5. Absztrakt és struktúra

Én most őszinte leszek: ez a két kép nem jön be. Ha ebből érdekes, akkor a második kép az, az első kép nem annyira. Jó kompozíció, de nem több, a második kép megoldja azt a problémát, hogy mitől lesz ez a kép izgalmas, de hát ehhez nem kell az első kép. Én itt most nem látom azt a geget, ami miatt ennek ebben az ismétlődésben kellene megtörténnie, úgyhogy nekem a második kép három csillagos. Kérnék Barától segítséget, hogy értelmezni tudjam, hogy miért van kettő kép. (hegyi)
értékelés:

A digitális kultúrának az egyik ilyen áttételes üzenetét kapjuk Istvántól, de ez így, ebben a formában nekem még nincs kész. Azért, mert primér, nagyon direkt. Látok egy fürdőkádat, benne van valami furcsa színű folyadék, gondolom, hogy ez valami fürdősóval dúsított habfürdő lehet, és ennyi. Most, ebben a helyzetben a fürdőkád, maga kiad egy formát, és ez egy érdekes megfigyelés, de önmagában ez a kép elkészítését nem indokolja, valaminek történni kell. Megint azt mondom: mese. Mesélj, István, mesélj! Visszaadom ismétlésre, gondolom, a fürdőkád megvan, szoktál fürödni benne, tessék megoldani azt, hogy ebben elinduljon egy mese: kiskacsákat raksz a vízbe, vagy beleülsz a kádba, vagy behajolsz, vagy odadobod a törölközőt, nem tudom, hadd ne én adjak ötleteket, de ez így önmagában nekem kevés, ahhoz, hogy ezt fotónak nevezzem. Ez csak egy történet felvázolása. Mint tanulmány, tökéletes, mert az ember készít jegyzeteket ahhoz, hogy később majd hogy fogja ezt a problémát megoldani, tanulmánynak el tudom fogadni, de ebben a formában ez nekem nem működik. Az absztrakthoz, amit itt képviselni akarsz, az kell, hogy kevésbé hamar bukjon le az, hogy itt miről van szó. Az absztrakciónak mindig az a lényege, hogy becsapjuk a nézőt, elvisszük az erdőbe, és ott elkezdünk vicceket csinálni, és egyszer csak az ember a fejéhez kap, hogy „jé, ez egy kád, hát nem gondoltam volna”. Itt most ez a helyzet nem áll elő. Ismétlés. (hegyi)

Azért tartom ezt egy nagyon jó megoldásnak, miközben nekem a Tetris nevű orosz játék jut eszembe, mert az absztrakció nem áll meg azon a szinten, hogy gyökértelenül lebegjen, ússzon a semmiben. Ez a fényjáték eszembe juttatja Deim Pál nevét, aki nagyon hasonló formákkal dolgozott a festészetben. Nem csak arról van szó, hogy itt találtam valami fényjátékot, és azt akarom megmutatni, hanem a valóságból ezt az átlósan áthúzódó villanykapcsoló zsinórt benne hagyom ebben a mesében, és itt már ettől az egész térbe, korba helyeződik, van egy viszonyítási rendszerünk, alapunk. Ezt egy nagyon jó meglátásnak tartom. Túl sokat nem szeretnék hozzátenni, magáért beszél a munka, egy finom megoldás, és örülök neki, hogy Balázs egy ilyet is megtalál. Ez a ritmusjáték tökéletesen illik erre a leckére. (hegyi)
értékelés:    

Gime, amit észrevettél, az egy jó megfigyelés, nekem ez tetszik, az irány is jó, és végre nem az utcán kódorogsz, de azért azt engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy ebben a ritmusban, ebben a kompozícióban hova van komponálva a kép jobb felső részén lévő nagy üresség? Mint kompozíciós elem fontos, ahogy a zenében a csendnek is szerepe van, de most ennél a szituációnál én azt gondolom, hogy onnan nekem valami most hiányzik. Elhelyezted ezt a kávéscsészét ebben a habban, annyira lehetne odafigyelni, hogy magát a típust nem ábrázoljuk, gondolom, nem fut körbe ez a felirat az egész edényen, tehát ha egy kicsit elforgatod, akkor az kerül a víz alá, és akkor nem annyira zavarja azt a féle játékot, ami egyébként ott létrejön ezekkel a szappanbuborékokkal. Másrészt pedig az ujjaddal odahúzol egy kicsi habot, valamit odarajzolsz, és akkor máris visszahúzza a tömeget. Így annyira a szélére komponáltad ezt a csészét, hogy ott valahogy vissza kellene tudni húzni valamilyen formai játékkal. Az irány jó, biztatlak, hogy ezzel dolgozz még, de tessék odafigyelni a részletekre, ez a kávéscsésze nem mászik el, érdemes kísérletezni. (hegyi)
értékelés:

Az Erzsébet híd egy részletét variálva lett a 2X.

Jó a meglátás, abban érzek egy kicsi bizonytalanságot, hogy miért van odatéve az a segédvonal, vagy én nem tudom, hogy minek értelmezzem azt a keresztet, ami a képet ketté osztja. Ha ezt az osztást nem jelölöd be, akkor is izgalmas lesz az, amit kapunk, vagy vastagítsd meg, legyen ez egy határozott döntés, hogy én négy képpel dolgozom, és a négy képből jön létre valami. Ez az egyetlen hozzáfűznivalóm, az Absztrakt leckéhez ez egy jó meglátás, a kivitelezésen lehetne még valami csiszolni. (hegyi)
értékelés:

Sok nagy fotós elődöt tudnék mondani, aki ihletadó lehetett ehhez a képhez, nem szeretnék neveket sorolni, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Gime talált most megint valamit. Én ezt megint reménykeltőnek tartom, hogy talált egy villanást és megfigyelte ezt a helyzetet, hogy micsoda, az ember elkezdi forgatni magában, de esztétikailag rendben van a dolog. Izgalmas az, ami kapunk, szép tónusokkal játszik, miközben az egésznek van egy 20-as évek fílingje. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Gime, nem tudom, hogy olvasod-e amiket írok, mert nem nagyon szoktál reagálni, de ha lehet, azt javasolnám, hogy azon kívül, hogy az önportrékkal kellene dolgozz, mert nagyon-nagyon régóta hiányzik nekem ez az irány, azon kívül pedig jó lenne, ha valami mellett megpróbálnád letenni a voksodat, és nem odafigyelni másra, nem elkezdeni megfelelni, hanem elkezdeni élvezni azt, amit csinálsz. Akár ilyen kis formai játékokat is lehet keresni a környezetedben, és egyszer csak ebből elindul valami, hidd el. Kicsit lassíts, és próbáld meg, hogy nem lősz minden mozgó objektumra, mint a rossz vadász, hanem elkezdesz valamiben elmélyedni. Most már elég sok mindenbe belekóstoltál, valami mellett most már le kellene tenned a voksodat, hogy elmélyedjünk a kommunikációban is. (hegyi)
értékelés:    

Azért örülök ennek a képnek, mert azt mutatja, hogy Bara foglalkozik az elődökkel, az ő életútjukkal, munkásságukkal. Ez azért fontos számomra, mert nehéz anélkül önmagunkat meghatározni, hogy ne ismernénk azt, hogy mit csináltak a többiek. Hervéről azt kell tudni, hogy Le Corbusier-nek volt a fotósa, tehát azon kívül, hogy ő a saját fotós munkásságát is csinálta, festett is, meg sok mindenben részt vett, azon kívül elég tetemes mennyiségű, 20 ezres nagyságrendben készített építészeti felvételeket. Nem akárkinek a munkáival foglalkozott. Az mindig egy érdekes kérdés, amikor két egyenrangú, hasonló szintű alkotó találkozik, hogy abból mi jön ki. Nyilvánvaló, hogy itt a tiszteleten felül az embernek a saját maga fotós munkáját is el kell végeznie az elhivatottságának megfelelően, és fontos kérdés, hogy új látásmódot talál-e. Ezt tudjuk a leiratból, hogy Le Corbusier azért szerette azt, hogy Hervé fotózta az épületeit és tárgyait, mert olyan látásmódokat talált, ami még akár az alkotónak is új volt. Ez egy fontos szempont. Ennél a négy képnél, amit itt most Bara mutat az az érdekes, és attól fontos ez a játék, a tiszteletadás abból adódik, hogy olyan nézőpontokat keres, ami nem egyértelműen adódik az adott épületegyüttesből. Az egy másik kérdés, hogy nem mindenhol száz százalékosan pontos a fogalmazás. Az első képnél ez rendben van, szépek a tömegek, szépek a vonalak, nagyon dinamikus. A második képnél nekem már billeg a dolog, az aljánál jó lett volna ha teljes pontossággal van meghatározva, ha már hoztunk egy döntést, hogy ennek a fekete tömbnek az alja az, amihez viszonyítunk. Alul most elindul egy másik ritmus, az nem biztos, hogy nagyon erős, azon kellett volna szigorítani. A harmadik képnél ugyanez a helyzet a nagy fehér tömbnél, hogy a kép sarkához furcsán fut ki. Ez a két kép az, aminél milliméterekről van csak szó, de érdemes lenne újragondolni, hogy a vágást hol hozom meg. Itt tényleg csak a vágásról van szó. Egyébként zseniálisan nagyszerű az, hogy Bara ezzel foglalkozik, nagyon örülök. Hogy ez absztrakt? Tulajdonképpen igen, van ebben egy kis pimaszság, hogy nem az Épített környezetbe kerül ez a lecke, de értem és el is fogadom. Hajrá, Bara, szeretném, ha folytatnád ezt a munkát. (hegyi)
értékelés: