10. Házi kedvenc

Csigusz

Bara tud jobbat, tud pontosabbat, tud sokkal erőteljesebb és drámaibb történetet. Bara képes arra, hogy a képnek a Csigusz címet adja, amely egyértelműen egy nagyon személyes kapcsolatot is jelent az éti csiga és az alkotó között, akkor képes legyen ezt a világot, a „Bara-világot”, Bara létezését belefoglalni ebbe. Megint azt mondom: kezek, test, láb és bármi, nem az én dolgom kódokat mondani. Ugyanakkor, ha nem Bara képét látnánk itt, hanem egyszerűen a 6-os lecke: házi kedvenc feladatkörre érkezne ide alkotásként ez a munka, akkor azt mondanám, hogy egy nagyon szép makro-felvétel és nagyon jó megfigyelés, nagyon ügyes az alkotó, hogy élességet tudott állítani a kis csigának a felületeire. Pusztán azért adott egy disznót a képre, mert abban hiszek, hogy azokat Bara meghallgatja, amiket próbálok neki itt üzenni, és esetlegesen pont ő miatta, talán elkezd még ezekkel a feladatokkal foglalkozni egy kicsit. Mondom érhetőbben, hogy természetesen ezek a képek jók. Ezek a képek tulajdonképpen bármilyen biennálén vagy bármilyen fesztiválon megállnák a helyüket. De úgy sejtem, hogy talán azért folytatjuk itt mindannyian a képeink közös megnézését, beleértve engem is, az én próbálkozásaimat is, hogy tanuljunk egymástól és keressük magunkhoz az utat. Ezért mondom azt, hogy egy disznó, mert tudom azt, hogy Bara ahogyan megvalósította anno sok-sok képpel ezelőtt azt a szobabelső vagy fürdőszobai képet, ahol padló közelben voltunk, és ahogy azt tele tudta egy személyes töltéssel építeni, ez ugyanúgy érvényes lehet egy házi kedvenc házi feladatnál is, hogy megismételhetetlenül és csak a Barára érvényes legyen az a kép, és ne egy tökéletes és jó feladat, amit megoldottunk ötösre. Feladatmegoldás szempontjából ez a kép ötös csak az is egy fontos mérce lenne itt az Estiskolán, hogy valahol mindenütt ott legyen a kézjegyünk, ezért egy disznó. Nagyon várom, ha a Csiga az ott van, mint házi kedvenc, akkor dolgozz még vele egy picit tovább. (szőke)
értékelés:

Sophie

Sophie az új családtag. Nem áll meg egy perce sem, még álmában is rohangál!

Én nem értek a fényképezéshez technikailag ilyen értelemben, de azt látom, hogy olyan szinten tű éles Sophie tekintete, a körülötte lévő bokrocskák és minden, ami tényleg azt erősíti, hogy Sophie szaladása ellenére az örökkévalóságnak kimerevített állapotában van itt jelen. Nem vagyok benne biztos, hogyha ez egy külön technikai segédeszközzel készült, hogy ez Sophie vibrációját, azt a játékosságot, mert egy csodálatos kiskutya, tényleg szalad, figyel, hogy azt elősegítené. Lehet, hogy időnként hagyni kéne esendőbbnek lenni a képi felületeket, de egy jó szándékú képnek gondolom és a két disznó véleményem szerint megvan. (szőke)
értékelés:

Kutya

Igen, Bara járja az utcákat, keresi a látványt, keresi a tereket. A fényviszonyokban nagyon sok érdekesség található ezen a képen. Például ezek a korlátok, aminek szinte ugyanott vannak az árnyékai, vagy ez a furcsa, festett terelőbeton, és tulajdonképpen az út íve, amin tényleg a kutyus és a gazdája elhaladnak. Ugyanakkor most én úgy érzem, hogy úgy dekomponált a kép, hogy nem húzza semmi össze ezt egy közös kohézióvá. Az a bizonyos 6-os lecke házi kedvenc kategóriájában tehát nem kap egy olyan súlypontot itt ez az egész árnyékos, sziluettes, gazdi és a kutyája helyzet, amitől egyrészt a 6-os leckére ezt el tudnám fogadni, másrészt úgy érzem, hogy egy kicsit ez a kép olyan, mintha csak el lett volna kattintva. Én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Folti

Abban egész biztos vagyok, hogy ezek a fajta munkák tényleg akkor eredményesek, hogyha az állat tulajdonosa, tehát gazdája és az állat között hosszú és szoros kapcsolat van. Én úgy gondolom, hogy miközben itt egy cica portrét kellene elemezni, valójában ez a kép átlép ezen a kategórián és asszociációkkal, véleményekkel abszolút emberként kezeli a háziállatot. Portrészerkezetű az egész kép, szemmagasságban vagyunk a kamerával, a kisállat szemmagasságában, tehát ő nem alattvalónak, hanem társnak van kezelve. És azt gondolom, hogy a portré fényképezés nagy történelmében, ha elhelyeznénk ezt a képet tulajdonképpen annyit mondanánk, hogy igen, valahol gróf Sattarattaratta Friedrichet látjuk ezen a képen, csak őneki egy kicsit másmilyen a füle, kicsit másmilyen a prémgallérja, de ő valójában egy ember. Tehát én ezt egy jó megközelítésnek gondolom, és ez a cica kép ez átlép azon, hogy egyszerűen csak egy állatportrét látunk. Valójában egy mai társ fényképe az, amit a Gabriella itt elkészített. Ami azt is jelenti, hogy a 6-os lecke házi kedvenc kategóriáját átminősítette, tehát megvan a három disznó. Azt is tudni kell, hogy nem olyan egyszerű instruálni egy ilyen modellt, fel lehetne róni hibaként, hogy a fénycsík nem tökéletesen jó helyen van, hiszen a lényeg a szereplő szeme és itt most ez a fény inkább a nyaki részen koncentrálódik, de a portré műfajába belefér néha az ilyen pontatlanság, mert a pillanat nem mindig megismételhető. (szőke)
értékelés:

Andor
Andor figyelj csak! És Andor figyel.

Egy barna tónusban tartott, felső gépállásból készített házi kedvenc-képet látunk. Attól, hogy nem vakut használ az alkotó, ettől a talán ablakon beérkező fénnyel a szobában egy szőnyeg háttérrel van az egésznek egy emlékkép-jellege. Olyasmi, mint régen a nyakláncokon lévő kis ékszerek, amelyeknek kinyithattuk az ablakát, fedőlapját, és ha belenéztünk, akkor valakinek a szerette, számára fontos személynek a kis fényképe tekintett ott ránk ebből a titkos kis dobozból. Valami hasonlót lehet érezni itt is, nyilván abból fakadóan is, hogy ez egy rövidüléses kép, és hogy a kutyusnak tulajdonképpen csak részeit, a szemet, a fül egy részét látjuk. Én úgy gondolom, hogy erre a házi feladatra ez egy jól elkészített kis kép, bár hozzátenném, hogy ha Viktória régebbi munkáit is megnézzük, látjuk azt, hogy ő nagyon is tud trükközni, játszani, és ő játékos alkotó. Mivel itt a lábjegyzetből is lehet arra következtetni, hogy nagyon közeli kapcsolat van a háziállattal, jó lett volna, hogyha valamilyen módon a képbe belógva, jelezve ez a fajta humor, ami itt ebben a rövid szövegben érezhető, megjelenik Andor és Viktória kapcsolata. (szőke)
értékelés:

Rézi

Ezt a fekvő formátumú képet így, fekete-fehér formájában azért tartom fontosnak, mert nagyon sok alkotást láttunk mostanában a házi kedvencekkel. Különlegesebbnél különlegesebb állatok. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő időben azért nem fogunk sűrűsödni mondjuk kígyókkal és oktopuszokkal, mint házi kedvencekkel. Szóval nagyon sokféle állatfotót láttunk ennek a házi feladatnak kapcsán. A Gabi munkáját azért szeretem, mert ugyan erőteljesen predesztinálva van az élőlény, mint sztármodell, hogy itt maradjon az optika előtt, elsősorban a Gabi balkezével kapcsolatban, de éppen az ember, akinek a társa a háziállat, az ember jelenléte miatt válik különlegessé ez a kép. Másrészt pedig a pozíció, ahogy a cica szemszögébe van elhelyezve ez a kamera. És bár elég határozott döntés, hogy most pedig fényképezkedünk Micikém, itt ők ketten megjelennek ezen a képen, de Vincze Gabriellától, vagy a gazdától válik ez különleges üzenetté. A tulajdonos üzen nekünk és a tulajdonos üzentet az oldalánál lévő kis állaton keresztül és így a szemek, a macska és a szereplő szemei is egész különleges ritmust kapnak. Én ezt egy nagyon jó adaptációnak gondolom a hatos lecke házi kedvenc feladatánál, tehát úgy gondolom, hogy ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Szieszta az ereszcsatornában
Egy szombat délután Szürke nevű cicánk az erszcsatornában heverve stírölte a madarakat. Nagyon kreatív, mindig meg tud lepni valamivel. Persze a tetőre csak felmenni tudott, leszedni már nekem kellett.

A képnek az igazi értéke, azon túl, hogy szintén egy háziállat portréját látjuk, hogy egy egészen extrém és különleges szituációban ábrázolja az élőlényt, egy úgynevezett hódfarkú cserepes háztető szélén egy ereszcsatornában fekszik a cica. Nyilvánvalóan a krómozott bádogfelület melegebb lehetett, és a cicák ezeket a fémrendszereket és a hőmérsékletet azt mindig is nagyon szerették. Tehát ettől ez egy egészen abszurd szituáció, hogy egy ereszcsatornában nem az esővíz ömlik le, hanem egy cica dugítja ezt el, és onnan néz ránk. A képpel véleményem szerint az a probléma, hogy a mostani képkivágásban ez az úgynevezett geg, képi geg, a tető szélén lévő csatornában tanyázó cica geg nem eléggé pontosan jelenik meg. Én ezt a képet tágabbra, bővebbre hagytam volna. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Mr. Szemtelen Kotnyeles (Ismétlés)

Ádám a szereplőjével láthatóan jó viszonyban van, nagyon közeli képet tud itt is készíteni erről a kiskutyáról. Az, hogy a kamera optikájának torzulásai okozzák-e, olyan, minthogyha ez a kutyus, a kutyus feje ki lenne lapítva, elsősorban a jobb oldali fül és ott a koponya-rész olyan, mint hogyha valami ilyen fura marionett-bábú elrajzolt groteszk formáját látnánk. Ez nem feltétlenül negatív élménye ennek a képnek, hanem ettől egy különleges pozícióvá válik, ahogy ez a kis állat ilyen közel a fényképészhez fekszik. Alapvetően valamilyen ágytakarón, szőrmetakarón, a háttérben lévő fonott falvédő előtt láthatjuk ezt a kiskutyát. Önmagában a falvédő és az ágytakaró is hoz egy szociót, hoz egy hangulatvilágot, és önmagában az állat fekvő pozíciója is nagyon izgalmas. Ugyanakkor a kettő együtt valami miatt gyöngíti a másik információt, megosztja a figyelmet. Bár a fehér szőrfelület kiemeli a kisállat pozícióját, de mégis a háttérben lévő gyékényfelület, a szőrmék, a szőrmén lévő mintázatok egy másik üzenetet is elindítanak. Én azt gondolom, hogy ezekre most már nem ebben a házi feladatban, hanem a további megoldásoknál, képeknél kellene odafigyelni, ugyanis ez a gondolat összpontosítása, az, hogy Pádár Ádám megtalál egy jó helyzetet, de azt a helyzetet képpé is kéne absztrahálnia, és a szocio megfigyeléseken túl kellene lépnie. Tehát én úgy gondolom, hogy ebből a házi feladatból kicsavartuk, amit ki lehetett, az egy disznó megvan erre a képre, de a további munkáknál mondanám azt, hogy érzékeny és jó alkotásaid voltak eddig is, próbálj az exponálás előtt arra koncentrálni, hogy mi az, amit szeretnél közvetíteni, és az minél pontosabban legyen kifejezve képi nyelvre. (szőke)
értékelés:

Mr. Szemtelen Kotnyeles (Ismétlés)

Volt egy házi kedvenc, az előbb egy képe, ami nem volt evvel a képpel összehasonlítva. Becsszóra! És úgy tűnik, hogy logikus is volt az előzőnél azt mondani, hogy szorgalmi, mert itt a Mr. Szemtelen Kotnyeles számunkra is megközelíthető, működik. Talán egy picit ott a szemét azt jó lett volna látni, de nekem a Puli kutyával ugyanez van, hogy állandóan visszasimítgatja oda a szőröket, hogy azt hiszi, hogy attól ő most jobban el van dugva. Én ezt egy jó képnek tartom, mert gyakorlatilag olyan mint egy tengeralattjáró, vagy ilyen torpedóhajó, ami mindjárt idemegy és szétnyalja az objektívet és akkor lehet takarítani a fényképezőgépet, tehát ez a személyesség szerintem ebben a képben benne van, annál is inkább mert olyan, mint hogyha ennek a kutyának csak feje lenne. Pedig egyszerűen csak valószínűleg meghitt a viszony a gazdival, és így engedi magát ez a kis kutyus fényképezni. Itt is elmondjuk, amit mindig szoktunk mondani, hogyha jól sejtem, akkor ugye nem volt vaku. És ez nagyon fontos, hogy állatokat, ilyen közelségből nem fényképezünk vakuval. Ezt egy három disznós képnek gondolom, de ne siess Ádám. Meg fogsz tudni minden feladatot csinálni. Jó helyen vagy. Hagyj magadnak időt. Mert amikor odafigyelsz valamire, akkor nagyon jókat csinálsz. Lassíts. (szőke)
értékelés:

Mr. Szemtelen Kotnyeles
Már megint az arcomban, persze, mint mindig, rutinból. Reggel is jön és kelt, napközben is, ha otthon vagyok, benéz, este meg csak azért is. Bár most már van egy kispárnája az előszobában onnan kényelmesen figyelheti az egész felső emeletet. :)

Azt rögtön leszögezem, hogy van egy nagyon pozitív dolog ebben a képben, mégpedig az, hogy nem használt valamilyen extra megvilágítást az alkotó. Ezt minden egyes ilyen helyzetben el fogom mondani, már csak azért is, mert nekem is van kutyám is meg macskáink is vannak, nagyon csínján kell bánni a lámpákkal, vakukkal. A vakut jó, hogyha elfelejtjük az állatfotózásnál. Ilyen szempontból ez nagyon is jó megközelítés, nagyon jók a fények, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez az egyik erénye ennek a képnek, hogy egy viszonylag jó megvilágítást talált Ádám. Ami a másik erénye ennek a képnek, az a személyesség, az, hogy abszolút érződik a kapcsolat e között a kis foxterrier és a gazdája között. Tehát ez is erénye a képnek. Az már kevésbé erénye a képnek, hogy a háttér nem lett végiggondolva, hogy a padló esetleges, hogy az, ami a háttérben történik, nem megoldott, az, hogy a kis fülét levágtuk, az hogy ott a bajszánál is minthogyha lenne ott a szájánál egy vágás. Tehát ezek a vágások, vagy ezek a felületmegválasztások viszont esetlegesek, és mint ilyen nem nagyon erősítik magát az üzenetet. Tehát én azt mondom Ádámnak, hogy maga az ötlet jó, a fénytani megoldások jók, hogyha neki fontos Mr. Szemtelen Kotnyeles, márpedig hát nyilvánvaló, hogy fontos, akkor én azt mondom, hogy dolgozzon még ezzel a leckével. Én várnám az ismétlést és próbáljuk meg ezt az egész dolgot ugyanebben a személyességi szinten megtartani, de több odafigyeléssel arra, hogy a kompozíció is megálljon a lábán és hát Mr. Kotnyeles megkapja azt a méltó megörökítést, ami neki jár. Ismétlés. (szőke-hegyi)

Játszunk

Puli és a labda. Felhőtlen játék és vidámság.

Én nagyon örülök annak a formai megfigyelésnek, ami ennél a kiskutyánál és a labdánál mint formánál megjelenik, sőt, annak, hogy ez a labda a szétrágottságával, elnyűttségével mint játékeszköz ennek a kutyusnak szemmel láthatólag nagyon fontos tárgya, és mégis egy olyan környezetben, olyan helyzetben láthatjuk ezt a játékot, ahol ez a két forma összemérhető, ahol ez a kapcsolat nagyon jól látszik. A képkivágással is abszolút egyetértek, pontosan ezért, merthogy nem egy leltárt akar adni, hogy így néz ki az én kis pulikutyám, így néz ki az én kertem, hanem erre a formai játékra, erre a formai összefüggésre helyezi a hangsúlyt, ezzel mer foglalkozni és ezt mutatja meg számunkra. Én annak is örülök egyébként, hogy nagyon pici jelzésértékben, de ott vannak ezek a kis fűszálak, ott van a háttérben is ez a kis növényzet, tehát nagyon jó, hogy ezek a pici-pici jelzések mutatják azt, hogy ez nem egy statikus, nem egy beállított történet, hanem egy természetes állapot. Én örülök ennek a képnek, és a házi kedvenc kategóriában ezt egy nagyon fontos alkotásnak tartom. (szőke-hegyi)
értékelés:

portyán

Nagyon, hát, fura, szinte meseszerű, azt hiszem Malka és Jičin talán, szaladgálnak sóspuskával az erdőben meg a tetőkön, tehát van az egésznek egy fura cseh meseisége. Annyit kérdeznék csak - fordul Szőke Hegyihez -, hogy ez a szolarizált-szerű dolog, ehhez te mit szólsz?
Én azért tartom jónak - szól Hegyi válasza -, mert egészen elviszi a grafika felé, és ettől pont az a meseiség az, ami a tárgyiasságtól elvonatkoztat. Mint egy illusztráció, látunk egy mesekönyvből valamit. Nekem pontosan ettől jó, és én annak örülök, hogy nem megint egy szokványos házi kedvenc helyzet, hogy ugrik a macska meg ül az ölemben - én ezeket is nagyon szeretem egyébként, főleg ha macskák szerepelnek rajta és nem kutyák -, ennél viszont van egy megfigyelése, és mindenképpen egy viszonyrendszer jön létre az alkotó és állat között. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kormi
Kormi a stégen
csak így,
egy kicsit srégen...

Nagyon szép cicát látunk ezen a képen, és tulajdonképpen az állattartók magazinjába bármikor elhelyezhető nagyon szép alkotást akár oly módon is, hogy Kormi a mi cicánk és Kormi mellé egy társat keresünk, tehát mint bemutató anyag, én úgy gondolom, hogy működik ez a kép. Ugyanakkor abban az esetben, hogyha Tóth Béla eddigi munkáit, Tóth Béla Pesovár Anna számára készített üzenetét, az üzenetének minőségét megnézzük, egyáltalán a tóthbélai világot, akkor megkockáztatom joggal várható el Tóth Bélától, hogy az az összeszedettség miért nem jelenik meg ezen a képen, az a filozófia, ami benne van. Sejtésem szerint az ok az lehet, hogy azok az élőlények, amik szinte családtagok, háziállatok, akik körülöttünk vannak, sokszor olyan szinten érintenek bennünket, olyan szinten kapcsolódnak hozzánk, hogy azt a fajta eltartást, vagy azt a fajta picit távolságtartó rátekintést az alapvető feladattal kapcsolatban sokszor elveszítjük, és megértők vagyunk, amely az alkotáson keresztül nem hozza meg azt a minőséget, ami más munkánkban létrejöhetne. Egyszerűbben fogalmazva az nem elég, Béla, hogy szereted ezt a cicát és a cica tényleg nagyon szép, ugyanúgy kell egy hatos lecke házi kedvenchez is hozzáállni házi feladat szintjén, mint bármelyik másikhoz. Meg kell találni ebben is azt a minőséget, amelyik mondjuk egy kézenfekvő helyzetben egyszerűen adja magát. Ezért én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Ez egy, ha külön beküldött is, egy képsornak felfogható üzenetrendszer, és ebben Bara és a kismacska közötti kapcsolatnak talán a legközvetlenebb megnyilvánulását látjuk, amikor már nem a külvilággal foglalkoznak, már nem azzal, hogy hogy fogunk kinézni ezen a fényképen, mit üzenünk az utókornak, hanem szemmel láthatóan a kismacska és Bara egymással játszik, egymásra figyel. Ez egyrészt magyaráz sok mindent technikailag is, másrészt pedig kompozícióban is - bár utólag azért lehet pontosítani, például a kép bal oldalán van egy jelzéseiben nem értékes, nem informatív sáv, ami vágható lenne. Én azt nagyon pozitív dolognak tartom, hogy Bara beenged minket ebbe a belső világba, abba a világba, amibe egyáltalán nem biztos, hogy egy kívülálló egyébként a valós történetben be tud kapcsolódni – részben a szemérmességünk miatt, részben pedig azért, mert ezek a kisállatok kellően érzékenyek ahhoz, hogy ezeket a közvetlen szituációkat, legfeljebb a gazda jelenlétében, produkálják. Ezt mint üzenetet nagyon jónak látom és én elfogadom és köszönöm, mert a házi kedvencnél a macskára egy nagyon jó üzenet. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ime

Nagyon szeretem ezt a képet. Annyi problémám van, hogy ezt a kezet, a mutató kezet, a prezentáló kezet más módon kéne bevonni. Vagy jobban be kéne tolnod a képbe, vagy...
- Nagyon egyszerű – mondja Zsolt a megoldást – ez egy fekvő kép és állóba kéne megcsinálni.
- ...vagy az élességet kellene az ujjak elejére hozni, mert megmondom őszintén, hogyha most tudná az ember hasonló beállításokból, hogy itt egy prezentáló, mutató balkezet látunk, így most ebben a formavilágban nem, azt mondja a Zsolt, hogy egy csomag virslinek tűnik, de ez amiatt van, mert a fények, az árnyékolás nem adja ki a térbeliségét az ujjaknak. Nagyon fontos szerintem ahhoz, hogy asszociáljunk a kézre, a tenyérnek is meg kéne itt jelenni. Tehát nagyon jó amit ő kitalált, csak itt a kézzel kellene foglalkozni. Ismétlés. (szőke)