Tappancs
Vasárnap, madarak, csicsergés, pléd, park, olvasás. És egy tappancsrészlet. Ez is én vagyok. Részben.

Üdvözöljük a Barbarát, nagyon örülünk, hogy idetalált az oldalra. Egy nagyon jó első leckei megoldást talált a Barbara, ahogy itt átnézzük az estiskolát, lassan már két éve jönnek az anyagok, nem mindig egyszerű most már annak, aki új, hogy vajon milyen testrészünket, milyen pózban vagy hogyan próbáljuk megmutatni – bár szerintem innen kezd el izgalmas lenni a lecke megoldása, és hozzáteszem azért a régiek is elkezdhetnék az első leckét újraértelmezni, mert kíváncsi is lennék rá – de ami ebben a leckében nagyon erős, az pont azok a kapcsolódások, azok a kis pontok és fényjátékok, amik az emberi testen, a talpon, a talpat körülvevő pokrócon, nadrágon ezeknek a különbségeiben meg tudnak jelenni. Azért nagyon érdekes lehetett lefényképezni saját magát, hátrafordulva, maga mögé exponálva, szerintem ilyen akrobatamutatványként is. Ami nekem nagyon tetszett azok a kis fényfoltok a talpon főleg, a jobb lábfejen, ott a nagylábujj környékén a bőr redői ahogyan megjelennek ezek a nagyon is fontos és hozzánk tartozó jelzések. Én nagyon köszönöm, és várom, hogy a Barbara hogyan próbálja majd megoldani a többi leckét.
Annyi hozzáfűznivalóm van, hogy ha megtehetitek, akkor a Barbara alkotásait nézzétek meg az ő weblapján, hogy egy merőben más beszédstílusban küldte el ide hozzánk a fotóját, mint amiket ő eddig prezentált a külvilág számára. Ez nagyon fontos, hogy sejthetően ide készült ez a lecke, nem csak elővett valamit az alkotó. Mi ezt megtiszteltetésnek vesszük, hogy foglalkozott ezzel az oldallal, és idő elküldött egy képet, holott elővehetett volna egyet máshonnan, hiszen látszik, hogy folyamatosan foglalkozik fotóval. (szőke)
értékelés:

Találkozás 2

Mivel a Találkozás 1-et egészen részletesen elemeztük, és én akkor még nem láttam ezt a munkát, szerintem a Bara hamarabb eljutott - mint a polinézeknél a mauri technikában egy más idővel dolgoznak, és a gyógyító hatás hamarabb eljut a helyére, minthogy elvégeznék a tevékenységet – szóval azt feltételezem, hogy a mi üzenetünk is hamarabb odaért a Barához, minthogy felkerült volna a weboldal felületére, merthogy mindazok a dolgok, amikről a Találkozás 1-nél beszéltünk, az itt meg lett valósítva, a férfi-női kapcsolatot átgondolva, ezekkel az egyszerű, régi vastárgyakkal, tehát minden olyant teljesít ez a kép, amit a Találkozás 1-nél számunkra felvetődött, ezért ez nekem három disznó. (szőke)
értékelés:

Próféta
Galaxis útikalauz...

Érdekes, ahogyan az István ezekkel a manószerű, obeliszkszerű, fallikus figurákkal foglalkozik, és ezekkel a különböző prizmaszerű tükröződésekkel, árnyékokat vetve, az árnyékokkal még jobban ráerősítve a fallikus ábrázolásra, sziluettesen színezve meseivé alakítják át ezt a kis termékenységi szobrot. Az egy disznó megvan rá. (szőke)
értékelés:

Álomkávé

Egy enteriőrt, egy kávéházi belső hangulatot látunk, ahol valószínűleg egy társaság vagy egy pár elfogyasztott egy kávét, és beszélgetett, és ennek a történetnek az utolsó mozzanata volt, hogy ezekben a csészékben már nincs kávé. Talán csak egyetlen egy, mert a Bara nagyon jól meglátta ezt a kompozíciós kihívást, hogy nekem apró problémáim vannak ezzel a képpel, noha szeretem ezt, pl. a jobb alsó sarokban ott valami van, valami belóg, és ezt nem tudom, hogy mi, másrészt hozott a Bara egy döntést, hogy utólag, manipulatívan belenyúlt a képbe, és az asztalon kívüli hátteret elmaszatolni, mintha az ujját elhúzta volna és szétkente volna a festéket. Jó ez a hatás, ha határozottan eldöntjük, hogy ezt akarjuk mutatni, mert akkor azt mondom, hogy ha fontos ez a háttérjáték, akkor ebben a döntésben az is fontos lenne, hogy a két csésze függőlegesen hol helyezkedik el. Mert most van egy pici előterünk az asztallal, van egy középtér a két csészével, és a háttér a hármas tagolásban. És mivel nincs teljesen eldöntve, hogy ez a háttér mennyire fontos, mennyire szervező ereje a képnek, most egy bizonytalan érzése van, hogy elkészült a kép, és aztán a Bara megnézte otthon, hát, ez nekem nem annyira tetszik, kicsit belemaszatolok. Tehát mintha a döntés nem az exponálás előtt közben lett volna meghozva, hogy ezt akarom mutatni, hanem utólagos javítás lenne. (szőke-hegyi)
értékelés:

Becsuhéztam

Ha a címet nézem, és az Anita mostani munkáit, akkor ez az irdatlan mennyiségű csuhé már egy sajátos csuhéfilozófiát vagy a csuhé, mint tudatmódosító szer kérdéskörét is felveti, de én ezt igazából egy öniróniának tartom, és egyetértek, néha én is be szoktam csuhézni. Ez mindenkivel előfordulhat, legfeljebb én nem csuhénak mondom. Magáról a képről egy afrikai termékenységidol hangulat jön le, és még így, ebben a szűk változatban is jól látható, hogy ilyen koronaként van megfonva, felrakva ez a fejfedő, ami felerősíti a szemöldököket, az arcot, a nyakon lévő árnyékokat. Alapvetően én ezt a képet szeretem, talán még jobban belenéztem volna a kamerába, és ez a nagyon közeli kép ami majdnem nagylátószögűnek tűnik az optika, még erősebben megforgatta volna a képet a középpont körül, ami a kép felső harmadában a jobb oldali szem körül van - így Szőke.
Nekem van egy kis problémám azzal, hogy ennyire szűken van vágva - mondja Hegyi. A kéz is olyan furcsán van vágva, a csuhé tetejéből is lehetett volna több – bár ez nem biztos, hogy jó lett volna meglátni fent, hogy meddig tart ez a rafiaszerűség. Másfelől meg a test miatt is nem biztos, hogy lehetett volna többet mutatni; nem véletlen, hogy takarja a felületeket. (szőke-hegyi)
értékelés:

Gyorsabban!
Szerintem még azok a lécek vannak rajta, amiket hatéves koromban koptattam. Talán a festés is az.

Fotósorozatot látunk, és én a mozgás kategóriájában is el tudnám fogadni ezt az üzenetet, de a gyermekkorban is, a hozzáfűzés miatt elfogadható. Ami javaslatom lenne technikailag, hiszen itt egy mozgófilmnek bizonyos részeit láthatnánk, kiragadott képkockákat, ezekben a szituációkban véleményem szerint rögzíteni kellett volna a kamerát. Vagy úgy beleülni ebbe a kis padocskába, hogy a könyököket ezekhez a védő vaskorláthoz odanyomni, odapasszírozni, vagy valamilyen módon felrögzíteni a kamerát, kisállvánnyal, kötéllel, ragasztóval, bármivel. Ugyanis akkor az történt volna, hogy a kamera az egész mechanikai rendszerrel együtt mozgott volna, és lehetőség lett volna arra, hogy a körben forgó szerkezet az kevésbé lett volna elmosódott, és kevésbé lett volna olya, bár szép, de olyan bizonytalan, elmosott forma, mint a háttér. Azaz ez a pörgő szerkezet kapott volna egy előtér-szerepet, és egy előtér-háttér viszonylatban felerősödött volna a dialektikája a háttér elmosódottságának. Ezt én fontosnak tartanám elgondolkodni rajta, két disznó. (szőke)
értékelés:

Kapcsolat

Egy átlós kompozíciót látunk, amiben a fényekkel próbálja az alkotó érzékeltetni azokat a formai kapcsolódásokat, ami a kép üzenete, a fő irány, és amit a cím is sugall, hogy kapcsolat. Ugye látunk két darab biciklistát, és az egyik a másik árnyékában halad, és ez az árnyék az, ami kiemeli a kép alsó részén, hozzánk közelebb eső biciklikereket, míg a másik kerékpáros az maga az árnyék felső részén helyezkedik el. Az talán még segített volna a kép elkészülésében, ha egy kicsit kevésbé szűkre van komponálva, tehát többet kapunk akár a felső, akár az alsó kerékpárosból, merthogy így a fő hangsúly az árnyékon van, de az is el van vágva, miközben a képi értelmezést segítené, ha többet kapnánk a többi formából is. Tehát szerintem ha ez egy vágott verzió, akkor az eredetit, a nyers változatot jó lenne megnézni, ha meg nem, és adódik egy hasonló szituáció, akkor próbálja meg a Jóska, sőt még azt is, hogy mi van akkor, ha egy kicsit lejjebb kerül a kamera, és nem ennyire fentről exponálódik a történet. Úgy a két kerékpáros között méretkülönbség is fellépne, ami a perspektívát, azon keresztül a haladást, a haladást irányára jobban tudna utalni. De maga a meglátás, a fények, a formák nagyon szépek, én azt mondom, hogy két disznó megvan rá. (szőke-hegyi)
értékelés:

Fényjáték szinekkel

Ez egy nagyon izgalmas akvarell-stílus, és 100 százalékosan nem konkrét formák, hanem színek, színvariációk, színjátékok, ritmikai képletek vannak felvetve, és ebben a kategóriában aranyos, és szerintem egy jószándékú dolog, miközben akár egy akt is lehetne, szóval az egy disznó rá megvan. (szőke)
értékelés:

Tengeri hántás (ismétlés)

Anita sokszor - és ezt fontos dolognak tartom, hiszen sokat kritizáljuk - áll neki újragondolni a munkáit, és ennek én nagyon örülök. Érdekes kihívás az ahogyan ezzel a rafia vagy valami szárított anyaggal a test találkozik, védelmezően, mint egy Masaccio-képen Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból, ez egy elég híres kép, amin a reneszánsz után az egyház újrafesteti az intim testrészeket, amik egészen addig a híres festő munkájában fedetlenül és esendően ábrázolja Ádámot és Évát, tehát ott a kettős emberi alakoknál hasonlóan ezt a kicsit előrehajló pozíciót láthatjuk. Sőt, talán még az arcot is, ami hasonlóan mozdul ki. De amíg a Masaccio-féle festményen ennek a testkódnak látjuk a teljes motívumkörét, itt a kép baloldalán a jobb felkarba belevág a keret, és az Anita behajol ebbe a kompozícióba. És itt, ennél a szituációval az fedetlen emberi test védelme az, amire ez a növényi anyag felhasználódik, mintegy védekezésként, mintegy ruhaként. Ez egy érdekes jelzés, hogy megmutatom magam nektek, de mégis védekezek előttetek. Ugyanakkor attól, hogy a tekintet nem felénk irányul, nem az arc, hanem a szem, tulajdonképpen olyan az egész, mintha egy városi műteremben egy beállított fotót látnánk éppen, ahol T. Dezsőné elkészítteti a fotóssal a családnak a képét. Talán jó lett volna a tekintetet felénk mozdítani, és én még tovább játszanék ezzel a történettel; ha van még az a tér, a tengerihántás, ha jól sejtem, hogy ez egy pajtában van, akkor ebben egy picit elbújnék, és egy picit többet adnék a test és a csuhé kapcsolatából, és ha már az ágy házi feladatra érkezett ez, akkor ebből a szituációból nem következik a békességes, puha ágyam a csuhéhegyek, amit ott sejteni is lehet a háttérben. Természetesen tudom, hogy csupasz testtel az a száraz csuhé nem egy szórakoztató dolog – de ha már az ágy leckére érkezett ez a kép, kénytelen vagyok ezt elmondani, ahogy a test formáinak csonkolását is. Tehát egy disznó, és esetleg ha tud még, akkor ezzel még foglalkozzon. (szőke)
értékelés:

Norman Bates
Azt mondják olyan vagyok, mint egy psziho-pata gyilkos. Legyen, nekem aztán mind1.

Itt érdemes felütni az estiklopédiát, és ott az említett karakterrel kapcsolatban, de akár a Psycho filmmel vagy Anthony Perkins-szel kapcsolatban is találhatunk anyagot, hiszen nem véletlenül használja az alkotó az idézetet, a talp leckére érkezett a kép, és a fotón kívül egy nagyon intenzív gesztusrendszert találunk, amit a kontakt tánc, a modern táncszínház alkalmaz nagyon sokszor zenével fűszerezve. Az is lehet, hogy itt is valami zene generálhatta magát a mozgásformát. És mivel ez egy jó ritmusú lendület lehetett, én azt sajnálom, hogy a jobb kéz ujjrendszere, beleértve a könyök felületét is, levágódott. Természetesen aszimmetrikusra van komponálva, a talp elsősorban a főszereplő, de a talp önmagában, ha nem látnánk az arc erős mimikáját, a megfeszülő hasizmokat, a görcsbe ránduló kezeket, ez a talp önmagában nagyon keveset tudna mesélni. Szinte csak sziluettben jelentkezik a talp az üveglapon. Tehát én annyit tettem volna, hogy az emberi alak gesztusait, a test széleit is, a jobb térdet is meghagytam volna, valahogy úgy komponáltam volna az üveglap alatt, hogy a félelmet keltő testbeszéd teljes egészében látsszon. (szőke)
értékelés:

Impresszió
Örökké tartó álom?

Szintén egy hosszú expozíciós képet látunk, ahol az alkotó egy egészen speciális, egészen intim világú történetet mutat be, saját magáról, és talán mondhatom, hogy hasonlatos ez egy picit ahhoz a meglátáshoz, ami a Hegyinek a ágy leckéjénél volt látható. Mégpedig azért, mert egy olyan pillanatot figyelt meg magán, arra volt kíváncsi, amit nagyon ritkán láthatunk magunknál, hogy hogyan alszunk, hogyan mozgunk, hogyan vándorlunk álom közben az álomban. Ráadásul színben is egy nagyon jó, nagyon hozzáillő, jó irányt mutató színvilágban van ez tartva. Annyit mondanék csakhogy ha a kamera egy picit lejjebb billen, akkor talán a vállrészből többet kapunk, és nem ilyen furcsán van befejezve a kép alsó része. Nyilvánvalóan ha ez valóban egy ilyen álomperiódus, akkor ezt nehéz egyből behatárolni, de ha őt ez a fajta meglátás, megoldás izgatja, akkor érdemes még próbákat tenni, de ezt a kis kompozíciós problémát leszámítva egy nagyon határozott, és nagyon erős és személyes üzenetet kaptunk. Én ezért megadom a három disznót. (szőke-hegyi)
értékelés:

Esti hangulat

Szerintem ez a kép sokkal több annál, semhogy szorgalmiként elemezzük, viszont ott van fölötte a másik képe, az ágy, és én akár ezt is az ágy kategóriába áttenném, hiszen itt is egy fekvés van. A képen egy rögzített kamerából egy hosszú expozíciót látunk, és ez ad lehetőséget, hogy a modell a látható, sejthető modell többször elmozdulhasson egy beállításon belül, és ettől a drapériák, a felületek, a padló perspektívája és minden ebben a vöröses hangulatban, érzelmektől telítődve, egy furcsa, álomszerű állapotot hozzon létre, amelyben a test folyamatosan attól, hogy nem pontosan rajzolódik ki, impressziókat hoz létre, figyelmet kelt. Akár mondhatnánk, hogy vágyat generál. Ehhez jó eszköz ez a hosszú expozíció, ami egy speciális munka, érdemes lenne ezzel a Barának tovább foglalkozni, mint műhelymunkát mélyebben feldolgoznia, mert nyilván a fixen beállított kamera és az expozíción belüli színészi munka eredményezhetik azt, hogy pl. sejtésem szerint a térd felső ívei levágódnak a képen. Amennyiben ez egy stúdiumsorozat, egy előkészítő munkával kontrollálva a mozgásokat a képeken ezt ki tudja szűrni. Ez két disznó, és én javaslom a Barának, hogy kezdjen el a test, elmozgások, test, drapéria és ezzel a vöröses hangulatvilággal foglalkozzon még ha van rá érkezése. (szőke)
értékelés: