Szorgalmi

Üröm, 2011.08.20.

Őrületes ez a szoció, amit itt látunk, a lekopott Coca Cola-val, és ezzel a bezárt kisbolttal, gondolom ez stop-shop lehetett a helyi faluban. Ez a kép nekem mindent visz, azzal együtt, hogy ez egy lejtős helyzet lehet, de erre rá kellene erősíteni valahogy, hogy stabilan álljon az a ház. Én biztos, hogy vágtam volna ebből a képből, valahol az út felénk közelebb eső határánál, már az a határoló kő se kell, az út elég, ha keresztülfut, és akkor kevésbé hangsúlyos ez a ferdeség, de mégis jelen van. Ez a fű, itt elől nekem ehhez nem ad hozzá, sőt, viszi is a fókuszt, miközben grafikailag értem a megoldást, de mégis van ezzel problémám, akkor is, ha ez egy négyzetes kompozíció akar lenni, mert most minden kép négyzetes. A következő kép egy abszolút jó megfogalmazás, bár picit dől itt is a horizont, nem tudom miért. Szubjektív kép, abszolút jó irány, a teret is nagyon jól érzékelteti, és azt is, hogy egy kihalt utcán vagyunk. Bárhol lehetne ez a városban, bármelyik kerületben, és ettől lesz mégis nagyon egyedi a dolog. A harmadik képet lehet, hogy én ezt kihagytam volna, mert ez a vakus megoldás itt olyan szinten elmeszeli az egészet, hogy lelet-érzetem van, hogy találtam valamit, és itt valami titoknak kellene itt lenni, amit keresek, és nem találok. Utána az ember elszontyolodik, hogy most mi az, amit én nem vettem észre. A következő kép, ahol már égnek az utcai lámpák, nagyon jó fényviszonyok között egy nagyon jó megfigyelés. Azt teljesen itt sem értem, hogy mitől dől a horizont, ezt az 1-2 fokot nem ártott volna kikorrigálni, de abszolút illik abba az irányba, ami az első két képen létrejött. Aztán a következő kép ezzel a graffitis játékkal megint később van időben, jó megoldás, nagyon tetszik, ezzel semmi bajom nincs. Talán annyi, hogy lehet, hogy én azt a zászlót meghagytam volna teljes egészében, mert az egy jó ellenpontja lehet a graffitinek, filozófiájában is, és rá is fért volna annyi nyitás fönti és bal oldali irányba, hogy meghagyva ezt a négyzetes kompozíciót, még abból a rácsos ajtóból talán több is belefért volna. Az utolsó kép egy teljesen szubjektív, személyes üzenet, amikor az alkotó belekomponálja magát ebbe a képbe, és az ellenfényben, amit a lámpa hátulról világít neki, ebben ábrázolja az egész környezetet a maga kiességével, a maga falanszterjellegével. Itt tulajdonképpen semmilyen szeretet, semmilyen befogadó élmény nincs, mindenki éli a maga kis zárt világát, magas kerítések között, semmilyen társasági élet nincsen, nincsenek az emberek között kapcsolatok. Nekem ez jön le erről a képről. Abszolút jó az, amit látok, jól hozza az időt is, ahogy telik az idő. Nem csak a kép belső idejét, hanem a mi időnket is, tehát minden rendben van. Én azt a vakus képet kihagynám, és a horizont-problémákat korrigálnám. Annak nagyon örülök, hogy egy másik irányt is látunk Sándornál, viszont egy picit legyen szigorúbb magához. (hegyi)
értékelés: