6. Impresszió, hangulat

Jó ez a kötélen egyensúlyozó Hold, játékos. Viszont a játék ellen dolgozik a színvilág és az, hogy ennyire zajos. Nyilván nem ismerem a helyet, hogy ha ez korábban készül, mennyire látszik a Hold, vagy hogy ott jár-e, ahol kell. És még egy gondolat. Én fenn ott vágnám, ahol a drót a legmagasabban van, ott a szigetelő biszbaszokkal ahol találkozik, és persze ehhez az is kéne, hogy lejjebb meg több legyen, szóval ez is olyan tanács, hogy a fene tudja, lenn mi volt. Maradjunk abban, hogy tetszik a játék, az meg különösen, hogy bíbelődtél vele. (hegyi)
értékelés:

Bajok vannak, és én igazán próbálom azt átnyomni, hogy olyan nincs, hogy valami úgy jó, ahogy találod. Alapnak jó kiindulás lehet, de kell vele molyolni, rendezni. Enélkül nincs kép. Itt egyrészt fenn sok a felesleg. Másrészt az ajtóról a papírt le kell tépni, az üres üdítős flakonokat kivenni, a vödröt is, vagyis minden mást, mint ami a fő téma, mert a környezet enélkül is hordozza majd azt, amit akarsz, de kevéssé izgága módon, és nem kezdem el vakarni a fejem, miért fontos a szemét fotózása, mert egyből lehet majd érteni. Igyekeztem valamit csinálni, persze ezt PS-ben meló kiszedegetni, nézd el, de talán érthető lesz. És igen, még egy, amit nem tudtam már megcsinálni, azt a mosógépet kicsit elforgatod a faltól felénk, és máris ő lenne a főszereplő. Szóval rendezz! (hegyi)
értékelés:

A mosogató körüli spontán rendezetlenség felett megül a csend.

Egyrészt leszedtem a szürke fátylat róla, mert ez a komorság nem szerethető, a tárgyak, a zsizsgése a képnek meg nem indokolja azt, hogy ennyire komor legyen a megoldás. De a nagyobbik kérdés az, hogy ha a leirat pontosan fogalmaz, márpedig úgy tűnik, konkrét érzés volt, amit meg akartál osztani, akkor miért nem az van a képen? Mit is írsz? A rendezetlenség fölött megül a csend. Szép. Akkor nem kell ennyi a fiókokból, a füles rész alul már bőven lehagyható, viszont akkor kéne fenn az a bizonyos csend. Tér. Az, hogy legyen valami mihez képest érzet. Az a virág, erika vagy hanga, vagy mi a neve, az jó lenne, ha még felette lenne tér, legalább annyi, mint amit lent levágunk. És még valami. A káoszt is kell rendezni. A flakonok nagyon nem illenek ebbe bele. Oda lehet tenni fejjel lefelé két tárnyért. A virágnak kell a hangsúly. Tudom, sokan hisznek a talált képben, és valóban, kiindulási alapnak jó lehet, de szinte soha nem úgy jó, ahogy azt a véletlen összehozta, kell hogy a fotós rendező is legyen. Enélkül esetlen, esetleges és zavaros lehet az eredmény. Kérnék egy ismétlést, ha lehet, rendezve ugyanezt az érzést. És a vízszintes, tudod. (hegyi)

50mm-n készült kép, különösebb utómunka nem történt csak vágás. A pad elhelyezését illetően vagyok bizonytalan, és erre szokta Zsolt mondani, hogy nem véletlen :D ..

Nem voltam ott, így csak találgatni tudok. Az biztosnak látszik, hogy valami nem kerek. Mintha egy fél képet látnék, balról rendben, jobbról kifut minden, nincs befejezve, határolva. A tónusaid kiválóak, nekem kicsit kevesebb élesítés is megtenné, viszont ahogy látom, a pad mögött is voltak fák és a fák között valamennyi hely, útnak is lehet nézni. Azaz mi lett volna, ha a padot nem szokványosan használod képelemként, azaz előtte hely, hogy le lehessen ülni, hiszen senki se ül rá, üres, hanem kiteszed a jobb szélhez, az a képhatár kábé, és mögötte vagyunk, tehát így egyfajta dekomponálásban lenne a pad, csak a másik irányba, több feszültség lenne benne, és talán kevésbé lenne gyenge a kép jobb oldala így. De ez csak spekulálás, mert fene se tudja innen, a szobából megmondani, mi lehetett volna akkor a kép közepe, bal széle. Van ám olyan is, hogy egyszerűen valami úgy, ahogy van, úgy nem adja magát és nem lesz belőle kép. (hegyi)
értékelés:

Kíváncsian várom Viki megoldását, ő hogy finisselte volna ezt a képet, én is megcsináltam a magam verzióját róla. Az biztos, hogy ferde, de emellett a ferdeségét az is adja, hogy nem álltál pont középen és a kamera sem volt síkjában azonos a kép síkjával, vagyis perspektivikusan is van benne korrigálnivaló. Az alap tehát jó, de kell, hogy egyrészt ott a helyszínen is adj időt magadnak, hogy lenyugodj és úgy készüljön a kép, kontroll alatt, másrészt otthon, a laborban úgymond szintén kapja meg azt, amit érdemel. (hegyi)
értékelés:

Annyira szép lenne ez fekete-fehérben, miért színesben van? Így most a tárgyszerűsége erősebb, és ettől hiányérzetem lesz, ha FF lenne, mindez nem lenne ennyire jelen, mert líraibb lehetne. Nagyon érdekes, hogy ugyanaz a kép színesben üres, FF-ben meg rendben van. A képzeletbeli FF verzió kapja a 3-at. (hegyi)
értékelés:

Nos, ennek már inkább van története, érzékelhető a köd is, a távolság is - én még lejjebb mennék a kamerával - valami megmagyarázhatatlan okból nekem a hatvanas évek hangulata jön vele, szóval minél tovább nézem, annál erősebb a meggyőződésem, hogy lentebbről lenne jó, és én, vess a mókusok elé, de annyit torzítanék a perspektíván, hogy az oszlopok ne boruljanak össze, főleg ha lejjebb megyek. Vagy, ha igen, akkor jobban. Egészen Tarr Bélai lehetne, ha egy fokkal az alja a tónusnak sötétebb. És olvastam Mészi írását, igen, van benne valami elkeféltség-érzet. Olyan magyarosan. (hegyi)
értékelés:

Tamás, nekem ez most nincs egyensúlyban. Forma és tömeg tekintetében sem, de hogy is mondjam, történetében sem. Pontosabban valami hiányzik. Balról. Hogy ez egy kerékpáros, aki kikerekezik a képből már, vagy mifene, nem tudom, de így ez most nekem kevés. Hangulat van, vagy utal ráa kép, hogy lehetne, de történet nincs. (hegyi)

Adtál egy címet, de a kép nem mutat ebből semmit. Ez a két ember így, hátulról alapvetően nem mond sokat, amin ha lenne valami gesztus köztük, még lehetne segíteni, de így ez csak bemondásra az örök szerelem, mert lehet, hogy csak a nyugdíjas klub kirándult. És a lány, ő ki? Ő miért van ott? (hegyi)

El kell fogadnom a tényt, hogy nekem az ilyen képek tetszenek. Az út, meg az ember nyoma a természetben. Erőszakolhatom én magam, hogy portré, meg koncepció, azt valahogy sosem érzem a magaménak - és emiatt nem is jók. Engem az ilyen képek fognak meg, és ezeket az érzéseket szeretném megmutatni másoknak.

Előbb a leirathoz. A kép mikor és mitől lesz jó? Idő, gyakorlás és türelem. Enélkül nem lesz jó, legfeljebb véletlenül. A portréhoz sok idő kell, megismerni, elfogadni és elfogadtatni, kitalálni és megcsinálni. Adj ehhez magadnak időt. Várom is az önportréid. A képről. Az van, hogy ez az egész benned épül fel, mert te ott vagy 3D-ben, sőt, négyben, mert az idő is fontos tényező az élményhez. A fotó kevesebből dolgozik. Emiatt kell sűríteni. Ahhoz, hogy ez az út hívjon, kell találnod olyan időt, amikor már kevéssé sok fény jön át oldalt a fákon, ágakon, mert ezek most ritkásak és az ember meg úgy van összerakva, hogy mindig a világos részekre figyel fel, és ha az nem a kompozíció lényege, akkor elviszi a figyelmet mindez. Most ez a gond abban jelenik meg, hogy az út így, itt nem izgalmas. Lehetne akárhol, nincs benne egyedi. Neked lehet, mert te valahonnan valahová tartasz rajta, de nekem, aki ezt az egy állóképet kapja, ez csak annyit mond, hogy valahol császkálunk valahová, kintről átjön a fény, azt nézném, az út maga csak leküzdendő akadály. Érdemes olyan helyet keresni, ha hívogató utat akarsz, ami zártabb helyszín, ahol az út több fényt kap, és ahol van valami várakozásteli izgalom. Ismételj majd kérlek. (hegyi)