6. Impresszió, hangulat

Hullám

Hát, hogy ez a műbronz szobor hol lehet, nem tudom, én ilyet a tihanyi révnél láttam, be kellett dugni az embernek a kezét, és jósolt. Nem tudom, hogy jól mondom-e, hogy ez egy jósfej, ha igen, akkor nem tudom, hogy kipróbáltad-e a jóslást, mert olyan az arcod, mintha kicsit megijedtél volna attól, hogy mit mond ez a bácsi, de a párhuzam, a rezonancia abszolút jól látszik a hajban. Látszik, hogy itt valami nagyon erős személyes kontaktus alakult ki. Ezt a vonalat nem is tudom igazán félretenni, mert ez a kép alapvetően humoros. Nem is akar sokkal többet: vicces. Jó meglátás, ilyen könnyű, nyári, kánikulás kép. Ilyen szempontból ez abszolút jó megoldás a leckére. Biztos, hogy fogunk Ágnestől ennél átvittebb képet is kapni, mint rezonancia, de ez egy tökéletesen rendben lévő megoldás, úgyhogy megvan rá a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Fent

Szépek ezek a felhők, szépek a fények, nagyon szép rajzolatokat mutatnak. Értem az élményt, és azt az érzelmi töltöttséget is érzem, amit Eszter ezzel a képpel kapcsolatban megélt, mégis azt gondolom,hogy itt vannak fölvázolva formák, és ez most még olyan nekem, mint egy tanulmány, hogy majd a következőkben ezen gondolkozzak el, hogy hogyan fogom ezt egy képre rakni. Most ez nem sikerült, de azért a jelzés megvan, hogy van egy szép egünk a naplementével, ez hoz egy spleent, hoz egy fáradtabb, melankolikusabb élményt, ez már alapvetően meghatároz egy hangulatot, van egy természeti formánk, aminek a sziluettjét adjuk, ami szintén ebbe az irányba mutat, és ott van ennek ellenpontja, a fűszerezése a lámpaforma. Az ötlet nagyon jó, az irány is jó, de jó lenne, ha úgy tudnának ezek arányaiban megjelenni, hogy ez összekötődjön, és egy ritmusra járjon. Most egy kicsit az ég olyan, hogy külön ott van, a természeti formák, mint sziluett, zavarossá válnak azáltal, hogy pont ott elindul egy sötétebb felhőréteg, és a szegény kis lámpaoszlop áll ott magányosan. Nekem ez most nem állt össze, Eszter, visszaadom ismétlésre. És Eszter, nagyon várnám a képeid, főleg az első három leckére, vegyük fel újra a fonalat. (hegyi)

Kedd reggel

Avagy: mindenkinek megvan a maga keresztje.

Rajzos, erős kontrasztot mutató fényviszonyokat talált Rozi, és ebbe komponálta bele a felsővezetékeket, és mivel az expozíciót a felhőkhöz igazította, így a fák, az autók és egyéb tereptárgyak sziluettes formában vannak jelen. Ez abban is segít, hogy el tudjunk a valóságtól vonatkoztatni, és a tömegelhelyezés is egyértelmű lesz. Egyetlen javaslat, hogy a kép alsó részéből a középső nagy méretben jelentkező autót levágnám, mert a ritmushoz és tömeghez elegendő a sok kis parkoló kocsi és az azokon lévő fényjáték, ez a nagy tömeg megosztja a figyelmet. (hegyi)
értékelés:

zöldalma

Érdekes az a megfigyelés, hogy a zöld lombok az almákra zöld reflexet adnak. Talán egy szűkebb kompozícióval az ábrázolás maga kevésbé lenne zavaros. Ugyanis most a kép bal fölső részén túl sok az áttört felület. Ez elviszi a fókuszt az almákról. Tehát, Viki, egyszerűbben szólva, a megfigyelés pontos, a kivitelezés hagy kívánnivalót maga után. (hegyi)
értékelés:

Kávé előtt

Ahogy látom én ezt a környezetet, hiába van ez telerakva olyan holmikkal, amik Eszter kedvencei, az autót formázó egér, a kis tehén formájú tolltartó, meg a képernyővédő autó, és a monitorra is oda vannak erősítve kis matchboxok, ez ettől még egy munkahely. Ráadásul, ahogy látom, ez egy olyan újfajta nagy hodályba be vagyunk rakva munkahely, és bámuljuk egymást, mindehhez képest ez a kávé az utolsó kapaszkodónak tűnik, ez a mentsvár, hogy ebbe a habba, meg ebbe a rózsaszín bögrébe, ebbe a kis virágba bele lehet fulladni, bele lehet bújni, és ez ad biztonságot, hogy túléljük a pénteket. Én ezt egy jó megoldásnak tartom erre a leckére. Az egy másik kérdés, hogy valamennyit azért lehet rendezni ezen a rendetlenségen, például a határidőnapló olyan esetleges, a Liptonból elég lenne egy. Talán annyit még, hogy látunk egy kitekintést a folyósóra. Az nem biztos, hogy rossz lenne, ha ez a kitekintés határozottabb lenne, mert akkor ez a viszonyrendszer jobban összeállna. Alacsonyabbra tenni a kamerát, központivá a figurát, ezt a habos tejeskávét, és onnan kiindulni, hogy van egy habos tejeskávém, ő a főszereplőm, és minden más ehhez képest épül föl. Nyugodtan beletakarhat az autóba, még akkor is, ha a szerelmem az az autó, és a háttérben futunk kifelé a térbe, és látjuk, hogy ez egy munkahely. Szóval, ha mélyebbre helyezzük a kamerát, már megoldódik ez a probléma. Kettő csillagot tudok adni a rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

ég a vízzel összeér

Első pillanatra nem volt érthető számomra ez a rezonálás, dehát persze a cím megmagyarázza, hogy az ég és a víz az, ami most itt rezonál. Én ezt például a Csend leckébe sokkal erősebbnek gondolnám, mint a Rezonancia leckébe, de elfogadom. Kicsit nekem kevésbé erős leckemegoldás, mintha a Csend leckébe kaptam volna, de a kép maga fantasztikusan jó. A színtorzítással együtt, a képkivágással együtt az egész egy nagyon-nagyon finom játék. (hegyi)
értékelés:

a fa

Gyönyörű ez a kép. Azzal, hogy Viktória ilyen nagy mélységélességet választott, és nagyon kétdimenziósra leredukálódott az egész, tehát nincs tere a képnek, hanem olyan, mint egy grafikai vagy festészeti játék, ezzel tudta az egészet a valóságtól elvonatkoztatni. Ez egy nagyon fontos dolog. Nagyon kevésen múlik, hogy ez elfogadható-e, vagy nem, most jó helyen vannak az osztások, jó helyen vannak a tömeg kapcsolódási pontjai. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

égi szörny

Ezt a képet egyedül a két villanyvezeték menti meg attól, hogy az mondjam, hogy Szorgalmi. Azért, mert egyébként giccs. Ami ebben az egészben, ezzel a két vonallal létrejön, a valóság megjelenése egy nagyon finom formában, ettől oké. A képkivágással nem nagyon tudok mit kezdeni, mert akkor ezt a két villanyzsinórt komponáljam bele a képbe, ha már bele is tettem. A döntést abszolút tudatosnak érzem Giménél, de akkor tessék már úgy futtatni ezt végig, hogy valahonnan valahová jussunk el. Jó helyen van, a mennyisége is elég, de azt a jobb felső sarkot nem értem, hogy ott miért úgy fejeződik be. Ha a kép jobb oldalából kevesebbet vágsz, vagy ha már vágtál, akkor a kép tetejéből vágsz többet, akkor pont sarokra ki lehet húzni a két ívből legalább az egyiket. Ez, ami a hozzáfűzés. Hogy ki mit lát ebbe bele, szörnyet, vagy egy szájat, vagy egy tenyeret, vagy mifenét, az mindenkinek személyes. Gime mindenképpen szörnyre asszociál, én meghagyom neki ezt, de megint azt kérdem, hogy ez mivel rezonál, ez mire rezonancia? Nem tudom most ezt, ebben a leckében elfogadni, próbáljunk meg egy kicsit azzal megbarátkozni, ami a leckeleírás, mielőtt elkezdenénk kitágítani az egésznek az értelmezési körét. Egy csillag, Gime, és nem azért, mert a kép rossz, hanem azért, mert nem értek egyet ezzel a besorolással, itt nem látom az indokát. (hegyi)
értékelés:

álomfa

Egy érdekes színjátékot látunk Gime előadásában. Az ég kékje megmaradt, és mintha ezek a faágak egy aranyló-narancsos helyzetet kaptak volna, és ettől az ember nem tudja eldönteni első pillanatra, hogy ez egy fa ága, vagy pedig egy vízbe hajló gyökérnek a növényzete, vagy egy vízben úszó hínárfolyam. Furcsa hatást ért el ezzel Gime. Nem mondom azt, hogy ez indokolatlan, nem gondolom azt, hogy ezzel baj lenne, mert kompozícióban is, és formában is rendben van. Hozza azt, amit a cím mondani akar, hogy ez egy álomkép. Ez egyébként egy viszonylag könnyen elérhető fotoshop effekt, amivel ez a megoldás létrejön. Ami a továbblépésnek az iránya lehet, az, hogy keressük meg ennek a formai és színjátéknak a megfelelőjét a valós környezetünkben. Talán az hosszabb szavatosságú képet fog adni, de ezt, ha egy illusztrációként látom, akkor azt mondom, hogy elfogadható kép, mint illusztráció egy meséhez. Hogy ez miért a Rezonancia leckébe került, azt nem tudom megmondani, jönnek érdekes képek a leckékre, ezt én nem nagyon értem, ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy hol van ebben a rezonancia. De a kép rendben van, bár vitatkozni se nagyon tudok vele, hogy miért nem rezonancia, de az indokát sem érzem. Ettől még nem teszem át, bizonytalan vagyok, de megadom rá a három csillagot. nem az én világom ez a torzítás, nem is gondolom nagyon követendő útnak, de elfogadom a létezését. (hegyi)
értékelés:

Kert
Kert
Kert

Izgalmas az a feszültség, amit Bara létrehoz ezen a képsoron. Ezt a feszültséget támasztja alá az első kép kompozíciója, ebből lehet kiindulni, a másik kettő ennek már csak magyarázó kiegészítése. A kép akkor lenne kiegyensúlyozott, ha azon a ruhaszárító kötélen a csipeszek mellett lógnának ruhák, amik ellensúlyoznák azt a nagy rózsaszín virághalmazt, ami a kép bal oldalán létrejön a fénnyel is, és az organikus és épített formák elosztásával is ráerősít Bara erre a disszonanciára. Ezt a feszültséget várja az ember, hogy kibontva majd megoldódik. A második képnél látjuk, hogy a szereplő odamegy ehhez a fához, ott van már a fény és árnyék határán, ahol lehullottak a kis szirmok, és a harmadik képen látjuk szemlélni magát a csipeszsort, de nincs megoldás. Nem oldódik a feszültség, nem kerül pont az i-re, és ez az, ami ereje ennek a képsorozatnak. Keressük magunkban a megfejtést arra, hogy vajon mi történhetett, ami miatt nem történtek kiteregetésre ezek a ruhák, mi a történet vége? Antonioninak a Nagyítás c. filmje jut eszembe, hogy keressük a fa árnyékában, hogy hátha ott a megoldás, vagy a kerítésen túl. Nagyon izgalmas, köszönöm szépen, megvan a három csillag, és a leckét is megoldottad, mert érzem a feszültséget. (hegyi)
értékelés:

Párhuzamosok

Nagyon nyugodt, tiszta kompozíció. Bennem dolgozik a kisördög, megint az én elgurult pöttyös labdámat keresem, hogy valami a kép alsó bal oldali részéből hiányzik nekem. Addig, amíg az alumíniumborítás az épületen, a sárga ritmusokkal nagyon jól működik, a gázcső, a másik sárgával tökéletesen rendben tartja a kompozíciót, a biciklik nagyon izgalmasak, és nagyon jól komponáltan vannak a képben, valahogy az előtér szürkéje nekem üres lett. Egy kicsit bánom azt, hogy az a szélső bicikli lemaradt. Ez nagyon szép lenne, ha a négy bicikli meglenne. (hegyi)
értékelés:

Megpihen

Rég jártam a Balatonnál, ezért nem tudom, hogy mennyire elterjedtek most ezek az UFO, álhattyú vízibiciklik, elég őrületesen néznek ki. Bevallom, én abban a korban nőttem fel, amikor ezek vas szörnyetegek voltak, és kellett némi bátorság ahhoz, hogy az ember vízre szálljon velük, nem voltak ilyen dizájn elemekkel erősítve. Ettől most egy kicsit olyan, mintha egy vállfát látnék. Érteni vélem azt, hogy miért van döntve a horizont, mert nem akarta az aranyhíd, a naplemente, és az egyéb giccses képeslap témák felé elvinni, vagy onnan szerette volna visszabillenteni az üzenetet Eszter. Ez többé-kevésbé sikerült. Azért csak így, mert több dolog nincs eldöntve: az az arányrendszer, ami a horizont alatti részt, és a horizont fölötti részt jelenti. Számomra nagyon szép és nagyon izgalmas az a struktúra, ami létrejön a horizont fölött a naplementével, a felhőkkel egészen festői, sőt, Turner-nek a munkásságát szeretném figyelmetekbe ajánlani, aki ezekkel a fényeknek volt a nagy tudora, és ezeket tudta egészen őrületesen átadni festményekben. Ha tehetitek, akkor kérem, hogy nézzetek utána, amennyit lehet, tessék könyvből megnézni, nekem volt szerencsém élőben is látni festményeit. Ha engem kérdezel, Eszter, akkor én a képnek a fölső részével foglalkoztam volna. Most az az alsó háromszög, ami a bal alsó sarokban van, nagyon komor, és nagyon kopog. Olyan helyzetet kellett volna keresni, ahol ez nincs jelen. Lehet, ha fölmész a mólóra, akkor zavartalanul tudtad volna fotózni ezt a helyzetet, és akkor ezt az egész színátmenetes naplementés felhős dolgot meg tudtad volna mutatni, mert gyönyörű. Nem önmagáért valóan szép, hanem tényleg el tudja az embert vinni érzelmileg, gondolatilag. Most, ami a kép alsó részében történik, az egy kicsit nekem zavaros. Én erre most azért adnék egy csillagot, mert maga a csend, mint megfogalmazás, tökéletesen rendben van a képen, de a többi kérdésre kellene döntésre jutnod saját magaddal, és szeretném, ha ismételnél. (hegyi)
értékelés:

Multik és madarak

Egy nagyon hangulatos képet kapunk, és ez egy nagyon érdekes íz, amit itt most Tamás megmutat. Amikor továbbsuhanunk az autóval a külvárosi bevásárlóközpontoknál, akkor nem biztos, hogy pontosan meg tudjuk figyelni, mert oda szeretnénk valahová érni, és lefoglal minket az út, miközben a mező, a repülő madarak sebessége, és az a dinamika, amit ők hoznak, nagyon jó kontrasztot állít az épületekkel. Értelmezésben az is benne van, hogy milyen területeket foglalnak el a civilizációs környezeti változóink, az épületek, a gyárak, és hogy erről a maguk lehetőségein belül azok az állatok, akik minket körülvesznek a világban, próbálnak nem tudomást venni, és élni a maguk világát, amennyire mi hagyjuk. Tehát filozófiailag is értem az üzenetet, jó kép. A Rezonancia leckében azért izgalmas megoldás, mert két olyan ellentétet talált Tamás, ami nagyon finoman rezeg egymással. (hegyi)
értékelés:

Fraktál

A fraktálok „önhasonló”, végtelenül komplex matematikai alakzatok, melyek változatos formáiban legalább egy felismerhető (tehát matematikai eszközökkel leírható) ismétlődés tapasztalható. Az önhasonlóság azt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész.

Nagyon jó a megfigyelés, és Gáborra nagyon jellemző az, amit látunk. Fontos, mert többször hallhattuk az életünkben azt, hogy fraktál, és látunk ilyen számítógépes bigyókat, amik engem a penészvirágra szoktak leginkább emlékeztetni. De sem a leiratát nem biztos, hogy mindenki elolvasta, hogy ez mit jelent, sem a valóságban nem biztos, hogy tud hozzá mit kötni. És itt van a valóság ábrázolásában Gábornak a nagyon nagy erénye, hogy megmutatja nekünk, hogy mi is az, hogy fraktál. Az első kettő kép tökéletes párhuzam, a harmadik is, de ha már ekkora lépést teszünk, akkor ne három képnél álljunk meg, hanem mondjuk ötnél, és várnék további párhuzamokat. Mert most pontosan a színugrás miatt, hogy a zöldből egyszer csak a testszínre váltunk, abszolút csakis esztétikai értelemben, megbillen a képhármas. Ettől még én ezt egy tökéletesen elfogadható iránynak tartom, el tudom azt képzelni, hogy Gábor, ha csinál ebből egy sorozatot, ahol mindig három helyzetet mutat be, és ezek a helyzetek nem csak a fraktálokkal foglalkozik, hanem például az aranymetszéssel is, és bármi matematikai képletnek a természetben való fellelhetőségéről, és mindig didaktikusan követi a saját rendjét, hogy két természeti megjelenésű valami, és egy emberi testtel kapcsolatos valami, akkor ezt, mint sorozat, el tudom képzelni. Most, egy picit ettől idegenkedem, de maga a megoldás tökéletesen rendben van, a Rezonancia leckére egy egészen kitűnő meglátás, úgyhogy megvan a leckemegoldás, Gábor, le a kalappal, a meglátásod tökéletes. (hegyi)
értékelés:

O_s_O

A leckébe sorolás oka teljesen profán: egy hétfő délután készült a kép.

Leiratból tudjuk, hogy azért ebbe a leckébe került a kép, mert akkor készült. Én meg azt mondom, András, hogy ebből még egy H betű hiányzik, ha már ilyen verbálfotót próbálsz erre ráerőltetni. Nem nagyon tudom értelmezni azt a teret, ami a két lámpa fölött létrejön, a felhők nem nagyon jellemzőek, tulajdonképpen a labortechnikával próbálod igazolni azt, hogy ez a kép elkészült. De maga a kép, azon kívül, hogy látunk egy galambot egy lámpán, ennél sokkal többet nem tud. Én ezt nagyon is komolyan gondolom, hogy ez a három leckénk, a hétfő délutános, a péntekes meg a vasárnapos több elmélyültséget igényelnek, és ide aztán tényleg nem elég az, hogy hétfő délután készüljön a kép, ettől nem fog a leckébe stimmelni. Tessék elgondolkodni a hétfőiden, nekem az lehet szerda délután is, ha a szerdáid a jellemzőek, de tessék magát az élményt átgondolni, és valahogy előhívni magadból, ahhoz, hogy ez a lecke megoldottá váljon. A leckét visszaadom ismétlésre, a képpel nem nagyon tudok mit kezdeni. Ismétlés. (hegyi)