megint valami olyat sikerült előhúzni a kalapból, amire nem volt eddig felkészítve a társaság. Én találkoztam ezzel a kutyával, én nem tudnám őt ilyen jól fotózni, legfőképp azért, mert ez a kutya nem egy lassú darab. Ez a kép megmutatja azt is, hogy a gazda és a kutya között milyen mély a kapcsolat, ugyanis ahhoz, hogy elkészüljön ez a kép, itt bizalom is kell, főképp a kutya részéről, hogy ő hagyja ezt megörökíteni. Akármennyire gyorsak vagyunk, de azt a pillanatot megtalálni, hogy még kompozícióban is rendben legyen, ami nem egy szokványos kompozíció, hanem egy erősen dekomponált kép, nagyon dinamikus, feszültséggel teli. Ennek nagyon örülök, mert Nóra ezzel eléri azt, hogy azt a fajta cukormázat, amit ugye a Dalmata képvisel, 101 kiskutya, minden szív megdobban, visszatérünk a gyerekkorba, és folyik a nyálunk, sikeresen le tudta szedni. Erre a cukormázra még rájátszik a világítás is, az ilyen ilyen amerikai álom szintű világítási helyzet, ez abszolút nem egy itt megszokott képi világ. Mintha nem is Magyarországon készült volna, miközben ennek a kettőnek az eredője egy borzalmas giccs lett volna, és Nóra azzal, hogy sikerült neki ezt a gesztust megfigyelni, amikor a kutya a twitter üzeneteket olvasgatja, ez a szaglászós helyzet is fontos. Az is fontos, hogy Nóra nem sokat lacafacázott, lerakta nekünk ide a kép jobb alsó sarkába. A mozgás iránya az átlag felhasználónak balról jobbra történik, balról jobbra olvasunk. Ebből kifolyólag azt várjuk, hogy a jövő ott van a jobb oldalon. Ez a kutya elment annak a határáig, várnánk azt, hogy merre fog ő elmozdulni. Nagyjából logikusan jobb irányba, de ott már nincs tovább út, nincs tovább kép. Várjuk azt a feszültséget, hogy most mi fog történni. Visszafordul? Másik irányba megy? Átszakítja ezt a gátat? Szóval nagyon izgalmas ez a dolog. (hegyi)
értékelés:

Anonimusz

Az utcáról került hozzánk. Ő választott ki bennünket. Tüneményes, izgága, titokzatos.

Nehéz helyzetben vagyok általában akkor, amikor házi kedvences képeket látok, sok esetben előfordul, hogy olyan beállításokat kapunk, amik nem a kis állatnak a személyiségéről, jellemvonásairól szólnak, hanem arról, hogy a jelenlétüket rögzítjük. Azt, hogy van cicám, van kutyám, nézd, ilyen. És ebben nem biztos, hogy mindig sikerül eltalálni azt a pontot, aminél a nézőt be tudjuk abba a helyzetbe vonni, hogy milyen is együtt élni egy ilyen kis állattal. Én ezt a képet azért kedvelem, mert egy nagyon személyes kontaktus eredménye. Aki ismeri ezeket a kis állatokat, az tudja pontosan, hogy ambivalens a viszonyuk a fényképezőgéphez, kamerához. Nem könnyen vehetők ők rá arra, hogy egy ilyen közeli portréban részt vegyenek. Ez egy nagyon személyes kép, én nagyon szeretem. Látom, hogy itt is történt valami beavatkozás azért a kép szélénél, tehát erősen vignettálva van körben a fotó. Összehúzza ez a kompozíciót, de tulajdonképpen erre nem biztos, hogy szükség van. Fölmerülhet kérdésként a kép kivágása. Én ezt egy érvényes verziónak tartom, nem kötelezően kell mindig minden alkatrésznek meglenni. Ha már eleve azt a döntést meghoztuk, hogy nem egy teljes arcot mutatunk meg, akkor az, hogy a fülébe belevágtunk, engem annyira nem zavar, mivel az arcnak a másik fele sötétben van tartva. Köszönöm ezt a képet. Azért adok erre kettő csillagot, mert én azt szeretném, ha ezek a mechanikai beavatkozások, ezek a vignettálásos ügyek kevésbé lennének jelen. Ezeknek is megvan a létjogosultsága, de ha túl sokat használjuk, ha túl sokszor kerül elő, akkor modorossá válik, és ez egy tendencia kezd lenni, hogy körbesötétítjük a képet, mint egy kulcslyukon leskelődés. Jó, csakhogy ez ellentmond annak, amit a képen látunk. Ennek a képnek akkor van ereje, ha azt a személyes kapcsolatot erősíti, ami a kismacska és az alkotó között létrejön azáltal, hogy a cicus ide szinte beleszagol az objektívbe. Ezt gyengíti a körbemaszkolás, mert az egy kulcslyukon-leskelődés hatást ér el, azon keresztül pedig nem szagolunk. (hegyi)
értékelés:

Utcai kedvenc

Nagyon jó az alap, ahonnan elindul Ágnes, és én nagyon örülök, hogy végre elkezd fekete-fehérrel foglalkozni. Kicsit szürke, fád ez az egész, de a helyzet is az. Ezt el tudom fogadni. Nagyon jók a macskák, csak tessék már leguggolni ahhoz a macskához, mert innen föntről ez a kompozíció nem jó. Most nem lehet tudni, hogy miről beszélsz, ez olyan véletlenszerű, nincs fókusz. Rajta vannak a macskák is, a kutyák is, a ház is, minden egyformán éles, nem igazán a macskákra fókuszálunk, mert erről elviszi a fejünket fölfelé a beállítás. Nézünk fölfelé, és mindig egy kicsit lefelé pillogunk, hogy ott van-e az a három cica még mindig. Ott vannak ők, csak miközben számodra is ők lennének a lényegesek, mégsem erre fókuszáltunk. Most már ezen a képen másképp nem lehet segíteni, mint úgy, hogy a ház tőlünk távolabb lévő sarkánál hozunk egy vágást, és akkor valamennyit javulna a kompozíció. De az igazi megoldás az lett volna, ha leguggolsz. Az irány miatt, és amiatt, hogy elkezdtél ezzel foglalkozni, bátorításképp a kettő csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Malvinka

Malvinka sokáig városunk gyermekprogramjainak központi figurája volt. Most megérdemelt "nyugdíját" tölti.

Malvinka a maga módján egészen zseniális képet tud mutatni. Ez nekem olyan, mintha a Muppets show-ból lenne egy idézet, hogy a pénztáros helyett beül a patkány a pénztár mögé, és ő kasszírozza el a pénzeket, avagy a mozijegy árusító kisegér. Sokmindenre lehet asszociálni, és ez nem is baj. Ha ennél egy kicsit tágabbra komponálsz, akkor van lehetőséged korrigálni az esetleges problémákat, nevezetesen azt, hogy ez a kép is dől bal felé. Nem tesz ezeknek a képeknek ez jót. Magával a képpel egyet tudok érteni, tényleg egészen őrületes. De ha ez a kis műanyag kalicka, amiben ez a kis állat tölti az idejét, föl van készítve a fotózásra, vagyis a lábnyomai, és egyebek le vannak tisztítva, és a háttérrel is egy kicsit törődünk, netán oda berakunk valami híres embernek a fotójának egy darabot, kivágva az újságból, vagyis ha létrehozunk egy olyan helyetet, ami ténylegesen emlékeztethet egy mozi-pénztárra, akkor ez az irány akár reklámfotónak is elmehetne. Ezt azért mondom, mert érdemes az ilyen megfigyeléseket elraktározni. Házi kedvencnek is el tudom fogadni, persze nem lehet mindig mindent egyszerre ábrázolni, nem egy anatomiai, bonctani metszet a feladat, én most nem kérem számon, hogy hol van a szeme ennek a kis állatkának, ezt így, ahogy van, el tudom fogadni. Kettő csillagot tudok adni, azért mert egy picit nem ártott volna tágabbra venni a képet, és belegondolni abba, hogy ez a játék még mi másra is jó. (hegyi)
értékelés:

Pihenő

A kép végre egy olyan házi kedvenc kép, ami nem csak arról szól, hogy ábrázolunk egy kutyát, egy macskát, egy hörcsögöt, valami kis édi-bédi cselekvés közben, hanem próbáljuk annak az állatnak a jellemét, személyiségét is megfogni. Ez az én cicám, Cili, ezért én őt ismerem, azt is, hogy miképpen tudja nehezékelni magát, ha belefészkeli magát egy ilyen kerti székbe, és onnan ő nem ereszt. Sőt, azt is látom, hogy az ő célja itt most átmenetileg teljesül csak, ő valószínű arra a székre pályázott amin Ágnes ült. Cilike ilyen, a figyelem ott van a tekintetében, úgy csinál, mintha ő most itt napozna, miközben Ágnes fölemeli a fenekét a székről, és odébb megy, kellő távolságra, Cilike már át is fog ugrani Ágnes székébe. Önmagában, ha csak a macska és a székek lennének a képen, az is rendben volna. Én jónak tartom azt, hogy ide került ez a könyv. Azért, mert egy kicsit kibillenti ezt a kompozíciót. Még lehet, hogy határozottabb vágást lehetett volna eszközölni a képnek a jobb oldalán, onnan még egy ujjnyit le lehetne csippenteni, hogy ez a fajta kompozíciós feszesség mégjobban szembeötlő legyen. De én ezt egy jó ötletnek tartom, és ha Cilike a szélszemély, márpedig a lecke erről szól, akkor ez egy három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

Ismerkedés

Szinte mindennel egyetértek a képen, talán annyi, hogy én még egy kicsit vágtam volna a kép bal oldalából, hogy még feszesebb legyen ez a kompozíció. De tetszik, jó geg. Ismerem ezt a kutyát, tényleg valamit ő ott figyel, abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy a csigucit, de valamit néz, és jó ez a megfigyelés. (hegyi)
értékelés:

Fellépés előtt

Hát, hallod, Gime, ezt nekem jó sokáig kellett néznem, hogy hol is van ebben a házi kedvenc. Hogy az oszlop az, az erősítő, vagy a bácsi, aztán láttam, hogy ott van egy kutyus. Én nem tudom, hogy ő pénzért zenélős bácsi-e, vagy csak a saját kedvtelésére állt ide ehhez az oszlophoz, de lehet, hogy ha ennek a bácsinak adsz egy pár forintot, akkor közelebb enged magához. Értem én, hogy neked az is megtetszett, hogy ennél az oszlopnál van ő ledekkolva, de ez szerintem nem olyan nagy dolog. Ráadásul fölül egy pici vágás még beleférne, viszont most az a helyzet, amit ő létrehoz a kutyával és ezzel az erősítővel, az csak egy díszítő jelleget ölt csak. Ezt is el tudom fogadni, de akkor azt mondom, hogy a képnek az aljából és a tetejéből is vágni kell, és akkor ténylegesen a kompozíciót feszesebbre hozva, ezt a lámpát kell beállítani. A kép jobb oldalából is vágunk, a bal oldala marad ott, ahol most van, aljából, tetejéből, jobb oldalból vágni, és ezáltal létrehozni egy feszesebb kompozíciót. Akkor nem kritizálom magát a döntést. Hogy ez 6-os lecke, Házi kedvenc, ahhoz viszont tényleg azt mondom, hogy ez most nem érte el nálam ezt a hatást. Lehet, hogy ha méteresbe ki van nagyítva, akkor ezt jobban tudom szemlélni, de ebben a méretben ebben a beállításban ez nem az a hatás, amit lehet, hogy te szerettél volna nekem mutatni. (hegyi)
értékelés:

Házi kedvenc

De nem az enyémek. Amúgy szeretem a kutyákat.

Valami mezőszélen, vagy faluszélen lehet ez a kis ösvény, ahol ez a három utcakutya, vagy félvad eb ugat. Szinte hallom ahogy csaholnak a fotográfus felé. Maga a pillanat rögzítése tökéletes, mert ezt az élményt teljesen át tudja adni. Én magam ilyet akkor éltem át, amikor bicikliztem és mindig mögém szegődtek kutyák, és tekerni kellett elég rendesen, hogy le lehessen őket hagyni. Nem voltam tőlük nagyon boldog, bár ez abból is adódik, hogy én magam a kutyákkal ambivalens kapcsolatban vagyok. Egészen addig nincs velük bajom, amíg nem lesznek nagyon zajosak és aggresszívak. Tehát még egyszer mondom, hogy a hangulat az jól átjön, de a kompozícióval nem tudok mit kezdeni. Ez most attól, ahogy a három kutya elhelyezkedik a képen nem kerül egyensúlyba. Valami nekem a képről még hiányzik, ahhoz, hogy ez a kompozíció nyugvópontra tudjon kerülni. Azért volna ez jó, mert az adná meg a kontrasztját annak amiről a kép mozgalmassága, és maga a beállítás, a kutyák helyzete és funkciója beszél. Ez most így, ebben a formában, ezzel a nem teljesen befejezett és rendezett kompozícióval nekem nem adja azt az élményt amit egy tudatosan komponált fotográfiától várnék. Ráadásul, legalábbis ahogy én látom, nem csak bemozdulás van a képen, hanem életlenség is. Tehát nem csak a kutyák mozdultak be, hanem valószínűleg a fényképező eszköz is. Szóval én most ezt visszaadnám ismétlésre, mert azt érzem, hogy mi a köze Tamásnak ehhez a képhez, és ez jó, de ennél azért tovább kéne jutni, ráadásul nem árt, hogy ha a nézőt nem hozzuk zavarba azzal, hogy életlen a kép, mert ennél a témánál ez nem indokolt. (hegyi)

kíváncsiság (mely megölheti a macskát)

Nagyon szeretem ezt a képet, ezt a kis sunkófejű macskát, aki szemmel láthatóan valami utcai macska, a kis koszos, szötymös fejével, meg a göthös kis testével. És a gesztus is abszolút nem a házi, jól tartott macska gesztusa, hanem ez az utca-kölyök macska, aki minden egyes rezdülésre oda kell, hogy figyeljen, mert a túlélésért küzd. Ráadásul ezt erősíti a kerítés és az autó, tehát az a harc, amit ezek a kisállatok folytatnak a túlélésért ezen a képen nagyon is jól látszik. Egy picit sajnálom a fülét, hogy levágódott, dehát istenem, itt egy aktív helyzetet látunk, valószínű, hogy ez a cica nem egy kitömött példány, ebből kifolyólag neki dolga volt, és nem Gimével akart foglalkozni naphosszat. Beleszagolt az ő kis kamerájába, aztán ment tovább a dolgára, vagy az is lehet, hogy esetleg meg is támadta Gimét, ezt nem tudom, de nagyon kedvelem ezt a képet. Abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez a Házi kedvenc leckére jó, hogy ezt a leckét valósítja meg, dehát elfogadom. (hegyi)
értékelés:

Kócos

Fajtáját tekintve angóra tengerimalac.

Egy nagyon aranyos képet kapunk, ez tényleg egy szenzációs kis modell. Én mondjuk nem annyira ismerem ezeket a kis rágcsálókat, nem tudom megmondani, hogy ez egy hörcsög, tengerimalac, vagy micsoda, de tényleg zseniális. Olyan mint egy rocksztár. Egyetlen egy kis apró megjegyzés csak: egyrészt fölül picit talán több rész kellene, de nem sokkal több, csak egy fél centi, másrészt ott a szeménél keresztül megy ez a szőr. Én annyira nem értek ezekhez az állatokhoz, nem tudom, hogy ez mennyire kiküszöbölhető, hogy simogatásra hogyan reagál, hogy lehetne kisimogatni ezt esetleg, mennyire hagyja, hogy az ember játszon vele, és harap vagy nem harap, szóval innen most képernyő mögül könnyen vagyok okos, de azt onnan nem ártana valahogy kivenni, vagy pedig azt mondom, hogy tessék nekiállni és kiretusálni. Ezt nem csak a fotosoppal tudnánk megtenni, tehát a retusálás egy olyan eszköz, ami rendelkezésünkre állt az analóg technikáknál is, tehát nyugodtan meg lehet fogni azt a kis ecsetet, és kipingálni. Időt rabló munka, de megéri, mert most a szeme így kettévágódik, hasonlatosan az Andalúziai kutya című filmben Bunuel-nél, úgyhogy ez picit ott nekem zavaró, de ennyi. A három csillag az megvan, és nagyon örülök, mert ez egy nagyon jó megoldása ennek a leckének, nagyon aranyos kis állatot kaptunk. Ez a közeli felvétel ebből sokat elárul, hogy milyen kapcsolat van az alkotó és a kis állatka között. Ez egy nagyon bizalmi helyzetnek tűnik nekem, úgyhogy nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Macska-póz

Van négy cicánk, ezt már szerintem majdnem mindenki tudja, ezért engem könnyen le lehet venni a lábamról a macskafotókkal. Én nagyon kedvelem ezt a képet, és én azt pontosan tudom, hogy a cicákat nagyon nehéz úgy lefényképezni, hogy minden alkatrészük meglegyen, és valamilyen jellegzetes macska-beállítást kapjunk. Itt ez majdnem sikerült is, és azért mondtam hogy tudom hogy ez mennyire nehéz, mert ahogy mi osonunk, ők ezt vehetik támadásnak is, utána befeszülnek, elfutnak, megijednek, tehát nem egy egyszerű helyzet a macskákkal való fotográfusi munka. Ami ebben most nyilván nehezen megoldható, az az, hogy a növényzet egy picit zavaró. Ha bujább növényzet lenne, és abból csak itt-ott feltűnne a macska, az is egy vállalható helyzet lenne, vagy hát hogy ha a macskára koncentrálhatnánk, anélkül, hogy ez az orgonahajtás, meg a kis gazok takarnának, az is megint jól lenne. Nekem nagyon tetszik az a drótháló-megoldás, amit itt látunk, dehát azért itt zavaró momentumok vannak a kép jobb oldalát illetően. Ezért kettő csillagot tudok rá adni, és azt mondom, hogy ha Esztert érdeklik a macskák, akkor ki lehet nevezni egy ilyen cicát, akit úgymond nyomon követek, és megpróbálni megtalálni azt a megoldást, ami jellemző ezekre az állatokra. (hegyi)
értékelés: