Árnyék

Nagyon szeretem ezt a képet, mert nagyon jó tagozódásokat lehet rajta felfedezni, többféle struktúra. Egyrészt a mélységélesség nagyon szépen van megválasztva azzal, hogy értelmezi ezt a fajta káoszt, amit a növények létrehoznak, és ebből a káoszból létrehoz egy rendet. És ezt nagyon sokszor, sok képnél elmondtuk, hogy káoszt káosszal nem ábrázolunk, és ennél a képnél pont az az erő, hogy fontossági sorrendet állít be, és ezzel ezt a kaotikus struktúrát megbontja és értelmezi. Másrészt a teret is behozza a képbe, nagyon fontos ez is, hogy a Nóra ezt étre tudta hozni, és a harmadik pedig egy vízszintes tagozódás, azzal, hogy van egy sötét csíkunk ami a föld, egy egünk, ami egy naplemente helyzete, és egy nagyon szép aranyló sárga, és egy harmadik, ahol már betör az éjszaka mélye, és ez a hármas tagozódás is nagyon szép, és lírai – de egyben drámai is. És ez a kép így is önmagában is szép lenne, és ami még tovább viszi, és a személyes közlést is beviszi a képbe, és amitől a csend leckére abszolút elfogadható, az a magányosan álló figura középtájon. Ez nagyon megejtő, ahogy a magányról, a csendről, a belső, meditatív történetekről beszél, pontosan azért, mert egy dinamikai kapcsolat van eközött a káosz között és a háttérben lévő nyugalmat sugárzó naplemente és a magányos figura között. Úgyhogy én ezt három disznónak gondolom, és köszönöm. (szőke-hegyi)
értékelés:

Át

Egy nagyon szép, és nekem nagyon kedves üzenetet látunk, röviden kitérek arra, hogy nekem nagyon tetszik, ahogy az avar ezen a kis mólón vagy hídon megjelenik, és ennek már van egy nagyon jó hatása, és talán két megjegyzésem lenne ehhez a képhez. Egyrészt egy picit ha a Feri lejjebb gugol, nagyobb hangsúlyt kaphatna ez az avarszőnyeg, és talán dinamikusabb lehetne ez a korlátrendszer, ami most a vízbe vezet minket. Nagyobb hangsúlyt kapnának a korlátok, és sokkal jobban bemozgatná ezt a kompozíciót. Ráadásul ami kompozíciós értékében nem túl fontos az az ég, az is kisebb szerepet kapna, és az arányok rendbejönnének. A másik az exponálás pillanata. Gondolom azt akarja sugallni a Feri, hogy a kisember és a nagyember, akik a kép jobbszélén kifelé mennek a képből, azok áthaladtak ezen a hídon; de szerintem ez nem a legszerencsésebb pillanat. Van ebben egy dekomponáltságra törekvés, hogy a híd centrális kompozícióját megbontsuk ezzel a két emberrel, ugyanakkor ez most nem elég erős egyrészt a méretkülönbségek miatt sem, másrészt azért, mert kompozícióban a háttér fáinak a rendje szintén megváltozik annál a résznél, ahol ez a két ember most van. Tehát szerintem akkor lenne ez a kép rendben, ha a két ember valahol ott a híd végénél haladna kifelé, már lefelé-kifelé a képből, de még ott kellene lenniük, mert az hozná rendbe ezt a kompozíciót, az tudná visszahúzni az egyensúlyt, ami a háttérnél ugye adott. A természet ezt adta, nekünk kell más eszközökkel rendbehozni, pl. azzal, hogy a két alak visszakerül a kép közepe felé. Sőt, akár még jobban tagolhatnánk ezt a képet, a balszélen ansnittben feltűnő harmadik személlyel, és akkor van értelme kikerülni a szereplőknek. (szőke-hegyi)
értékelés:

Csipkebogyó
a zöld már múlóban, a botyók lángokban

Nem is értem, hogy miért ez a címe a képnek, hogy csipkebogyó… :-D Azért az, hogy a képnek alapvetően a háttere, tehát ahogy a növény a természetben megjelenik ezen a színes képen, az egy szürkés tónus, és ezen a tónuson valamiféle zöldebb kevéske levél látható, a forma, de alapjában véve a kép központi részén lévő zöldek is szürkészöldek. Azt is talán említettük már az estiklopédiában, hogy a szürkés szín, felület a vörössel kapcsolatba hozva folyamatosan dinamikát, feszültséget, vibrációt hoz létre. Tehát miközben hordoz leírható, verbális információt, kvázi egy tájképet, egy kirándulásról, mégis túllép ez a kép, és amit előzőekben mondtunk a Margitnak, hogy a dokumentálásból lépjünk át, és a személyest erősítsük fel, és itt itt van a személyes, a háttér szürkészöldje és a vörös nagyon jól dinamizál, és ha elvonatkoztatunk a látványtól, akkor akár az az impresszió is lehetne, hogy ez egy gyöngysor vagy akár egy női ruha, amin ezek a pici kis ékek megjelennek, abszolút egy festői kiemelést láthatunk itt. Örülök is ennek, mert ez azt is jelenti, hogy a Margit megérezte, hogy a fényképezőgépet nem fényképezőgépnek kezelem, nem félek tőle, mint technikától, hanem elkezdem a gép keresőjén keresztül a világot vizuális élményként, festőként is nézni. Végre élményként kezeli a látványt. (szőke)
értékelés:

Szőnyeg
A természet őszi "lakásfelújításakor" minden évben pompásabbnál pompásabb szőnyegeket terít a lábunk alá.

Kedves Margit! Leveledet, amiben írtad, hogy a kolbászt elküldtétek, nem kaptuk meg. Nagyon örülünk a képnek, amit küldtetek, nagyon szép az az elképzelés, ahogy mondod itt a levélben, hogy a nagyszobában a szőnyeg ilyen lesz. Egyetértek, nagyon drukkolok, hogy a gobelin elkészüljön, a vázlat nagyon jó. Aláírás, puszi, Bandi.
   Na most. Ezt így félretéve, azt sejtem, hogy a Margit a 19. lecke ősz kategóriára szerintem nagyon jól közelíti meg, jó a témaválasztása, a vizuális élmény is az, amit a cím sejtet – és ez egy három citromdisznós kép, és kész. Nem lehet vele mit keverni, ez egy jó kép. És nálunk a kertben is tudsz majd ilyent fényképezni, és hozhatod a gereblyét is, mert ahogy lefotóztad, utána össze kellene húzni is - mondja Hegyi. :-) (szőke-hegyi)
értékelés:

Család
Sajnos kissé bemozdult (még mindig nincs állványom).

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nekem ez a kép a kedvencem, éspedig azért, mert amikor a Zsolt idetekergette a gépet, és megláttam, akkor majdnem felsikoltottam, hogy te Zsolt, honnan kerítettél egy fényképet 1973-ból a Somogy Megyei Néplapból, ahol Szabó Dezsőné vájárfeleség éppen beköltözik az új lakótelepi lakásába című képet látjuk. Mindamellett, hogy esetleg a Kati most kést ragad és nem akar többet idejönni dolgozni, nem azért mondtam ezt most, mert bántani akarom, hanem igenis van az egésznek a tárgyi rekvizítumoktól, a környezettől is egy archaikus hangulata. De nem ez az egyetlen ok, ami miatt így érzem, hanem a kompozíciós rend, a fotós döntése, hogy hová helyezkedik el, hogy a nagymama, aki pontosan azt a 60-70-es éveket idéző, biztonságot sugárzó családi szoba melegét sugározva, a boldog békeidők hangulatával olvassa a Háromszék című újságot, ahol a másik hölgy, akinek az arcát, gesztusait pont kitakarja ez a kis virág, és így nem tudjuk, hogy az arca valójában milyen gondolatokat rejt, de azt látjuk, hogy a szemével pontosan a nagymamára tekint, és mielőtt mélyebbre mennénk ebbe a helyzetbe, azt azért lehet sejteni, hogy a két szereplő között igenis van kapcsolat, mindenféleképpen a kép ettől a háromszögszerkezettől a kompozíciós rendben a nagymama bal kezével tartott újság tengelyformái is a távolban látható másik szereplőre irányulnak, így ez a bizonyos háromszöges szerkesztés nagyon jól működnek, és többször is felfedezhető a képen, pl. a terítő lehajló csücske is jó ritmusban kapcsolódik egymáshoz. A képen van egy feszültség, és ezt ez a háromszögszerkezet is valahol, finoman erősíti, mert a csúcsára állított háromszögek vannak többségben a képen, még a virágcsokor formarendje is háromszögeket jelent, tehát miközben a kép látszólag egy fantasztikus, megbonthatatlan harmóniát mutat, filozófiájában van egy nagyon furcsa kettősség; ránézve azt mondjuk, hogy ugyan az a hatvanas, hetvenes évek, az idősebbek tudják, mire gondolok, míg a kép belső szerkezete egy teljesen másfajta belső feszültségről beszél, és ettől olyan izgalmas, ettől olyan zseniális ez a kép. Már többször tettünk utalást az estiklopédiára, és itt ajánljuk, hogy ha a Katalin a Török László a család c. képét meg tudja nézni, akkor még érthetőbb lenne, hogy mire próbálunk utalgatni. Úgyhogy én ezt a képet három disznóra értékelem. (szőke)
értékelés: