Mártély

Értem, hogy most kapunk egy épített környezetet, ezt kompozícióba rendezzük, mert a fák és az átszűrődő napfény és a foltok a földön, de hol van ebben a Bara? Nincs benne az alkotó, nem a budiban, hanem most felrajzszögeztünk a falra egy képet, ami jó kép, de hol van ebben Bara története, azon kívül, hogy rácsodálkozott arra, hogy van ilyen budi is még a világban. Bara, kérlek ismételd ezt a leckét (ne ezt a képet), amin átjön a személyes érintettséged, történeted is. (szőke)

Ma éjjeli felvétel a kertben a teliholdról, végülis tavasz van...

Sajnos azt kell mondjam, hogy amikor az előző képnél elkezdtünk beszélni, felvetődött, hogy miért kellene valaminek, attól mert a házi feladat olyan megszokásokat indít el bennünk, hogy a tavasz a szép, a kikelet, vidám, a nevetés, a gyermekdal, miért ne lehetne ezt másképp is megközelíteni, és erre itt egy nagyon eklatáns példát látunk, ugyanis ha én ezt a képet látom, és nem a tavasz kategóriájába érkezik be, azt mondom, hogy a finn erdei manók mikulás után húzzák az erdőbe a heripotter kis dobozát, abszolút egy téli képet látok. Ismerve a környezetet, tökéletesen tudom, hogy igenis pont a tavasz időszakában most készült a kép és azt emelném ki, hogy az nagyon izgalmas, ahogy egy szürreális állapot létrejön a fényviszonyoktól, hogy elsőre ilyen téliesnek tűnik a táj, és csak később, tovább szemlélve a képet esik le a nézőnek, hogy nem telet lát. Nekem az 3 disznó, hogy az egésszel ilyen színházszerűen játszik az alkotó és ha a mostani japán filmművészetet megnézzük, tehát nem a klasszikust, hanem a mostanit, rengetegszer látunk ilyen turandotszerű belső színházi világot hoznak létre és ők ezt abszolút tudják, hogy ez a játékfilmnél egy színpadi belső de nagyon igzatja ez a fajta teátrális világ és ez a színpadszerűség az, amitől ez egy félelmetes kép lesz, pedig ez az a terasz előtti látvány, ami mögött az elemzéseket végezzük, nappal teljesen barátságos, és érdekes, hogy az éjszakának ilyen érzetet kölcsönöz ez a megvilágítás. (szőke)
értékelés:

Egy előadáson mutogatott. Annyira izgalmas volt, hogy csak a fényképezés mentette meg attól, hogy kimenjek. :-)

Kedveljük a képet azért a ritmusért, amit a Nóra észrevett, a magára mutató emberrel, elfogadjuk mozgásnak is, és sokszor beszéltünk keretekről és a képkereten belüli művi keretezésről, és itt a példa arra, hogy ha ez magától jön úgymond létre, mennyire valóságos és erős lesz a hatása, ez a rombusz forma jót tesz a képnek és erősíti a sziluett játékát, erőstíve a belső mozgást, hozzátéve a térkép utalását is. (szőke)
értékelés:

Ez egy szorgalmira küldött kép, Sarolta szeretne nekünk bemutatkozni az oldalon, magáról küld üzenetet, ez az ő bélyegalbuma és ez abban egy következő üzenet. Azért nem tudjuk elemezni, mert ezt a képet megítélésünk szerint nem ő készítette magáról. Jó, ha üzentek, akár így is, de elemezni, értékelni és disznókat adni csak saját munkákra tudunk, ez egy mondjuk úgy minimális emelés a lécen, hogy csak saját munkákat értékelünk. (szőke)

Feri egy nagyon jó diákunk, őt lehet látni az ablak sarkában bal és jobb oldalon, legalábbis azt, amire Feri vágyik, ő nagyon jól el lenne a reneszánszban, ettől függetlenül gondolom addig metszegette a képet, amíg most 100%-osan kitöltődik az a motívum, amin belül ez a színházszerű ablakforma megjelenik. Majdnem minden szimmetrikus, kivéve a bordó függönyt, és a domborműveket, valami mégis hiányzik a képből. Egyik, hogy attól, hogy ennyire levágta a széleit, a kép nagyon steril lesz, nem kerül se térbe se időbe - ez utóbbi is nagyon fontos a fotónál, filmnél - a másik, hogy Ferit hiányoljuk a képről, nem a felhőt, vagy nőket az ablak mögött, de szeretnénk látni, mi a személyes köze ahhoz a környezethez, amit ábrázol. Ennél azt látjuk, hogy Feri megfigyelt egy helyzetet, de nem tudjuk, mi köze ehhez a történethez. A megfigyelés jó, de menjen beljebb Feri magába. (szőke)
értékelés:

tigris! tigris!

Nem tudom, mi az a tigris-tigris, ahhoz nem értek, de az nagyon tetszik, hogy a kép jobb alsó sarkában a tükröződés ritmusokat hozott létre, ezzel egy egész új szegmenst hoz létre és ez helyrerántja a képet. Lehet, hogy ha ez a sötét, amit az arc alatti pulcsival folytatódnak tovább, akkor a kép borulna. Örülök, hogy egy eszközt, egy torzítást (remélem nem digitálisat) használ az alkotó, és ezzel a játékkal, a darabolt felületekkel egy félelmetes és felkavaró képet hoz létre. Ebbe belesegít, hogy a szem felfelé néz és a szem fehérje kékes árnyalatot kap, erről Jack Nicholson jut eszünkbe a Ragyogás című filmben , az a furcsa, skizoid állapot, amihez ezt az eszközt jól használja Dénes, és azért használja jól, mert ez nem önmagában való folyamatot hoz létre, nem l'art pour l'art használódik, hanem a kép üzenetét erősíti, a félelmet és a belső állapotot mutatja, egy új arcát mutatva Dénesnek. Attól félek, hogy ez az arc eddig is megvolt, csak eddig nem küldött ilyet, csak a barbibabásat, de végre megtudjuk, ki az a Dénes. (szőke)
értékelés: