Szorgalmi

Az előzőekhez hasonlóan, ha lehet ezt a játékot játszani, és amíg nem mondjátok, hogy menjek ezzel a fenébe, addig ezt én forszírozom, hogy kitalálok embereket, hogy ki legyen az, aki erről a képről nekem elemzést ad, vagy mesél. Én most erre szeretném felkérni Mácsai Ferencet. Lássuk, mit mond Feri erről a képről.

Nagyon örülök, hogy Zsolt ismét elkezdett foglalkozni a témával. Nagyon kedves kép, nagyon jó a ritmusa, és szerencsésnek tartom a centrális komponálást, mert így erőteljesebbé válik a kép üzenete. Állatbarátok biztosan jobban tudják nálam, hogy ez a macsek teljesen megbízik a saját gazdájában. Bár, ahogy a képet nézem, szerintem itt a cicus a gazdája az embernek, uralkodik a környezetén, mindenki keresi a kegyeit. Ami valójában nem szerencsés a képen, az a barna és a vörös szín egymásmellé állítása. Nem túl szerencsés ez a színösszeállítás, talán be kellett volna a cicát festeni kékre. Esetleg fekete-fehérben érdemesebb lett volna megmutatni. Mindig is hangoztatom, hogy mindenkit sajátmagához iparkodom mérni, ezért nem értem, hogy Zsolt hogyhogy nem látta, miért nem vette észre, hogy a macska bajsza összekuszálódott! Ezt a kapitális hibát sajnos nem tudom tolerálni, ezért kérem Zsoltot, hogy ne adja fel, foglalkozzon még a témával. Ismétlés! (Mácsai Ferenc)

Szeretném felkérni ennek a képnek az elemzésére Bojtár Tamást.

Az első benyomás, hogy technikailag minden rendben van. Expozíció, mélységi élesség, színek. A következő benyomásom, hogy ezen a képen nincs semmi különös. És ha még egy kis időt szánok rá, (és persze számok), akkor rájövök, hogy ez a kép legfőbb erőssége. A modell (Laci), ránk néz, beenged minket a privát szférájába, de anélkül teszi ezt, hogy sugallni akarna magáról bármit is. És ezzel, sokat elárul magáról. Olyan ember, aki tisztában van önmagával, de nem csinál saját magából (t.i. hogy őt most fényképezik) nagy ügyet. És a fotós? Részéről az a nem kis teljesítmény, hogy egy ilyen kép elkészültéhez meg tudta teremteni a körülményeket. Vagy, ha azok maguktól összeálltak, akkor ezt ki tudta használni. És akkor nézzük a struktúrát. Szűkre vágott kép, alul kényelmesebb lenne egy hajszálnyit bővebben. Ha a modell jobb válla egy egész kicsit a képen lenne, az még stabilabbá tenné ezt az egyébként is kiegyensúlyozott portrét. Fölül pedig vágnék annyit, hogy a jobb kéz fölött ne legyen háttér. Ritkán látni olyan portrét, ami után úgy érzem, hogy valamennyire megismertem egy embert, ez ilyen. (Bojtár Tamás)
értékelés:

Utcarészlet.

Világvége helyett világbéke.

Nem tudok sok mindent mondani, mert Sándor bátyám mindent elmondott, amit kell, ami fontos és ami miatt ez a képpár izgalmas és jó. A gyerek eszköz, a szín, a forma, a közlés eszköze, nem direkt szereplő, nem leltár, hogy megvan-e minden alkatrésze, hanem metafora, miközben keresetlensége ellenére ösztönösen megvan szinte dekára pontosan a tömeg, a szín, a forma játéka és egyensúlya, ráadásul a vörös kisördög és a szőke kisangyal is nagyon jól jön. Tessenek elolvasni a kommentárban Dobos Sándort! Nála jobban nekem sem megy. Egyetlen szépséghiba bár tömegben és tónusban helyén van, a nájlonszatyrok kupaca. Azt helyettesíteném valami más hasonló színűvel, a nájlon engem zavar. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon jó a meglátás, nem teljesen jó helyen van az élesség. Ha megfigyeled, akkor most a nadrágszárra került valamiért az élesség, és nem a lábujjacskákra, pedig ezek sora az, ami gyönyörű kis ívet ad ki. Nagyon tetszik ez az ív. Ha én vagyok az, aki ezt a képet csinálja, akkor a képnek a bal oldalából levágom az ágy melletti kis szekrényt, és egyéb dolgokat, mert azok elviszik a figyelmet. Próbáld meg, hogy kitakarod a kezeddel, és megnézed, hogy mit ad úgy ki a kép. Ha kitakarod, egyből fogod látni, hogy sokkal jobban fókuszálunk a fő témára. Én ezt visszaadom ismétlésre azért, mert az irány, az ötlet jó, a kivitelezésre kell jobban odafigyelni. Feszesebb kompozíció itt jobban működne, kicsit kevésbé levágva a második talpat, bár ez nem akkora gond, mert ami ebben engem izgat – gondolom neked is ez tetszett meg -, hogy az egy lábnak a nagyujjtól a kisujjig, és a másik lábnak a második lábujjtól a kisujjig létrejött egy S betű, ez nagyon tetszetős, nagyon jó. A másik kérdés, hogy ezt a nadrágot el lehet igazítani, mert az ott most kilóg, pont ott, ahol az élesség van, a nadrágszár eléggé furcsa. Ez megint olyan kérdés, amivel lehetne még játszani, esetleg megkérni a szereplőt, hogy tegye már meg, hogy valami rövidnadrágot vesz föl, és akkor kevésbé zavaró ez. Jó lenne, ha ismételnél, és megint mondom: első három leckét ne feledd! Ismétlés. (hegyi)