Munkák | Látszótér

Szűrés

Szépek a fényeid, a tónusok is, jó a környezet, ez a szúette fa is jó tárgy - az ilyet ha kocsival van az ember, ha nem túl drabális, megfontolandó, hogy hazavigye, mert máskor is jól jöhet. És persze nem tudom, mit tud a kamerád, a lencse, mennyire lehetett volna még közelebb menni, de ez igazán úgy élne jól meg, ha minimum kétszer közelebb lenne, hogy elkezdjenek a részletek működni, mert így most nagyon érződik, hogy te tetted oda ezeket a csigaházakat, ha viszont közeli a kép, akkor ez már nem kérdés, hanem egy kompozíció. Magyarán, ha sok a táj, akkor az elvárás is az, ami egy tájképnél, ha közelebb vagy, akkor már kiragadod a környezetből és a tárgyak fognak működni. (hegyi)
értékelés:

A macska kedves, és a háttér nagyon jó ezekkel az elmosott füves részekkel, ahogy váltakoznak. Ami a problémám, az a tönk itt a kép elején, amit látom, hogy igyekeztél kevésbé hangsúlyossá tenni a mélységélességgel, de nagyon erős így is, erősebb a macskánál. Két eset van. Az egyik, hogy úgy komponálsz, hogy valahogy kiadja azt, hogy arra várjunk, felugrik-e rá a macska, ehhez hátrébb kell menni picit, és lejjebb biccenteni a kamerát. Vagy vársz. Idő, idő, idő. Ez mindig fontos. Vársz, próbálsz kapcsolatot teremteni a cicával, hátha eléred, hogy felugorjon, vagy odébb fáradjon. Tudom, a nem háznál élő macskák nem mindig barátságosak, sokszor megriadnak, van rizikója, de azt kell elfogadni, hogy a képen csak az van, amit belekomponáltál, a környezet, az, hogy mi volt előtte, az nincs itt. Vagyis annak a miértje nincs a képen, hogy mi az oka, hogy ő fotóra került, miért itt és így. Valamiért fontos volt neked, hogy ő képen legyen, de ezt a valamit nekem is éreznem kell, a nézőnek. (hegyi)
értékelés:

Sokszor autóztam el a fotón látható táj mellett és mindig jó érzéssel töltött el amikor ránéztem a domb tetején lévő fára.

Tetszik nagyon. Annyi talán, hogy nem tudom, miért de mintha élesítettél volna rajta, vagy a jpg konverzió bajos, de a kontrasztos határoknál és éleknél van egy ilyen szellemképszerű túlhúzás, ami nem nagyon jó. Ha az ok az életlenség volt, akkor kell állvány, rekeszelni és hosszabbat exponálni. Érdemes ennek utánajárni. De tetszik, jó kép. (hegyi)
értékelés:

Noha egy szarka mogorvának tűnhet első látásra mégis lehet barátságos és boldog. A kép bár mobiltelefonnal készült és jó pár éve már ennek szerettem volna megosztani veletek. Hosszas próbálkozás után sikerült össze barátkoznom a kis madárral. Cserébe sok fényes kis aprósággal kellett neki kedveskedni. :) A hangulata miatt talán ebbe a leckébe illik leginkább. Legalábbis szerintem. Technikailag messze nem egy tökéletes fotó mégis az egyik kedvencem.

Kedves Tamás, amit mondok, az nem ellened megy, hanem segíteni szeretnék, és nyilván bármi megtörténhet, még az is, hogy a mobil okozta részletek kisimítása pont úgy és ott történt, ahogy most látjuk és ez okozza a gondot, amit érzek, de úgy érzem, ez a kép nem 100%-ig őszinte meló. Ha kicsiben nézem, megvan a madár és a kupak is, de amint elkezdem nagyítani, két furcsa dolog történik. Az egyik, hogy a madár csőrénél ahol találkozik a kupakkal, elmaszatolódik a dolog, és olyan, mintha a csőr íve nem lenne folyamatos. A másik, hogy a kupak mentes a bemozdulásoktól, míg a test nem. De mondom, lehet az is, hogy a mobil technikai nyavalyái tréfálnak meg. Ezt te tudod. A kép egyébként érdekes helyzet, a képaránnyal nem vagyok kibékülve. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! A fotó motoralkatrészekről készült amit egy Sony A6000-es géppel készítettem. Motorfelújítás előtt még úgy gondoltam készítek pár képet a hiányzó , beépítésre váró elemekről emlék illetve dokumentáció gyanánt. Hobbim az autók is és emiatt ebben a témában kifejezettem sok fotót készítek. Igyekszem több lecke megoldással is szolgálni a napokban. üdv.: Tamás

Sokadszor olvasok tőkék helyett Tóthékat, nyilván az én elmebajom, hogy absztrahálok egy családra, de persze ez tárgyfotónak is megvan, szóval alapvetően teljesíti, amit kell, viszont nekem ez a képarány idegen, és tegyük hozzá, hogy a tömegelhelyezés tekintetében is kérdéses, hogy ha például jobbra ennyire szűkek vagyunk, akkor balra miért van több tér, mindenesetre fenn és/vagy lenn ennél többet adnék. Van még egy dolog, ami baromi nehéz ügy, de a tárgyfotónál alap elvárás, az pedig a koszok, szöszök, ujjlenyomatok eltávolítása. Ehhez olyan háttér kell, ami nem vonzza a port, kell egy jó rongy, ami nem szöszöl, és kell cérnakesztyű, amivel utána megfogod a tárgyakat. Persze, a nehezebb út, hogy utómunkában szösztelenítesz, macerás. Egy biztos, hogy a tárgyfotóknál épp attól lesz valami vonzó és izgalmas, hogy ebben az értelemben hibátlan és steril. Ha ez nincs meg, akkor nem jön a csattanó, akkor nem üt nagyot. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! A képet az első lecke megoldása miatt készítettem, de közben szerettem volna hitelesen, valódi önmagamat és jelenlegi lelki állapotomat tükrözni a fotón. Úgy érzem sikerült bár a kivitelezés és a technikai dolgok nyilván messze nem tökéletesek. Kutyusom Brenda elvesztése nagyon mélyen érintett és nehezebb feldolgozni mint gondoltam. Egy igazi barát volt számomra vagy ahogy én becéztem a kislányom. Rengeteget tanultam tőle és minden vele töltött perc egy ajándék volt. Első képnek talán jó lesz és remélem ebben a leckében is sikerül majd jobb képet hoznom. A fotót egy Sony A6000-es vázzal és egy SEL50f18-as objektívvel a nappalinkban szemben velem az erkéllyel.. A fényképezőt pedig a telefonommal vezéreltem. Köszönöm, hogy itt lehetek!

Köszöntelek itt a Téren, én ezt egy igen jó első leckének, bejelentkezésnek tartom, és várom a folytatást, a képeid. Nyugalmas, merengő, érzelmes kép, de leginkább az tetszik, hogy kimozgattad a szokványos középpontból, és az, hogy elnézel a kamera mellett, nem csak szemmel, de a testeddel is kimozdulva, ez ad neki sztorit. Nyilván amit leírsz, az jórészt neked van meg, a kép kevesebben tud mondani, egyszerűen azért, mert az ember a formákat egyszerűsíti fejben és próbálja valami igazolható és megélt dologhoz kötni, és akinek nem volt kutyája vagy ilyen labda a kezében, annak ez akár egy mandarin is lehet, és azt inkább emeli a szájához az ember. Ennek ellenére mégsem idegen nekem ez a testtartás, de oda valami más tárgy kéne. Nem sokkal bonyolultabb, és most nem tudok javaslatot se tenni, még az is lehet, hogy csak egy picivel nagyobb labda kéne - oké, tudom, az nem az ő labdája lenne. De egy képnél ahhoz, hogy meséljen, néha kegyesen, de túl kell rajzolni valamit, akár csak annyit, hogy nagyobb, labdaszerűbb labdát hozunk. (hegyi)
értékelés: