Legkedvesebb barátaim
Miután Szőke ofő bemutatta nekünk Zsuzsikát a barátját, én is elgondolkoztam azon, hogy nekem ki, vagy ha így nézzük, mi a legjobb barátom. Rájöttem, hogy New York az a város akitől/amitől a legtöbbet kaptam ezen a világon. Családom, munkám és jövőm alapjaival ajándékozott meg. Kell ennél jobb barát? Látható még egy titkos, de nagyon kedves barát is a képen... keressétek.

Kedves Tamás! A városkép szeretete nagyon is érződik a képen, kiemelt hangsúlyt kap a félbevágott, szembe néző emberi alak, és a rajta látható kék szín a mögötte érzékelhető barnás-arany árnyalatokkal együtt a bal oldalon erős hangsúlyt kap. Viszont a jobb oldalon látható szürke épület, amelyre feliratot is applikáltál, formájában, színvilágában nem elég erős ellenpont a bal oldallal szemben. Számomra a perspektivikus hatás miatt is balra húz a kép. A mi javaslatunk szerint változna a kép egyensúlya, ha a fekvő formátumból a jobb oldal erős metszésével (pontosan ezt a szürke épületet levágva) egy majdnem álló formátumúvá lett képként kezelnénk az egészet. Vagy pedig valamilyen hasonló manipulációt kellene elhelyezni a jobb alsó sarokban is, amely a bal oldali kék ruhás emberalakhoz képest visszabillenti a kompozíciót. (szőke)
értékelés:

Biztos emlékeztek még Márti hangosversére Katának. Meg aztán az ofő is mondta, hogy "készítsetek filmet Márti versmondásához". Szomorúan tapasztaltam, hogy senki sem reagált rá. Hát én elővettem közel négy éve szunnyadó filmes énemet és belevágtam...

Kedves Tamás, örülünk, hogy a szunnyadó éned felébresztetted. Három disznó. De a Márti nézze majd meg, ő még adhat rá disznót, de ez az ofős értékelésen felüli értékelés lehetősége különleges szituáció, nem csinálunk belőle rendszert. :) (szőke) értékelés:

Mi négyen, barátok
Három barátom van a képen, kiket nagyon szeretek: a víz, amiből kifejlődött az élet, a napfény, ami nélkül nincs élet, és a lány, aki nélkül értelmetlen az élet. Így élünk mi négyen. (New York 2006)
   (a kép egyik érdekessége, hogy az utómunkálatai nyolc és fél órát vettek igénybe. Jelenleg 15 társával együtt a Magyar Rádió Márványtermében vannak kiállítva.)

Kedves Tamás, szerintem is jó ízlésed van, nagyon szimpatikus a hölgy a képen. Mivel elsősorban botcsinálta fotós oldal vagyunk, szakmai szempontból 1 disznó. Ugyanis - legalábbis ennél a képméretnél, amit látunk - az érzékelhető, hogy a modell és a háttér teljesen külön életet él, nincs közük egymáshoz, hangulatilag nem kötődnek. Hogy ez az utómunka miatt van csak, nem tudjuk. A másik, hogy itt is jót tett volna a modellnek, ha a háta mögül érkező főfény mellett reflexből kapott volna valami derítést az arca. (szőke)
értékelés:

Döntöttem...
Döntöttem! Pontban háromtízkor indulok.

Kedves Tamás, a kísérőszövegből próbáltunk kapaszkodót keresni, és az valamilyen történet formára utal. A kép alap izgalma, hogy a tér elfordul (jól láthatóak a háttérben lévő szék, a papírdoboz, kuka, kulcs, óra elmozdulásai), talán ezt a "félelmetes" tér elfordulást erősíteni lehetett volna egy apró fikciós elemmel, hogy az előtérben a linóleumon végigfolyathattál volna valamilyen, a ferdüléssel azonos útvonalú színes folyadékot. Ez a helyzet drámaiságát is növelhetné, meg a mozgást is jelezhetné. Kettőnk közötti vitánkban a Pedellussal én még javasoltam, hogy a fém ajtó jobb oldali széle jó lett volna, ha a képkereten belül marad. (szőke)
értékelés:

Kell é, hogy a földön járjunk?
Tudom... tudom: "Majom a fán, ember a földön". Nem tagadom szeretek majomkodni, könnyedén venni az életet és különleges perspektívából szemlélni az életet. Hát ez vónék én! Üdv Mindenkinek!

Kedves Tamás, hála a jóistennek a képed a szöveg nélkül is értelmezhető. És úgy tűnik egy megfejtése van is. Persze, hogy a saját karodat látjuk, persze, hogy fel van tűrve a kardigán, persze, hogy szöveget is írtál a képhez, hogy eltereld a figyelmet arról, hogy valójában egy abszurd vizuális kollázst látunk a női és a férfi princípiumok perspektivikus találkozásáról. Ha nem kellene itt elemezgetni, hanem egy kocsmában ülnénk és kávéznánk négyszemközt, akkor azt mondanám neked, hogy ez egy furcsa, amorf női comb, gyűrött mellkas, tetejére pakolva egy óriási férfi fejjel. De hát nem vagyunk kocsmában és nem is vagyok pszichoterapeuta. A fekete keret nem adekvát, a kép enélkül is megáll a lábán, mert fontosabbak rajta az ég kékjei, a fák sötét rajzolata és a marionettszerű figura, a fekete keret ezt bezavarja. A képhez tartozó írásaiddal ne kérj elnézést mindig magadért és a létezésedért, az írásaid önmagukban is jók, tehát önmagukban használd és azokkal ne minősítsd le a kompozíciós munkádat - csak ezért két disznó. Tessék visszahozni az önbizalmadat. Várjuk a továbbiakat. Szőke
értékelés:

Nem vagyok egy Van Gogh...
14 évnyi filmezés után kiégtem. 3 éve már csak fotózgatok. Ez az oldal mintha kicsit életet lehelt volna a filmes énembe. Viszketnek bennem új ötletek... Megpróbálom magamból kivakarózni...

Kedves Tamás, ne mindig a szemednek higyj, higyj a fülednek. Mert a füled jó. Jól van fényképezve. Időnként próbálunk a beküldött anyagokhoz tenni egy-egy javaslatot, amely kapcsolható az alkotáshoz. Andrea Mantegna Halott Krisztus című képe fontos, mert a perspektíva, mint eszköz nagyon jellemző erre a festményre. Másrészt pedig óriási bonyodalmat kelt annak idején a kép, merthogy nem piedesztálon ábrázolja Jézust, hanem emberi-halotti mivotában. Enyhén szólva a kép profán az adott időszakban, mert a sebei nagyok, a koponya sem szeretettel van ábrázolva, a szemérmét fedő vászon is inkább erősíti, hangsúlyozza a formát, mintsem eltakarna.
   Nálad erős az öniróniája a képnek a rövidülések miatt, ez fontos. Ne keseredj el miatta, nekem is így rövidülnek a lábaim. Jó, hogy közénk érkeztél. Első képre nem mindenki szokott 3 disznót kapni, úgyhogy a lecke fel van adva, tessék ezerrel dolgozni. (Szőke)
értékelés: