Városom Szeged. Itt születtem, a lépcsők felett, ott van a kórház. Azóta sok minden történt. Elköltöztem immár 8 éve külföldre. Vándorolt magyar. Ide érkeztünk és innét megyünk el. Ilyenek vagyunk mi Magyarok. Örök elégedetlenek és vándorlók. Mintha folyton keresnénk valamit. De az igazán fontos dolgok mindig hátramaradnak. De mindig inspiráló újra itthon otthon lenni. Még ha az inspiráció keserédes is néha. Nincs már nekem itt semmim. Csak az emlékek amik itt maradtak. Itt kellett maradniuk.
A képről: Mínusz 24 celsius fok. Kimentem fotózni mert meg akartam fogni azt a kellemetlen érzést, ami folyton ott ült a nyakamon, mikor az utcákat róttam. Akkor nem tudtam mi ez. Most már tudom. Akkor azt hittem az amit látok, az fojtogat. De most már tudom. Nem az volt , csak az emlékeim súlya. Fényképezőgéppel készült kép.
Hozzászólások
Török József
2024. 04. 29. - 20:11
A Civil Rádió interjúiból szerkesztett Színház a 117 percben című műsorhoz ezt a fotódat…
Hegyi Zsolt
2024. 04. 29. - 00:18
Én ezt elkérem az adásomhoz jól. Köszi.
Alexovics Ingrid
2024. 04. 28. - 22:52
Kedves Gábor! Ezt a képedet szeretném felhasználni a holnap esti rádióműsorom borítóképeként.…
Török József
2024. 04. 25. - 18:16
"Tök jó hogy vannak ilyen civilek. Majd jól be lesznek tiltva."
Aureliano
2024. 04. 24. - 10:29
Meghallgattam, pont passzolt egy konténer sarkában lévő ágy sarkában magzati pózban kucorgás…