Megint azt mondom, hogy nagyon örülök annak, hogy a Gime elkezd egy kicsit másképp gondolkodni, másképp figyelni a környezetére. Nagyon is szép ez a kép, nagyon jó az, hogy ebben a barnás, aranytónusban van tartva. Megint azt mondom, hogy nem egy 10 pontos dobás, hogy itt most a mondanivaló letekeri a fejemet, de mint meglátás, mint térrendezés, nagyon kellemes kompozíciót kapunk. Esetleg én mondjuk a fölső részből vágtam volna, mert az ott már annyira ehhez a képi információhoz már nem tesz hozzá, de mindenesetre nagyon köszönöm ezt képet, és örülök, hogy végre valami olyan tél megfogalmazást kapunk, ami nem a szokásos, „hurrá, mehetünk az utcára megfagyni” című fejzetet mutatja, hanem egy kicsit messzebb, vagy más irányba néz. Kettő csillag. Azért kettő, mert kompozícióban én nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez az optimális kompozíciós kiválasztás. (hegyi)
értékelés:

mikor minden megszűnik körülötted...

Azt kell mondanom, hogy itt két nagyon is határozott képalkotási mód találkozik ezen a képen. Az egyik az úgynevezett "szipálfotós" megközelítés, amikor az egész portrénak adunk egy ilyen időtlen, lágyított, a teret is nélkülöző, a térből is kiemelt helyzetet azzal, hogy lágy fényekkel, lágyan megdolgozott helyzetet mutatunk, ráadásul köré tessszük ezt a fajta vignettálást, ami azért fontos, mert ez megint abból a rút, csúnya külvilágból vág ki egy szeletet, nagyon óvón, védelmezőn körbefogja a modellt, és teremt egy időtlen, térnélküli közlést. A másik irány egy realista helyzet és abban egy megfigyelés, ahogy ez a kislány ebben a népviseletben tánc közben vagy várva a partnerre a kis fal mellett megmutatja saját magát. Tehát ez a két fő irányvonal van itt most egy képre sűrítve és nem vagyok 100%-ig meggyőzve arról, hogy ez biztos jót tesz ennek a képnek. Ugyanis ettől van egy olyan érzetem is, hogy elkészül ez a fotográfia, mint alap, és aztán azt mondja a fotós, hogy az a rózsa ott nem biztos, hogy jó, meg a háttérben miért olyan a nem tudom mi, elkezd magával elégedetlen lenni és akkor köré varázsolja ezt a sötétítést, és ezzel húzza helyre a kompozíciós problémákat. Szóval én azt mondom a Csongornak, hogy én ezt a képet egyébként szeretem, de pontosan ezek miatt, amiket most elmondtam, ha van mód ismételni, akkor én várnék egy új portrét erről a kishölgyről, hogyha ez nem megoldható, akkor pedig a jövőre nézve is mondtam azokat a dolgokat, amiket mondtam. Ha egy ilyen népviseletbe öltözött személyt ábrázolunk, akkor az megint egy döntési helyzet, hogy milyen kivágást használok, hogy fontos a népviselet, mert egyébként mondjuk farmerban jár és technot hallgat, vagy pedig ez egy mindennapi viselet ennek a személynek. Hol van itt a különbség? Ott van a különbség, hogy az egyiknél is más gesztusokat instruálunk a modellnek és a másiknál is. Hogyha mindennapos szinten ő ebben a ruhában jár és ez egy megszokott viselete, akkor akár még egy ennél szűkebb kivágás is megélhet, mert akkor nem az a cél, hogy itt most tételesen megszámolhassuk a gombokat. Hogyha meg ez egy egyszeri helyzet, akkor ezt meg tudnunk mutatni, hogy ő ebből a jelmezből egy kicsit kikacsintson. Azt hiszem, hogy most jól feladtam a leckét Csongornak. Hogy ebből mit tud ő kiszűrni magának?! Majd megmondja, hogy mennyire volt értelmes neki. Egy csillagot tudok adni, és azért egyet, mert arra figyelnünk kell, hogy a modellünk általunk lesz megmutatva a nézőnek. Hogyha mi ismerjük őt közelebbről, akkor mi tudjuk azt, hogy ő így néz, így viselkedik, így áll be akkor, amikor elmereng, De ha ez az átlag megszokott, az emberek fejében raktározott típustól eltér, akkor azt kell tudnunk igazolni vagy pedig - akármennyire is személyes és mi ezt így szeretjük -, akkor is azt kell tudnunk mondani, hogy ez bizony nem ezt mutatja és akkor vagy a címen változtatok, vagy a beállításon módosítok. Nekem ez most itt nem egyértelmű. Ebben az elmerengésen túl, ha akarom, elindulhat afelé is, hogy a kislány mindjárt elsírja magát, mert kiállították a körtáncból, vagy akár az is, hogy mindjárt oldalra fordítja a fejét és kiszalad, mert megsértette a táncospárja. Szóval sok minden felé el tud ez indulni, nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ez a merengésnek a 100%-os megfogalmazása. A képi bizonytalanságon kívül ez a másik, ami miatt azt mondom, hogy az egy csillag meg van, mert kompozícióban ez el van helyezve, de azt mondom, ha lehet, akkor ezzel a modellel vagy egy új modellt keresve, én várom Csongortól a leckemegoldást. Bár a 34-es lecke egy eléggé magas számú lecke és én jobbnak tartanám azt, hogyha a Csongor az egyes-kettes-hármas leckéket kezdené el megoldani és addig nem nagyon lépnénk a 34-esig, amíg főként a kettes és a hármas megfogalmazásában nem vagyunk rutinszerűen benne. Tehát én várnám a Csongortól a kettes és a hármas leckére a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon szép játékkal indul ez a történet, bár itt megint azt mondom, hogy engem egy picit zavar hogy mi az álló és mi a fekvő kép. Ezt, hogyha, így az oldalon görgetünk lefelé picit zavaró, ha egymásmellé tenném, mintha falra tenném akkor is ugrálna ez a helyzet, tehát egy ilyen grafikai megoldásnál erre is érdemes figyelni. Az első kép is nagyon jó és nagyon tetszik, aminek azt a címet adta, hogy Szitakötő. A Megtartás című kép is nagyon jó, bár ennél a képnél azt mondom, hogy igazándiból akár el is forgathatnánk ezt, és fekvő képpé forgathatnánk és én még lehet, hogy egy picit, amennyire esetleg engedne, adnék a kötelekből. Hát, a harmadik kép az az, ami, 11, ez azért kigyengíti az első kettőt. Tehát nem is nagyon van hozzá köze. Nem is biztos, hogy értem, hogy hogy kerül ide, azon kívül, hogy persze, biztos ennek a hídnak egy darabja, megvilágító eszköze, de a két fenti struktúrához semmi köze nincsen. Tehát, én most azt mondom, hogy amíg az első kettő következik egymásból, addig ez a harmadik kép ez nem szervül ehhez a kettőhöz és hát lényegesen egyszerűbb és primérebb megfigyelés, mint a másik kettő. Tehát én erre most egy kiscsillagot fogok adni, és igazándiból azt mondom Gimének, hogyha arra jár, akkor próbálja meg ezt egy kicsit még más képekkel kiegészíteni, aztán meglátjuk, hogy merre halad, de ez a 11-es ez nekem nem annyira erős. Persze, 11, de, hát ez akárhol is lehetne. Tehát ennek olyan nagyon nincs jellegzetessége, míg az első kettő az nagyon jól indul. Hogyha meg azt mondom, hogy Megyeri-híd, akkor azért valamilyen szinten lehet, hogy érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy hosszabb képsorozatban kezdek el gondolkodni, akkor bele kellene, hogy férjen ennél több is a hídból, hogy ez kijöjjön, hogy ez tényleg egy híd, mert így most csak a cím az, ami ezt most érvényesíti. (hegyi)
értékelés:

Ha úgy próbálok indulni mint néző, hogy mit látok, hát látok egy madarat fölszállni, hát ez nem egy akkora dobás, ettől még nem fog letekeredni a fejem. De, az viszont kifejezetten tetszik és nagyon jó, hogy a Gime elkezdett azzal foglalkozni, hogy mi az ami mozog és mi az, ami áll. És itt például az, hogy ő elkezdte követni a kamerájával ezt a madarat és ettől a madár tulajdonképpen áll és a tér kezd elmozdulni körülötte, ez egy nagyon fontos megfigyelés. Ezek stílusgyakorlatok, ezek tanulmányok, megfigyelések, de ezek nagyon fontosak. Amiért ez mégsem lesz háromcsillagos történet az az, hogy igen, de még ezt tovább kell tudni vinni, hogy mikor exponálok. Ugye nyilvánvaló, hogy ebben, ezek az elektronikus gépek sok mindenbe beleszólnak, hogy nem biztos, hogy pont akkor exponálnak, amikor mi akarunk. Ezt ki kell tapasztalni, mert hogyha egy tizedmásodperccel, vagy egy századmásodperccel később exponál a Gime, akkor ez a madár éppen fölfelé emeli a szárnyát majd, és hogyha fölfelé emeli a szárnyát, akkor kevésbé zavar be, tehát akkor a lábai, amik most ott nagyon szépen kezdenek kirajzolódni, ott ez esetleg még jobban látható. Vagy hogyha egy picit, egy leheletnyit tényleg hosszabb az expozíció, akkor lehet, hogy a fönti mozgásrész is belekerül ebbe a képbe. Ez az egyik részlet, a másik pedig az, hogyha egy kicsit később exponál, akkor azzal azt is eléri, hogy nincs ennyire összenőve ezzel a – hát én nem tudom, hogy ez egy sín akar lenni, vagy micsoda ez a vízszintes vonal -, de hogy ezzel nem gabalyodik ennyire össze ez a madár. Hogyha az volt a cél, hogy azt érezzük mint hogyha innen szállna föl, hát azt mondom, hogy azt is lehet, de most igazándiból nem erre utal ez a mozdulatsor. Az elhelyezés türelemjáték. Lehet, hogy 73 madárnak ahhoz elszállni, mire egyszer egy ilyet sikerül az embernek lelőni, de érdemes ezzel foglalkozni. Pontosan annak a begyakorlására, hogy akár egy hosszú exponálásnál hogy követünk le egy modellt, vagy hogy mikor exponálunk. Ez kettő csillag. (hegyi)
értékelés: