Vasútállomás
Félig a kinti világ, félig a benti világ; én meg se kint, se bent, de középen... nem tudom 500 pixelben megfejthető-e a kép.

A Nóra is ahogy más is már, a tükröződésekkel való kísérletek csapatába lépett be és nagyon jól játszik az átsejlő belső történet és a fotós mögött látható külső tér, és maga a fotós furcsa, a kínai császár agyagkatonáira emlékeztető figuraként jelenik meg és ezzel az ajtókerettel valódi keretet létrehozva küldi az üzenetet. Talán annyi megjegyzésünk van, hogy a kép felső felülete mintha nem lenne lezárva, egy kis igazítás elég lenne, hogy ez egy meseszerű üzenet legyen. (szőke)
értékelés:

Viva la primavera
Megjegyzés: egy élő példa arra, ahol az sRGB nem játszik, akárhogy próbálok konvertálni. aRGB. Punktum.

Kedves Csaba, otthon hagytam a szemüvegemet és nagyon nagy gondban vagyok, mert nem látom a képet, ezért nem tudok igazából a tavasz képedre mit mondani, mert igazából zsezseg a szemem. Nem tudom, hogy én hülyültem meg? Küldd már el az új megoldást erre a leckére a szemüveggel együtt. Komolyra fordítva, lehet ez egy háttér, de valami témának élesnek kellene lennie, mert most a képcím és az én szövegem az éles csak. (szőke)

Tavasz
Nem tudok mit hozzáfűzni. Tavasz van.

A népnyelvben a szimbolika a nyisd ki rózsám kapudat, hadd kerüljem váradat rigmusban is ott van a férfi női kapcsolódás, a nyíló felületek, a nőiséget jelző rózsaszín kikelet, amelyre a férfias döngőke megérkezik, körülbelül ennyit tudunk elmondani erről a képről és az Ország Világ vagy a Nők Lapja mellékletében ott lenne a helye a képnek. De hol van ebben a személyesség? Várjuk a lecke rétimártis ismétlését. (szőke)
értékelés:

Közben munka
Szombathely, III-as torony a járólap perspektívájából.

Itt egy alsó gépállást látunk olyannyira, hogy a munkavédelmi fafapucs, amit az alkotó lábán látunk, a horizont, tehát a szemsík a papucs környékén jelenik meg. Egy munkakörnyezetet látunk, ahol váltóállító karokat vagy miket látunk, ahol fölénk magasodik a szereplő. Természetesen ezek a férfias erőt igénylő kapcsolók hozzák azt a fajta princípiumot, amelyet az alkotó külön a 70-es évek stílusvilágát idéző tévénéző izomtól megemelkedő nejloning, a kihajtott gallér és sapka, kicsit roggyantott munkavédelmi nadrág stílussal, tehát egy etnoszociografikus világot beragyogja Osho gyökércsakra központú maszkulin világszemlélete, amit a pedellustól megtudva egyértelműen manipulatívan helyez el az alkotó, ahogy a matrica jellegű körbekeretezést is, tehát ez egy tudatos rendezői jelzés amivel a férfias önmegismerést duplán megemelve deklarálja. Ezek az utólagos manipulációk azok, amiket nem tartjuk igazán szükségszerűnek, olyan, mintha az üzenet erejében nem bízna Tibor, miközben ez inkább gyengíti az üzenet erejét, mindez a manipuláció azt jelzi, mintha az alkotó nem bízna önmagában és az üzenet erejében, pedig erről a képről minden érthetően lejönne akkor is, ha nem volnának ezek a manipulációk. (szőke)
értékelés:

Mediterrán nyár
Nem új kép, de nagyon szeretem. Nekem ez a mediterrán kisvárosok (görög, spanyol) igazi esszenciája; hófehér fal, árnyas utcácska, szőlő a falon.

Ezt a képet szeretem, izgalmas, de valamit csinálnék a bal oldali fehér fallal. Értem, hogy a szőlő vesszője így fut, de valamit azzal a ritmussal próbánék csinálni, mert így jobbra húz a kép. A ritmus, a felületek, az élet és a környezet nagyon hangulatos, talán picit sötét a sikátor rész, de ez lehet a titok, az, ami hív befelé. (szőke)
értékelés:

Vizlépcső
Nem leírás, megjegyzés: Nem fotoshop, a hosszú záridő + napsütés miatt ennyire kiégett. De így tetszik, szóval nem panaszkodok. :-)

Nagyon tetszik ez a kép, talán egy kérdés, hogy ezekkel a mohazöld színvilággal mit lehetne kezdeni, lehet, hogy ilyen ez, de ez most itt zavaró, fura, nem az örömet és a dinamizmust hozza, hanem egy keseredettséget. Talán ha nem színes lenne? (szőke)
értékelés:

Vak ügetés
Egy Kandinszkij kép alapján kezdődött

Vannak olyan szabályok, amiket érint, határozottan kimond a kép, ilyen az alsó gépállás, és az ég háttér miatt az ellenfényes komponálás, vagyis a szobrot nem részletgazdagon, hanem sziluettes formában láttató képet láthatunk. Három sík jelenik meg ilyenformán a képen, maga a lovasszobor, valamennyi szürkés tónusú növényzet rajzolat és az ég háttér. Ez azt is jelenti, hogy a képet igazából nem részleteiben vagy naturális jelzéseiben, hanem folthatásaiban kell megpróbálnunk értelmezni. Az alapvető tengelye a képnek egy balról jobbra lefelé haladó tengely, amire a lovasforma tömbje és a farok és ló lendülő lába is ezt mutatja, de mégis zavarosnak tűnik a kép alsó szakasza, a vízszintes rész, mert ha ezeket a nem labortechnikai értelemben vett negatív formákat mint ritmikai elemeket nézzük meg és elfelejtjük azt az információt, hogy egy lovasszobrot fényképez valaki, az absztrakthoz kapcsolódó folthatások rendezetlennek tűnnek. Megértjük, hogy valamilyen talapzat zavarhatta az alkotót, hogy miképp zárja a képet, de most az ég világosai, a lovasszobor sötétjei kaotikusnak tűnnek hozzátartozva a fák lombozatával, a kép igazából függetlenül attól, hogy jó az ötlet, nem áll össze, és ez köti is a címhez, hogy vak ügetés, mert nincs ritmikailag meghatározva a kép. Azt elfogadjuk, hogy Kandinszkij alkotásai inspirálják a munkát, de azt javasoljuk, hogy érdemes lenne ezekkel a folt és ritmikai játékokkal alaposabban foglalkozni, mert így most azt érezzük, hogy talált az alkotó egy lehetőséget és hamar kattintotta el a gépet. Ebből következik, hogy ha nem is papíron, de fejben fontos egy forgatókönyvet, az elképzelést és az üzenetet létrehozni magunkban, ha két héttel előtte, akkor két héttel, ha egy évvel, akkor egy évvel, ha öt perccel, akkor öt perccel, de legyen meg az, hogy miért készítem a képet, mert itt van most hiányosság. A mozgás házit kérnénk ismételni. (szőke)
értékelés:

Szemben önmagammal
Első lecke - második kísérlet. Gyertek közelebb, lássátok amit látok.

Nagyon érdekes látni azt, hogy ha egy szemgolyót megfosztunk a környezetétől, mennyire más struktúrák jönnek létre, mint egy vízfelület, mint egy görbe tótükör, ugyanakkor az nagyon zavaró, hogy a kép nem éles. (szőke)
értékelés:

Feketén-fehéren
Ez lennék én. :)

Az megint egy kérdés, hogy ki készítette a képet. Egyébként nincs baj a képpel, talán az életlensége, talán a gesztusok, talán, hogy kicsit igazolványképszerű... Ez még nem nyitott kapus kép. Kérünk ismétlést erre a leckére. (szőke)

Terra Luna Stellae
Hát itt sajnos az 500 pixel megfoszt titeket a csillagok fényétől. Eredeti méretben ott virítanak, de valahogy lekicsinyítés után visszarajzolni meg nem éreztem korrektnek. Ki-ki legyen szíves odaképzelni kb.7 csillagot elszórtan a képre.

Ez a Földtani Intézet, amit Lechner Ödön tervezett, és megint egy színpadi látképet látunk, és ennek a furcsaságát, szürrealizmusát az adja, hogy az éjszakai utcafények ezeket a figurákat alulról megvilágítják, miközben ez a félhold ott van a sarokban, van ennek egy fura Georges Méliès hatású némafilmszerű hangulata, másrészről furcsán, bár nem mór stílusú az építmény, de mégis egy pici mór hangulatot érzünk a képen, de akár Verne is eszünkbe juthat, abszolút romantikus az egész, de valahogy mi ezt szeretjük. (szőke)
értékelés:

Húsvét, Pünkösd (Tavasz II)

Itt egy képpárt látunk, ez a két kép nagyon összefügg, sőt csak egymással együtt értelmezhető, és ez a kódjai miatt van így. Többszörös időbeni változások vannak a képen. A felső képen még nem látunk virágokat, és egy aránylag gesztusában laza, karakter nélküli mozdulat található rajta, a másik képen sejthetően a második fázisában a képpárnak a pénzecske virágokat látjuk, a háttér már megváltozott, egy erős határozott, dinamikus kézmozdulatot látunk, ahol a mutatóujj, mint egy fegyver, előre mutat. Tehát az alap beállításon és a zöldön kívül minden változik. És ezt azt mondjuk, hogy jónak kell elfogadnunk. Viszont azon az alkotónak kéne elgondolkodni, hogy vajon mit gondol arról, hogy az ilyenfajta üzenetek, ahol a kéz gesztusa valami pluszt kell adjon a képhez, fontos-e, hogy a kéz gesztusait értelmezni tudja a néző. Gondolunk itt a süketnéma jeltolmácsolásra mondjuk, tehát itt feltételezzük, hogy mindkét képen fontos gesztus és a gesztus alapján értelmezhető kép az, amit kapunk szimbolikával, de jelen pillanatban nem kellően jól megközelíthetőem fejthető meg a két kéz gesztusának kapcsolatrendszere. (szőke)
értékelés:

Visszatekintés
Visszanézek arra, akit épp visszakísérnek a börtönbe négyszáz éve és rám nehezedik tekintete. "Csakazértis képeslap", vagy netán valami más.

A ritmus jó, hogy a perspektíva húz, picit dől a kép, és igen, szép Velence, de nagy forgalom van ám ott ezekkel a vízi micsodákkal, meg lehet várni, amíg arra halad egy ilyen hajó, ami ott szokásos és nem rohanunk, nem visz még haza a busz, mert van egy fekete előterünk a vízzel és ez az előtér üres, nincs benne színértékben egy olyan forma, ami mozgóvá, dinamikussá formálná a kompozíciót. Így most nem nagyon jön át, mi a közöd ehhez a helyhez, térhez, időhöz. (szőke)
értékelés:

Nyakkendő

Igen igazad van Bara, most elmondhatnám, hogy a nyakendő végén lévő boltíves ajtóba beállhattál volna és onnan fényképezhetted volna magad, ahogy a fényképezőgép benn van a toronyban. De nem mondom ezt, hanem azt mondom, hogy pont az a humor, az az érzékenység, ahogy észrevetted ezt a nyakkendős alakulóteret, ezt a nem tudom mit, ebben benne vagy, anélkül, hogy látnánk embereket, ezt jónak tartom, itt megérezted, mi az, amitől személyessé válik egy ilyen rideg tér is. (szőke)
értékelés:

A pohár fenekére néztem
és egy picassora leltem.

Azért fontos erről a képről beszélni, mert Dénes ismétel és az irónia nagyon fontos, egy verssor elejét halljuk a fejünkben, és tudjuk, hogy ez arra a klasszikus első leckére készült, amivel az oldal indulásakor annyit görcsöltünk, olyan csuklókönnyedén van itt odarakva egy szatirikus, pikírt üzenet, aminek csak örülni tudunk, és nem tudom megkerülni, hogy sajnos ez 3 disznó. (szőke)
értékelés:

Fóka

Nagyon szeretjük ezt a képet, függetlenül attól, hogy mi a helyszín és mi a történet, hogy ez a Camponában, vagy nem tudom hol van. Ez egy abszolút történetszerű, szinte Fellini világát idéző színpadi színházi tér, ahol nagyon is összetett történetet látunk a kisemberrel és az anyukával, nagyon lírai, meseszerű az egész, és akár lehetne az olvasókönyvben erre írni történeteket is. (szőke)
értékelés: