Zavarba hoztál ezzel a képpel, ugyanis a kólás üveget leszámítva az egész rendben van. A kólás üveg az, ami engem bosszant. Én értem, hogy az kellett a túléléshez, ahogy leírtad, bár, ha én beteg vagyok, akkor nem igazán kívánom a kólát, de hát más biztosan máshogy van ezzel. Ugyanakkor annyira borzasztóan nem odaillő forma, mű az egész, míg a gyógyszerek, a papírzsepi, minden megokolható és helyén van, ráadásul a kocka és henger formáival nagyon határozottan jót is tesz ennek az egésznek, de ez a kólás üveg... azt miért nem vetted ki? Nem adom vissza ismétlésre, mert félek, bár érdekes kérdés az, hogy ezt el tudod-e játszani, mindenesetre a dolog rendben van, tehát az üzenetét abszolút értem. Azt mondom, hogy ez a kép inkább egy fotóetűdnek lehetne a része. Önmagában megálló képként azért nem, mert nehezen tudom elképzelni azt a szituációt, amikor én ezt a falamra teszem, és nézegetem, hogy Ramóna épp beszélget a vízszerelővel. Ez egy kicsit vékony jég. Akkor működik, ha van ehhez egy olyan fotósorozat, ami az életemről szól. Érdekes kihívás lenne ezt egyébként megcsinálni. Ha van ehhez kedved, akkor én nagyon szívesen venném azt, hogy ”Fejezetek Ramóna életéből” címmel elinduljon egy ilyen sorozat, és akkor ez lehet abban egy kép. Úgyhogy a kólás üveg ne haragudj, de elvett egy csillagot, így ez egy 2 csillagos kép. Rád bízom a folytatást, egyébként tényleg érdekes lenne elkezdeni ezzel játszani. (hegyi)
értékelés:

Azt gondolom, hogy ez egy jó megközelítése ennek a munkának, ráadásul nagyon örülök annak, hogy nem csak egy teljesen letisztult tárgyfotót kapunk. Olvastam a kommenteknél, hogy kérdés merült fel abban a tekintetben, hogy az a belógó faág szükséges-e, vagy sem. Hát, ha nincs a belógó faág, akkor a képnek sincs sok értelme. A faág az, ami a környezetből valamit hoz, és némi személyességet, vagy sztorit elindít, hát, mi az Istennek fotózzak le egy templomot önmagában, huszonhatan lefotózták már. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez a része rendben van. A technikával van némi probléma. Nyilvánvaló, hogy az esti fények nem egy könnyű helyzetek, és a technikai eszköztől függ, hogy ő ebből mit tud áthozni. Mintha itt egy hosszabb expozíció lett volna, amit bemozgattál volna, nem tudom, de az élességgel van némi problémám. Azt szeretném mondani, hogy esti képet általában nem este csinálunk. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de van egy olyan pillanata a késő délutáni, kora esti időszaknak, amikor még van valamennyi fény a környezetben, de már az esti világítás megvan, már megvannak azok a díszítések, amik tulajdonképpen jellemzőek ezekre az építészeti formákra. Tehát, ha abban az időpontban exponálsz, vagy abban az időpontban készíted a felvételt, amikor még van környezeti fény, akkor nem bukik be ennyire a második torony, amire szükség lett volna, másrész nem ennyire vakok az ablakok, és a környezet sem ennyire fekete. Exponálással ez megoldható akkor is, ha egy jóval korábbi időpontot keresel, hogy az esti érzést hozza, esti város képet sem az éjszakában csinálunk, úgyhogy fontos lenne, hogy ezt a képet megismételjük. Pontosan azért, mert a gyakorlás kell ehhez. Egyébként a faágakért, meg azért, mert az egész ritmusban van tartva, én egy csillagot így is megadok, de egy ismétlést kérnék. Nem muszáj pont ezzel a templommal, mással is lehet, de jó lenne gyakorolnunk azt, hogy mikor kell exponálni, tehát, hogy ezt a demerungos esti helyzetet, hogyan érdemes ábrázolni. Ez egy viszonylag szűk idősáv egyébként, maximum egy fél óráról beszélünk, vagy még annyiról sem, tehát, erre érdemes odafigyelni, érdemes járni a várost. Több expozíciót csinálni úgy, hogy akár a fájl rögzítse azt, hogy mikor exponáltuk, ez általában benne is van a fájl nevében, vagy mi egy kis notesszal, egyrészt azt, hogy hol jártunk, másrészt azt, hogy mikor, érdemes a napot is, és az órát is felírni. (hegyi)
értékelés:

Ez egy érdekes kép a házi kedvenc leckére, mert kevés ember az, aki a lovát tartja a házi kedvencének, bár a lovat nagyon sokan szeretik, jó a sajtója így az állatok között, miközben szerintem egy rendkívül buta, tohonya állat, de a ló az oké. Az a része tetszik a képnek, hogy szegény itt szaladgál a nagy bezárt helyen, legalábbis ebből a képszögből ezt látom. Van egy ilyen udvarias távolságtartás az egészben. Ez olyan instagram fotó, tudod, hogy ott vagyunk a barátnővel, és megörökítjük, hogy van lovunk. De ha fotográfiai szempontból nézem ezt a képet, akkor némi kívánnivalót azért hagy ez maga után. Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy ez egy 1 csillagos kép? Kéne az a fajta dinamika ehhez az egészhez, ami most ebből hiányzik. Van egy ló a képen, jó. Zöld is van rajta, meg kék is, oké. De az, hogy neked ehhez van viszonyod, vagy nincs, ez a te lovad, vagy sem, vagy ez most hogy van, hát, ebből olyan nagyon sokat nem kapunk. Lehet, hogy ez még akkor készült, amikor voltál 12, és nagyon nagy érzelmi helyzet volt ezzel a lóval, és a ló azóta már persze kolbász, vagy még az sem, és akkor egy emlékképként ez működik, de annyira meg nem rossz, hogy azt mondjam, hogy hibaista megközelítés, érted? Tehát, hogy kicsit olyan semmilyen. Miközben nagyon vagányul dolgoztál te saját magaddal, és volt véleményed magadról, meg a világról, most az a fajta vélemény hiányzik erről a képről. Hát, milyen ez a ló? Jófej? Vagy ijedős, vagy buta? Vagy milyen? Mert erről nem tudok meg semmit. Hát egy ló. (hegyi)
értékelés:

Ollókezű Edwardné fényképezni megy a télben. Az üzenetet száz százalékosan lehet dekódolni, és ez fontos, ez egy nagyon nagy erénye ennek a képnek, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy a körbevágása az, ami problematikus. Azért, mert így most nem a hiányt fotózod első sorban, hanem a padot. A hiányhoz be kell méretezni, hogy mi, ki hiányzik onnan. Annak a szereplőnek helyet kell hagyni. Tehát, itt nem is az a kérdés, hogy a hozzánk közelebb lévő része hogyan arányul ennek a dolognak, bár valahogy oda kell jutni ehhez a padhoz, ezt az odajutás terét is levágtad. De az a helyzet, hogy az a figura, aki várt ránk ezen a padon, ha ő ott lenne, akkor valószínű, hogy belevágtunk volna a fejébe, márpedig a hiány akkor értelmezhető, ha térben meghagyjuk annak a helyét. A sztorit értem, és megint azt mondom, hogy ez egy tökéletesen rendben lévő megoldása lenne a leckének, csak lehagytad a környezeti változót, lehagytad azt, hogy mese lehessen belőle, és így most egy pad fotót kaptunk, amin mellékesen valakinek a fenék lenyomata is ott van. Egy kicsit kevesebb fantáziával megáldott olvasónak nem biztos, hogy lejön, mint sztori. Jön most a tél, lehet ismételni, és remélem, hogy meg is ismétled, és nagyon szeretném, ha kapnék idén erről egy friss ismétlést. Ez most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Azt nem tudom, hogy mivel érted el azt, hogy ennyire két tónusú lett a kép, de ez nagyon jót tesz ennek a fotónak. Nagyon érdekes az, ahogy ezek a kis termések ezen a saras földön megjelennek. Bele kötni sem nagyon tudok ebbe az egészbe, mert ez egy jó meglátás, és egy jó üzenet. Átélhető az élmény, köthető az évszakhoz, mégis egyedi, és annak külön örülök, hogy nem valami közhellyel dolgozunk. (hegyi)
értékelés:    

Én ezt egy nagyon kedves képnek gondolom, mindazzal együtt, hogy a szociografikus hatása erősebb, mint a humora. Márpedig nyilvánvaló, hogy egyrészt a szereplőből, meg a címből is adódna az, hogy itt a humorra tegyünk még rá valamennyit, ami akkor történhetne meg, ha ebből az egészből lefelé, és jobb oldalra többet kapnánk. Tehát a Csak lazán-hoz az kell, hogy lássam azt a pulóvert átvetve a vállon, de ahhoz kell a hátból is, meg a karból sem ártana egy kicsit több. Most ez így, ebben a formában ezért nem száz százalékos megoldás. Úgyhogy 2 csillag, remélem, hogy van mód ezeket a képeket megismételni. (hegyi)
értékelés: