Ahogy nézegetem ezt a képet, olyan, mintha egy múlt századi nyomatot nézegetnék, valami megmagyarázhatatlan okból hirtelen most a Száz év magány jut eszembe, még akkor is, ha ez a kép téli kép. A rend, az összeszedettség, a céltudatosság nagyon is angol. A képen a tél mint egy szükségszerű, de megmagyarázhatatlanul értelmetlen, szomorú, hogy ne mondjam, depressziós momentumként jelenik meg. Talán megint egy furcsa asszociáció, ha Turner világát hívom ide. Két apró momentum ránt vissza a földre, hoz vissza a jelenbe, és ez a két momentum valószínű, hogy sokak számára semmiféle jelentéssel nem bír. Ez nem más, mint a kép úgynevezett előterében, azaz a fényképezőgép optikájához közel lévő, a két tetejénél belógó faág. Ugyanis ez a két ág megbontja azt a formát, amit a távoli facsoport sziluettje rajzol elénk. Ha én lettem volna ott, azt a két ágat vagy letöröm, vagy kikerülöm, hogy ne lógjon bele a képbe. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 04. 29. - 20:11
A Civil Rádió interjúiból szerkesztett Színház a 117 percben című műsorhoz ezt a fotódat…
Hegyi Zsolt
2024. 04. 29. - 00:18
Én ezt elkérem az adásomhoz jól. Köszi.
Alexovics Ingrid
2024. 04. 28. - 22:52
Kedves Gábor! Ezt a képedet szeretném felhasználni a holnap esti rádióműsorom borítóképeként.…
Török József
2024. 04. 25. - 18:16
"Tök jó hogy vannak ilyen civilek. Majd jól be lesznek tiltva."
Aureliano
2024. 04. 24. - 10:29
Meghallgattam, pont passzolt egy konténer sarkában lévő ágy sarkában magzati pózban kucorgás…