minden kezdődik előlről

minden kezdődik előlről

Jó ez e mese, amikor Hannát bekomponálod, olyan, mint egy filmes narráció, hogy: „igen, és amikor 14 éves voltam, és ott laktunk a Szajna part mellett, akkor jöttek a futó emberek…”, és mesél, mesél, mesél, és ez egy jó ötlet, a ritmus is jó. Azzal, hogy itt egy város, eléggé koszos, eléggé lehangolt, de azért itt is élnek emberek, akiknek piros jogginban is van kedvük futni, a másik bácsi is valamilyen testmozgást végez, tehát elindult a hétfő, elindult a hét. Függetlenül attól, hogy konkrét utalások nincsenek a dolgozókra, azokra, akik valóban elkezdték a hetet, de van, aki tud magának szünetet lopni, és magával törődik, az ő hétfője más, mint a miénk, úgyhogy ez az élmény megvan. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

odaát

odaát

Bara, azt tudom, hogy imádsz a pocsolyákkal játszani, meg ezekkel a tükröződésekkel, és a valóság és a tükörvilág megforgatásával. Itt is ez egy jól látszó folyamat, de azért volt ennél már erősebb megoldásod is, akár a jégpályán, de volt ilyen pocsolyás képed is másik, ahol hasonlóan megálltál a pocsolya szélén, ettől volt izgalmas. Most ez kompozícióban nagyon egyszerű, nagyon tiszta kompozíciót vázolsz föl, csak a megoldása nem lett tiszta attól, hogy ezek a formák néha úgy vannak összekombinálva, hogy az nem biztos, hogy teljesen szerencsés, ahogy a lány áll és a fényképezőgépet tartja és ahogy beleolvad a háttérbe. Ez nem teljesen átgondolt. Jó a meglátás, de én ebben most több esetlegességet látok, mint régen. Ha mondhatom, ezt te már egyszer megoldottad. Érdekes megfigyelés, de ha nem tudunk annál tovább jutni, mint amit már egyszer megcsináltunk, akkor ez az alatt marad. Egy csillag azért megvan, csak egy picit lépjünk most följebb. (hegyi)
értékelés:

égigérő paszuly

égigérő paszuly

"...Vitte haza a paszulyt a kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a tehénkét ennyiért adta oda. De a fiú vigasztalta:
– Ne búsuljon, édesanyám, azt mondta az öregember, aki megvette a tehenet, hogy még most, este ültessem el, s meglátom, hogy mi lesz belőle..."

Érdekes az a helyzet, ahogy ezt a mesét átértelmezi Bara, és idehozza nekünk a valóságba. Tényleg van egy szociografikus helyzet ezzel, hogy itt vagyunk a falu soron, az utolsó házak között a kiserdő mellett, és a nagyra növés itt nem csak abban az értelemben igaz, hogy stramm, magas és kívánatos felnőttek legyünk, hanem a nagyra növés kitörés is valamilyen helyzetből. Nagyon érdekes ez a szociografikus utalás a sáros földdel, a pocsolyával, a háttérben lévő házzal, ezzel az egész ridegséggel, miközben a színek melegek, de mégis az egésznek van valami baljóslatú iránya. Jó a kompozíció is, és jó az üzenet, érdekes párhuzam. Nem tudom, Bara, mit gondolsz arról, amit itt mondtam, kíváncsi lennék a te véleményedre is. Nekem megvan a három csillag. Illusztrációnak nem tudom nevezni, mert ez a mese másról szól, a mese nem ennyire szociografikus. (hegyi)
értékelés:

csak egy Önportré

csak egy Önportré

Bara, ez egy jó önportré, volt már ezzel a szitával próbálkozás. Érdekes az arckifejezés, érdekes ez az egész helyzet, nagyon jó a gesztus, és az tetszik különösen, hogy mersz játszani, mersz úgy szerepelni a képen, hogy nem egy primér közlést kapunk, hanem, mint egy színpadi játék, úgy dolgozunk. Itt két dologra hívnám föl a figyelmet, ami nekem most ebből egy kicsit kiugrik, mint ritmus. Az egyik a karkötő és a gyűrű, az ott most nekem egy olyan új irányt kapcsol be, ami eltér ettől az egész helyzettől, a kövektől, és ettől a naturális közléstől, másrészt pedig a háttérben lévő köveknél létrejön egy ilyen határvonal, ami sötétbe fordul át. Ha egy picit lejjebb guggolsz, akkor lehet, hogy lehetett volna úgy vágni ezt az egészet, hogy a kövek felét elvágjuk, és akkor kevésbé kapcsolódnak bele ezek a ritmusok, nem indulnak el ezek a sötét tónusok, mert most elkezdem azt is figyelni, miközben a fő üzenet mégiscsak a szitánál van. Arra szeretném Bara figyelmét felhívni, hogy a hármas leckét jó lenne, ha megcsinálná. Ez most azért két csillag, mert Bara precíz nő, tehát ne adja alább, miközben a téma, az ötlet barásan zseniális. (hegyi)
értékelés:

Kapszula

Kapszula

Érdekes kép, az biztos. Nem tudom, hogy ez mi lehet, hogy ez valamilyen koncerthelyszín, vagy ide építenek valamit és annak előbb a tetejét kezdték el építeni, nem tudom, de mozgalmas konstrukció, az biztos. Egy dolgot nem teljesen értek, hogy hajlik ez lefelé, nyilván a tömeg miatt is, amit a kép jobb oldalára tett Bara, de valahogy nem vízszintes ez a horizont nekem. Mondom, érdekes, csak ezt most nem annyira értem, hogy ez mi akar lenni. Ahhoz képest, hogy mennyire konkrétan és precízen szokott fogalmazni Bara, ez most nekem mint tanulmány izgalmas, de mint leckemegoldás nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Elnézést, de ez van. (hegyi)

Álom vagy valóság?

Álom vagy valóság?

"Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa." /Salvador Dalí/

Gyönyörű tónusai és nagyon jó tere van ennek a képnek, izgalmas lesz a fordítástól. Az a fránya kerítés és a kis fát támasztó korlát zavaró. Nem tudom, hogy aki ott kerékpározott, mennyire volt instruálható, hogy ha egy tekerésnyit beljebb jön a képbe, akkor lemaradhat a kerítés és a faszerkezet, és tiszta lesz a kompozíció. Dolgozz ezzel is még, kérlek - meg az áttűnésessel is, izgalmas ajtókat nyitsz ki, de ne csak bekukkants, hanem nyiss is be rajtuk. (hegyi)
értékelés:

cím nélkül

cím nélkül

"Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek."

Szép, lírai megközelítés, olyan, mintha egy régi képeslapot néznénk egy kirakatban, ahol összecsúsznak a rétegek, talán csak a kép bal oldalán álló virágzó fácska lóg most ki ebből a ritmusból. Hogy ez egymásra exponált kép, vagy valami tükröződés játék, nem tudom, de az biztos, hogy izgalmas irány. Annyit tennék hozzá, hogy nem ártana picit kifésülni ezt a dolgot annyiban, hogy olyan ritmizálást kéne találni, ahol vagy erősebb fő motívumok találkoznak a finomabb részletekkel, vagy ahol kevesebb a részlet és levegősebben maradnak a térdarabok. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, ha lehet mondani, akkor most ne szaladj tovább, folytasd ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

És múltak az évek...

És múltak az évek...

Minden cselekedetünk tükör, melyben a végzet mutatja meg képét.

Izgalmas az, ahogy filmszerűen gondolkodik Bara ennél a képnél, és mint egy filmjelenetet állítja be a modelljét ezzel az óriási levéllel, miközben a háttérben, a padon is egy másik történet működik. Ez nagyon bensőséges, és nagyon érdekes sztori. De a kép jobb oldalán levágnék egy-másfél ujjnyit ahhoz, hogy ez a viszonyrendszer még izgalmasabb, még feszesebb legyen. Most a kép jobb oldala lötyög. (hegyi)
értékelés:

cím nélkül

cím nélkül

Az árnyjáték nagymestere Bara, nagyon ügyesen játszik ezzel ennél a képnél is. Nagyon jó a kis modell, ahogy incselkedik a kamerával tartó főszereplővel, a kettejük játéka nagyon érdekes. Az üzenetnek az a jellegzetessége is megvan, hogy a családot, mint egy kis töredék ábrázolja. Ketten vagyunk, és ketten támaszkodunk egymásra. Ezt én egy jó ötletnek tartom. Most nekem tömegben hiányzik a kép bal oldaláról valami, ott mintha szűk lenne a vágás, pontosan azért, mert a horizont is dől, az árnyékfigura is valamennyit fordul, a kis modellünk is behajol a képbe, odabújik az árnyékhoz. Minden jobb oldal felé billenti ezt a mérleget, és nincsen a bal oldalon elég tér ahhoz, hogy ez vissza tudjon billenni, és egyensúlyba tudjon kerülni, ettől elkezd pörögni ez az egész forma. (hegyi)
értékelés:

MG. 11.11.11.

MG. 11.11.11.

Bara, nem tudom hol jártál, és hol volt ez a buli, de biztos, hogy őrület volt. Ahogy látom, a fiúk eléggé be voltak indulva, ez a rockabilly ska stílus, ami működött, ez nagyon rendben van, az a mosoly, ami a nájlon szemüveg mögött megjelenik, az abszolút sok mindent elmond, és amit a bőgős meg a dobos csinál, az is. Jó a megfigyelés, jó a ritmus, jó a dinamika, hozza a hangulatot, érzem a lüktetést. Megvan a leckemegoldás, de ettől még ne dobd el a zenét, foglalkozz vele. (hegyi)
értékelés:

Töredékek együtt

Töredékek együtt

Elkezdtem gondolkodni, hogy micsoda felhők lehetnek ezek, meg mi történik itt, milyen tejszínhabbal van leöntve ez az épület, és aztán jöttem rá, hogy ez egy tükröződés. Nagyon izgalmas ez a kép, akkor is izgalmas lenne, ha csak a tükröződést adnánk, de itt van Bara zsenialitása, hogy a valós formákat is bekapcsolja, és utána megfordítja az egész képet. Egy rendben lévő és érvényes kompozíciót látott meg, sőt, a kép nem csak szimplán arról szól hogy megfordította a horizontot, mert egy új minőség jött létre, az ábrázolás nem áll meg annál a szintnél, hogy rögzítek egy élményt ezzel az épülettel, nem csak az épületet próbálom megmutatni, hanem bizony továbbgondolta Bara ezt, és ennél segítségére volt az a sok formai játék, ami megjelenik: az átlós vonalak, a foltok, a tükröződések, a vízfoltok, és ezeknek a rendje, amivel egy újabb jelentésréteget tud elindítani. Amikor arról beszélek az elemzéseknél, hogy keressük meg a személyes kötődést, akkor hasonló dolgokra gondolok, mint ami itt most a képen létrejön. Megvan egy tárgyias megközelítés, és utána azt továbbgondoljuk, hogy jó, de mi ehhez nekem a közöm, milyen élményt indít el. Vannak dolgok, amik persze pontosításra szorulnának. Itt is meg lehetne kérdezni, hogy de a jobb fölső sarokban az a háromszög mit keres, ott elindul egy vonal. Igen, lehetne a tetejéből egy picit vágni, lehet, hogy jót tenne neki, ugyanakkor tessék észrevenni azt, hogy ezek az átlós törésvonalak mintha mozaikok lennének, úgy repesztik szét a formát. Nem hiszem, hogy túl kellene ezt beszélnem, hogy mitől egy új esztétikai minőség az, amit Bara létrehozott. Igen, a hatos leckében ezt keresem, azt a személyes vonzódást, érintettséget, ami ebben a képben benne van. (hegyi)
értékelés:    

Lucien Hervé emlékére

Lucien Hervé emlékére

Azért örülök ennek a képnek, mert azt mutatja, hogy Bara foglalkozik az elődökkel, az ő életútjukkal, munkásságukkal. Ez azért fontos számomra, mert nehéz anélkül önmagunkat meghatározni, hogy ne ismernénk azt, hogy mit csináltak a többiek. Hervéről azt kell tudni, hogy Le Corbusier-nek volt a fotósa, tehát azon kívül, hogy ő a saját fotós munkásságát is csinálta, festett is, meg sok mindenben részt vett, azon kívül elég tetemes mennyiségű, 20 ezres nagyságrendben készített építészeti felvételeket. Nem akárkinek a munkáival foglalkozott. Az mindig egy érdekes kérdés, amikor két egyenrangú, hasonló szintű alkotó találkozik, hogy abból mi jön ki. Nyilvánvaló, hogy itt a tiszteleten felül az embernek a saját maga fotós munkáját is el kell végeznie az elhivatottságának megfelelően, és fontos kérdés, hogy új látásmódot talál-e. Ezt tudjuk a leiratból, hogy Le Corbusier azért szerette azt, hogy Hervé fotózta az épületeit és tárgyait, mert olyan látásmódokat talált, ami még akár az alkotónak is új volt. Ez egy fontos szempont. Ennél a négy képnél, amit itt most Bara mutat az az érdekes, és attól fontos ez a játék, a tiszteletadás abból adódik, hogy olyan nézőpontokat keres, ami nem egyértelműen adódik az adott épületegyüttesből. Az egy másik kérdés, hogy nem mindenhol száz százalékosan pontos a fogalmazás. Az első képnél ez rendben van, szépek a tömegek, szépek a vonalak, nagyon dinamikus. A második képnél nekem már billeg a dolog, az aljánál jó lett volna ha teljes pontossággal van meghatározva, ha már hoztunk egy döntést, hogy ennek a fekete tömbnek az alja az, amihez viszonyítunk. Alul most elindul egy másik ritmus, az nem biztos, hogy nagyon erős, azon kellett volna szigorítani. A harmadik képnél ugyanez a helyzet a nagy fehér tömbnél, hogy a kép sarkához furcsán fut ki. Ez a két kép az, aminél milliméterekről van csak szó, de érdemes lenne újragondolni, hogy a vágást hol hozom meg. Itt tényleg csak a vágásról van szó. Egyébként zseniálisan nagyszerű az, hogy Bara ezzel foglalkozik, nagyon örülök. Hogy ez absztrakt? Tulajdonképpen igen, van ebben egy kis pimaszság, hogy nem az Épített környezetbe kerül ez a lecke, de értem és el is fogadom. Hajrá, Bara, szeretném, ha folytatnád ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:    

cím nélkül

cím nélkül

Nagyon izgalmas az, amit látok, nagyon tetszik, mert egy nagyon fontos helyzet a nőiség megélése az imitálással. Anya tükrét, körömlakkját ellopom, felhúzom a magas sarkú cipőjét, azt hiszem, hogy ezen a perióduson minden lánygyerek átmegy, és a megfigyelés nagyon rendben van. Ha már egy ilyen képet létrehozok, mert azért itt be kellett avatni a játékba a kis modellt is, nyilvánvaló, hogy egy instruált helyzetről van szó, akkor lehet, hogy megbeszélem vele, hogy biztos-e, hogy ehhez az egész játékhoz az a feliratos póló jó ritmus, amit most látunk. Az kivisz ebből a meséből. A kistükörnek, a háttérnek, a körömnek, a körömlakknak, a csuklón lévő kis bigyónak mind-mind jelentése van. Nagyon erős az, ahogy a valós térben megjelenő szereplő, és a tükörképe is itt van a képen, és az is, hogy nem ránk néz a modell, hanem saját magát figyeli, ezzel az egész helyrekerül. De ebből a ritmusból engem most kivisz a póló, visszaránt a valóságba, túl szoció. Nem tudom, hogy mennyire érthető az, amit mondok, Bara, segíts, kérlek, hogy így most oké-e amit mondtam. Miközben ez egy nagyon erős képről beszélünk, de ha lehet, akkor ezt ismételhetnénk. Nem tudom, Bara, hogy rá tudod-e venni a modelledet arra, hogy ezzel még dolgozzunk, én szeretnék erről látni egy ismétlést, segíts, kérlek. (hegyi)
értékelés:    

Noé

Örülök annak, hogy Bara elkezd dolgozni ezzel a teljesen új iránnyal, amit ezzel a szemüveggel létrehozott. Nekem nagyon fontos az az irány, amit ő képvisel, és egy olyan képet kapunk, ami az önportréknak az a kategóriája, ahol már nem a tárgyias ábrázolás a lényeg, nem az, hogy kilóra meglegyen minden egyes testrész, és egy idealizált képet adjunk magunkról, hanem mindenképpen egy olyan irány, ami egy önismereti úton nagyon fontos. Akkor, amikor magunk felé fordítjuk a kamerát, az nem csak azért fontos, mert belehelyezzük magunkat a modell szerepébe, és ezt tapasztalva ismeretekhez jutunk, hanem azért is, mert valahogy az embernek mindig meg kell tudnia fogalmaznia magát bizonyos élethelyzetekben, szituációkban, hogy hol tart a maga útján. Ez egy nagyon fontos mérföldkő. Ez a koncentráltság az, amit ne hagyjon Bara elveszni soha, ez nagyon fontos, hogy ebből a szintből ne engedjen, ami a kép őszinteségét illeti. Persze technikákat ki lehet találni, és fontos itt most ez a szemüveg, mert sok mindent létrehoz, de ha a szemüveget félreteszem, mint üzenet, ez a kép akkor is nagyon erős lenne. A szemüveg hozzátesz még egy olyan plusz jelentéstartalmat, ami érzelmileg egy fontos irány. Az utóbbi idők egyik legerősebb portréját kaptuk Barától, nagyon örülök ennek az iránynak. Remélem, hogy az útkereséseiben vissza-visszatér az önábrázoláshoz. Barának üzenetként mondom, hogy a hármas leckét meg kellene csinálni, ez most nem egy hiány felsorolás akar lenni, de a hármas leckénél jó lenne, ha tudnánk egy új irányt mutatni, várom a képet. (hegyi) értékelés:    

Miért a hónap képe:

Azért ezt a képet választottam a hónap képének, mert számomra ez a kép testesíti meg azt, amiért általában szeretjük a klasszikus fotográfiát. Azt az illúziót kelti, hogy egyetlen pillanatba sűrűsödhet egy egész élettörténet. (Borsay Márti)

cím nélkül

cím nélkül

Bara, most én kicsit pihentetném ezt az ügyet. Ami itt létrejön, izgalmas, szép, oké, de ez most nem erős. Ahogy erős a Gyász lecke megoldásához ez a szemüveg, most ennél a képnél ez egy technikai trükké avanzsál, ami jó, meg aranyos. Lehet egy irány, hogy elkezdesz ezzel a szemüveggel dolgozni, de nagyon kell tudni koncentrálni arra, hogy mit ismétlek, és mit hozok be, most ezt itt nem érzem erősnek. Ha ez egy sorozatnak minősül, akkor én ezt a képet kihagynám. (hegyi)